Fejezet

 1 4 | hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót, mikor a fiatal Vodicska
 2 4 |         a könyvek módján fűzni a szót, pedig a könyvek nyelve
 3 7 |          váltott néhány udvarias szót. „Ó, persze, a nyíri Tabódyakból!
 4 8 |     emberek közt jár, hírt hall, szót vált mégis, diktál az irodában,
 5 8 |       titokban. Jenő elterelte a szót. Ilka megint kacagott, grószi
 6 10|     lovagolt. Kimondani is ezt a szót: „apa”, tudta a leghamarabb.~
 7 11|     idehozta ezt az új, franciás szót.~- Azt a kis különszobát
 8 13|         ügyesen tereli át Jenő a szót, az ingerültséget az országos
 9 15|       hamarosan; de istenem, egy szót kellett volna szólnia a
10 15|         egyéb, sokféle tárgyra a szót, nyájaskodott, biztosított
11 17|        amikor az ember hónapokig szót se vált kaputos valakivel?
12 18|       bele!...” De én nem bírtam szót fogadni a régi bölcsességnek,
13 19|      egész életében sose váltott szót paraszttal, csak a kutyakorbácsot
14 19|           Nem - gondoltam -, egy szót sem! Jöjjön, amit akar!
15 20|         most már. Igaz, hogy szó szót követ, és én akkor az állapotommal
16 23|      déltájban a vármegyeházáig, szót váltott az urakkal; néha
17 23|        tisztelkedni és alázattal szót váltani. De ahogy elősorolta
18 24|           és általában oly kevés szót váltottunk egymással. De
19 24|          beszél jól, alig érti a szót. Éppen csak eszik meg lehel.