Fejezet

 1 4 |         pogácsát. „Ma erről fog beszélni mindenki!” - gondoltam izgatott
 2 5 |       Hogy lehet most ilyeneket beszélni? - gondoltam bosszúsan és
 3 7 |         Miért nem akar őszintén beszélni velem? - faggatott Vodicska
 4 8 | telepedett a kis díványra, hogy beszélni akarna komolyan velem!~-
 5 8 |        van valami igaza? De így beszélni, ilyen utálatosan! És mikor
 6 9 |    menjek ki egy percre. Valaki beszélni akar velem.~- Kicsoda? -
 7 10|        tudsz az emberek nyelvén beszélni, ez az egész. Okos dolog
 8 10|        De nem, én nem tudok jól beszélni erről, én csak egyszerű
 9 11|      hallgatta agyon, amikor én beszélni, vitázni, igazkodni kezdtem
10 12|        jóízűen, színesen tudott beszélni, bár kissé lassan, várakoztatóan;
11 12|      mindenkivel a maga nyelvén beszélni! És akarva-akaratlan, utánoznom
12 17|  szürkületbe, magától elkezdett beszélni, bár látszott, nehezére
13 18|        már mint múltról lehetne beszélni! Valami fél füllel hallott
14 18|      minden ház és minden ablak beszélni tud.~Péter mostohámnak szó
15 20| fiskálishó? Jaj, de le kéne azt beszélni rulla! Iszen az már... semmi
16 22|     szánnék tőle.” Ő így tudott beszélni erről; elfásult-e vagy a
17 23|        ha malacságokat kezdenek beszélni, akkor bejertek!” - figyelmeztettem
18 24|         akivel komoly dolgokról beszélni érdemes lett volna. Napról