Fejezet

 1 3 |     pitvarban volt egy régi tűzhely, szabad kéménnyel. Milyen világosan
 2 4 |        rajtunk! De így jó - minekünk szabad! Virulni, páváskodni, elfogadni
 3 5 | cigánykereket hányna! Szépnek minden szabad!”~Négyest egy colonne19-
 4 9 |          akkor, és... én nem lehetek szabad most már...~Nagy csendesség
 5 12|              saját felelősségemre és szabad akaratomból. És ez azért
 6 14|            volt a vidékiek közül, de szabad járása volt a városi polgárnépnek
 7 14|     cigánynak, szinte túlság, nem is szabad, hogy valaki ilyen lehessen!
 8 14|              soha egy pillanatra sem szabad levágyni vagy beljebb ásni
 9 15|        emlékezésben az életemen, nem szabad megállanom itt; elkerülni,
10 15|       egészen magános tudok lenni és szabad!” A kocsi indult, kihajoltam,
11 16|             a színésznő, szép, nagy, szabad mozdulattal, és én éreztem,
12 17|              minden elmondhatót. Nem szabad elközönségeskedni hagynunk
13 18|      sokszori mondása: „Soha, sohase szabad visszahívni a férfit; nem
14 18|            és kicsinosítani a házat, szabad kezet kapni mindenhez, dolgozni,
15 19|           pusztai kastély ablakát, a szabad kéményen beszállalt a tőzeg
16 19|            újságot.~- A Börvely utca szabad még? - kérdezte a kocsis
17 20|              érezni, hogy ő azért is szabad ember. És sokszor rendetlenül
18 23|      szegénység, bizony, bizony! Nem szabad zokon vennie... én összecserélgetem
19 24|          vagyunk! Tán nem lett volna szabad így feladnia a harcot, gyáván