Fejezet

 1 2 |    kisfiú. Vele, ha csak ketten voltunk együtt, egészen furcsa és
 2 3 |       alázatosabbak vagy jobbak voltunk a maiaknál - csak egymással
 3 5 |    estére megint házimulatságba voltunk meghíva Béltekyékhez.~Otthon
 4 6 |    nyári por, nagy hallgatásban voltunk mind, a tücskök muzsikáltak;
 5 6 |     csak mentünk. A fasor végén voltunk, a szérűskert sövénye eltakart.
 6 6 |         ketten nagyon szótlanok voltunk az este. Én először éreztem
 7 7 |          Kedves anyjával együtt voltunk a nevelésbe!”~Csárdásra
 8 10|       déli harangszókor akárhol voltunk, akárki volt nálunk, láttam
 9 12|       nyár óta, és nagyon sokat voltunk együtt; hisz olyan nagyon
10 13|         De legalább függetlenek voltunk mindig. Eb ura!”~Az asszonyokat
11 15| végtelen szeretem!~A kapu előtt voltunk, és hosszasan éreztem a
12 15| mindnyájan odagyűltünk, körülte voltunk a családból. Átkérette az
13 15|     Péter?... Mikor mind együtt voltunk, magához intette Istvánt,
14 16|          mert karácsony hetében voltunk már... És én idegen fenyőfa
15 19|    utánunk.~A szőlőskertek közt voltunk már, magas fagyalbokrok
16 21|        ezeken a stádiumokon túl voltunk. Négyévi házasság volt mögöttünk.
17 23|      nekiestek a hitelezői.~Így voltunk. S a lányok már nem sokáig
18 23|       percet megéreztük, együtt voltunk benne, bezárjuk, elszigeteljük;
19 24|     akkor már annyira mindegyek voltunk egymásnak, hogy bízvást