Fejezet

 1 1 |         visszagondolok, a mostani csendes dolgomnál sok rosszabbat
 2 1 |       néha a tornácban; délutáni, csendes harangszó bong felém a nyári,
 3 4 |    Pórtelky Magda!” - adták hírül csendes, harangszós deleken az öreg,
 4 4 | felejtkezni, mint most, az életem csendes, őszi napjain. Csakhogy
 5 5 |           volt a hangja a tavaszi csendes éjszakában, míg ilyen komoly
 6 7 |           néhányadszor a szalon e csendes sarkában. - Azt hiszi, nem
 7 9 |          Nem vette észre. Szokott csendes, nehézkes módján beszélgetett
 8 12|    Jólesett ezt így hallani tőle, csendes, duruzsoló, téli estéken;
 9 14|          közelben Horváth Dénest; csendes elgyönyörködéssel kísérte
10 15|           egyéb, mint ami vagyok: csendes, közömbös öregasszony; sőt
11 15|           könyörögtem hazamenet a csendes kis parasztutcák alkonyi
12 15|           a nagypiacot megkerülve csendes léptekkel mentünk közel,
13 15|         utánamenni! - mondogattam csendes, csökönyös kétségbeeséssel,
14 17|          bizonytalanság után most csendes, egyszerű falusi napok és
15 23|        vegye át hamarább testét a csendes enyészet, a föld; de mégis
16 23|     városbeli ismerősök közül, és csendes könnyek hullottak a koporsónál.
17 23|       találja rontani ezt a szép, csendes, halottsirató hangulatomat. „
18 24|   beszélgette nekem néhány nagyon csendes, szép estén, az ő lelkes,
19 24|          nekem a hit. Jött némely csendes estéken egy összerántott