Fejezet

 1 5 |        mindig ő volt a vizavím20. Én akartam ezt - megéreztem, hogy bájos,
 2 8 |            már sértett volna, nem is akartam! Pedig tán jó dolog az,
 3 8 |        feledékenységemért kínálkozni akartam, de Jenő gyorsan, tiltakozón
 4 9 |         magam se tudva tisztán - ezt akartam, erre áhítoztam, és egyébre
 5 9 |          arcomat, és nem bántam - és akartam, hogy Endre lássa, mikor
 6 12|             tehetek-e arról, csak én akartam? A fáradsága úgyis mind
 7 14|             a szemébe néztem. Nagyon akartam palástolni az elfogultságom,
 8 14|           már, s a maskarában nem is akartam táncba menni; a kocsiba
 9 14|            játszós asszonyambícióból akartam, hanem nagyon komoly és
10 15|             látványa; vagy menekülni akartam innét, Telekdyék szívtelensége,
11 16|                 Pfuj! De nem, én nem akartam semmit, nem igaz! Mit tudom
12 17|               és magamon is, bár nem akartam beismerni. Ilyenkor jönnek
13 17|           kielégülő fájdalommal. „Én akartam így, és lám, volt erőm megtenni!
14 19|             ő beleártotta magát. Nem akartam veszekedni, de két úrnő
15 19| postamesternéhez hasonlóba. Nem, nem akartam.~A másikat akartam! És láttam
16 19|               nem akartam.~A másikat akartam! És láttam és vártam, mint
17 21|              A három gyerekit meg én akartam?~- Hát talán én? Jaj, ne
18 21|           mellett, ilyen apától! „Én akartam őket?” - ezt kérdezte az
19 22|        mindenáron csinosan, rendesen akartam járatni őket. És hogy micsoda
20 23|            buzgón tanultam, tetszeni akartam vele. És lám, csakugyan