Fejezet

 1 1 |       öregséget a maga testében; kezét, lábát mozgatni tudja -
 2 3 |     rohant, de grószi megfogta a kezét, és a székre ültette. -
 3 4 |     egyszerre eszembe tűnt az ő „Kezét csókolom!”-jának furcsa,
 4 4 |        karja alá fűzte tüntetően kezét valami séta vagy uzsonna
 5 6 | nyakkendőjét, ápolt körmű, fehér kezét, körülnyírt, kerek szakállát. „
 6 8 |    komolyan venni! És formás kis kezét végighúzta a karomon pajtásosan,
 7 10| imádkozósan összetenni a parányi kezét, „anyuka egészségéért”.
 8 12|        Aztán megfogtuk az egymás kezét. Hallgattunk.~- Milyen ritkán
 9 14|   mosolygott, és elém tartotta a kezét. Udvarmestere, az olasz
10 14|    szavaknál eleresztettem már a kezét. Nem felejthetem a meglepett,
11 14|        püspök is kezembe tette a kezét. Hihetetlen nagy felmagasztalásról
12 14|     mozdulattal nyújtotta elém a kezét; finomabb meghajlással köszönte
13 16|        igen, igen! - tördeltem a kezét szorongatva.~- Csakhogy
14 21|    derekamig csúsztatva simogató kezét; vagy egyszerűen elébe állni
15 22|         húzgálva ki alóla bénult kezét, ahogy ráesett. A két kicsi
16 23|        illatát; gondozott, kicsi kezét az én érdes tenyerembe tette.~-
17 23|   Egyszer kinyújtotta viaszfehér kezét; láttuk, hogy tétován lebeg,
18 23|         végigsimítani a fejét, a kezét... Az ám! Hogy holnap, vagy
19 24|      nyújtja felém pamutkesztyűs kezét a molyette muffból. - Ó,
20 24|         És megszorítottuk egymás kezét még egyszer... egy télies