Fejezet

 1 3 |    felkeltelek korán, és segítek neked, de te meg vigyél fel engem
 2 3 |          a düh forrósága.~- Csak neked álljon feljebb, te himpellér!
 3 3 |         volt rajtad, kikapcsolta neked eggyel tovább, és te hagytad.~-
 4 4 |     szobalány nyakfodrokat vasal neked. Máma rád vár a vizitszoba!~
 5 7 |         mellett nem volna jó tán neked sem; és a lányságból is
 6 8 |         amíg nem késő, én mondom neked!~Hallgattam konok, megmerevített
 7 9 |           Jenő!~- Levelet hozott neked, nézd csak. Az Endre írása?
 8 10|      vármegye nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid?~-
 9 10|      legyints a kezeddel! Könnyű neked, sógor, per, osztály, huzavona -
10 12|      nagy újságot is mondok majd neked! Egy titkot!~- Jaj, kisuram,
11 15|  kiszedte a fülbevalóit. „Ezeket neked adom... most, hogy mindenki
12 16|         Éppen ilyenekre van most neked szükséged, hogy halálra
13 16|         A gyászruha pompásan áll neked, de egy új kalapot muszáj
14 16|         de mondd csak, mit adnak neked helyébe? A rangos rokonságunk.
15 23| csattanós-fényes képén.~- Könnyű neked mégis, hékás! - hangoskodott
16 24|   bolondéria; nekem később, mint neked, Magda, de minden asszonynak
17 24|    asszony nem kap utána semmit, neked pedig nincs, mint nekem,
18 24|     emlékszek, minek látnám úgy! Neked ugyan kijutott, szegény