Fejezet

 1 12|           ilyen volt az útjuk, az utolsó útjuk hazulról. Klára mama
 2 14|       hogy nem nagyon érdemes!~Az utolsó szavaknál eleresztettem
 3 14|    emberhez való érzésem, akit az utolsó fél esztendőben csaknem
 4 14|        értéknek kezdtem érezni az utolsó hetek alatt. És hát idegen
 5 15|         dönti el. Ha én akkor, az utolsó ebéden egyedül lehetek vele,
 6 16|       pénzt, mint szegény uram az utolsó időben. És hogy éltünk mi
 7 16|       annyit fizetnek, mint mi az utolsó sokszobás, kertes házért
 8 16|     jártatta körül a látcsövét az utolsó jelenet alatt a félsötét
 9 16|      kezdte emlegetni újra. Végre utolsó délelőtt kiszaladtam nélküle,
10 16|       ráemlékezni véltem, hogy az utolsó találkozásokkor valahogy
11 19|   megyében volt férjnél. Ő meg az utolsó esztendőkben már zsombék
12 21|           lehervadtam hirtelen az utolsó évek alatt; az alakom szétment
13 22|       vele, és féltek elnyerni az utolsó forintját: most mégis kitették
14 22|       ital őrülete, megszökik, az utolsó lebujokban önti magába a
15 22|        tanuljatok, mindent; ha az utolsó párnám is adom érte!”~Kosztot
16 23| elrendezett, és sokszor ismételte utolsó akaratát. Hogy fakoporsót
17 24|        nekem, markomba nyomta. Az utolsó öt forintomból adtam oda