Fejezet

 1 1 |        többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és
 2 1 |                 Ennek a kis lakásomnak külön kerti ajtaja van egy szűk
 3 2 |              az apja; a tanítónő akkor külön behívott magához, és megmagyarázta,
 4 3 |       fiatalságára emlékeztetett. Ez a külön épületrész - mondták - már
 5 3 |                   Lám, ott a felnőttek külön, előttünk titkolt, igazi
 6 3 |                 Én máshol is lakhatom, külön is.~- Ez hiábavaló beszéd,
 7 6 |      hallgattunk már, mintha mindegyik külön, idegenül hajszolta volna
 8 8 |             főzőmindenest, az én saját külön, egyetlen cselédemet. És
 9 8 |              lakást, a Jenő irodájától külön, mert takarékoskodni kellett.
10 9 |                pátosz! De hát vannak-e külön ismertető szavai az igaz
11 9 |                 Minden béresfamíliának külön kis kertes ház, pádimentomos,
12 10|             gróf maga is tudta ezt, és külön, szép köszönőlevelet írt
13 11|          mihozzánk”? Ojjé! Csak persze külön kis szoba kell neki. Az
14 11|     művésznatúrájához. De hogy úgy, én külön, nem volt az komoly dolog!
15 14|                sors, fejedelmi öröm és külön való, királyi nyomorúság
16 15| elkerülhetetlen sorsot, a megboldogult külön végzetét, eszményei és eszközei
17 17|             ezt: „Szeretem!”, és van-e külön hangja, szava, nézése az
18 20|           tömérdek nap minden reggelén külön felkészültem az életre,
19 21|               úgy, mint én! Az irodája külön van, onnét kaszinóba megy,