Fejezet

 1 1 |         el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha
 2 2 |          magunkra hagyva és - azt hiszem - boldogan. Kár, hogy a
 3 2 |         az ilyen felfogást, de én hiszem, hogy az akkori idők szerint
 4 3 |          csendesség támadt... Úgy hiszem, anyámnak nem volt váratlan
 5 4 |      vidékről való embert, de úgy hiszem, sehol a föld kerekén nem
 6 10|         katonája vagyok.~- De azt hiszem, értlek és igazad van! -
 7 10|          közül, és a kisfiam, azt hiszem, hasonlított rá. Mikor játszott
 8 11|           és hogy hatott rám!~Azt hiszem, idegenszerűnek tetszett,
 9 13|          Dehogy, fiam! Sőt... azt hiszem! Jolsvay zártkörű tanácskozásra
10 13| ellentétek kiegyenlítődjenek. Azt hiszem, így majd tisztázódik a
11 13|      különös!~- Mutasd meg!~- Azt hiszem, el is dobtam már.~- Mit
12 14|     kandidálni. Mindamellett, azt hiszem, csinos szótöbbségünk lesz.
13 14|           Közfelkiáltás volt, azt hiszem, Jenő javára, bár ezt bajos
14 15|          erkölcstelenség! Sőt azt hiszem, kifejlődőben van máris
15 15|      kényszerítve feleltem.~- Azt hiszem, mindössze valami régebbi
16 16|          nagy élettel telítettnek hiszem magam. Szóval kimagyarázni
17 19|          csak álomkép mindez? Azt hiszem, borzasztóan ideges lehettem
18 22|  nyerseségek, közönségességek is, hiszem, csak a házassága idején
19 24|      enyhít és gyógyít... Hát azt hiszem, az egyház ezt jóval előbb