Fejezet

 1 5 |              éreztem, itt én vagyok, egyedül én, és minden a kedvemért!
 2 9 |             mégis bátran lehetek így egyedül, épp azért tán, mert szeret -,
 3 10|           magához az öreg grófné, ha egyedül volt téli estéken, éjfélig
 4 11|           nem vagyok túl nagyigényű; egyedül állok. Csak süssön ilyen
 5 13|          püspöki városba, Klári mama egyedül ment. Gyönyörű fiatal pap
 6 14|            Maradjon velem, nem tudok egyedül lenni. Nagyon kimerült vagyok!~-
 7 15|              akkor, az utolsó ebéden egyedül lehetek vele, ha kibeszélheti
 8 15|       reszketeg fejét mögötte, aztán egyedül ülök a kocsiba, megerednek
 9 16|     kérdezgette, hogy sohase járok-e egyedül, Marika nélkül a városba.
10 17|           megyek, most már csakugyan egyedül vagyok; történhet velem
11 18|              estén addig barangoltam egyedül a kertet, a szilvást, egyre
12 19|          szemben.~Sokszor bolyongtam egyedül a réteket, és ha találkára
13 19|       irányába tért el.~Csudálatosan egyedül, magunkra hagyva ültünk
14 20|             szó se, azt mondom...~Ha egyedül voltam, mégis rosszabb volt
15 21|            már csak menjen!”~De hogy egyedül maradtam, fojtogatott a
16 23| fellélegzettem, szinte, mikor megint egyedül maradtam, az enyimekkel:
17 24|      nyomorúságban is, és a házamban egyedül intéző és uralkodó. Ő ugyan
18 24|              egy helyben ülni, soká, egyedül, és eltűnődni - százféleképp