Fejezet

 1 1 |      végtelen érdekel, amíg benne vagyunk. Ki kit szeret, kit vesz
 2 1 |  beharangoznak, mennek; és mi nem vagyunk rá többet kíváncsiak. Néha
 3 3 | megéreztetik, hogy csak folytatói vagyunk az előttünk élt életeknek;
 4 5 |            ne legyen arra gondja: vagyunk itt elegen, akik megválogassuk.
 5 6 |         gondolják: „Skrofulások24 vagyunk, lelkem!” S a társaságunk
 6 6 |     tarthatjuk egymást, pedig nem vagyunk azok. Csak nem találta el,
 7 7 |          még mindig az elsők közt vagyunk.~A szomszéd megyeiek egy
 8 9 |      látni!~- Hát igazán boldogok vagyunk, mi, boszorkám! - nevetett
 9 11|        csak gyámoltalan asszonyok vagyunk! És ez a komoly, nemes cél
10 12|   Hallgattunk.~- Milyen ritkán is vagyunk így hármasban együtt! -
11 16|      Bizony, itt ők, én, mink nem vagyunk „elegáns világ”, csak afféle
12 16|           házasságos atyafiságban vagyunk. Az ilyen fertálymágnás
13 19| gondolatnál!... Mindegy! Koldusok vagyunk mi ketten, nincs nekünk
14 19|          félteni! Így, itt együtt vagyunk legalább!... Elszunnyadtam
15 19|           is, és közbeszéd tárgya vagyunk megint. Az utcán tisztelettel,
16 23|        sem csupa ösztön; hisz nem vagyunk egészen állatok. Félig társadalmi
17 24|    dúló-fúló tábora? Hisz emberek vagyunk! Tán nem lett volna szabad