Fejezet

 1 7 |        Grószi szótalan volt, mama ideges, szeszélyes. Sokszor keserű,
 2 8 |           szívesen! - mondtam, és ideges nevetés csiklandozott.~-
 3 8 |          búcsúzott a többitől. Én ideges sírással ástam a díványvánkosba
 4 9 |          gyerekről. István milyen ideges, ha a piciny sír éjszaka,
 5 12|    ragyogva imbolygott a sok, kis ideges, mozgalmas, meleg fény.
 6 14|     valami előre nem várt, égető, ideges bizonytalanság fészkelt
 7 14|            De hát ne legyen ilyen ideges! Nem élet-halál ügy ez!~-
 8 15|      ruhában, kiöltözve, büszkén, ideges, nagy életkedvemmel, szépségem
 9 15|            de mégis érthetetlenül ideges, fensőbbséges módján, és
10 16|       hogy észrevegyen. Felütötte ideges, száraz fejét, mint a jófajta
11 19|           Azt hiszem, borzasztóan ideges lehettem akkoriban.~Március
12 20|      akkor az állapotommal nagyon ideges voltam. De hát nem az ő
13 21|          perlekedéstől kipirulva, ideges, csillogó szemekkel, lihegő
14 21|        izgalomtól felzavart ártó, ideges tejet szíva. És neki becsesebb
15 22| ingerültség szinte testien kínos, ideges feszüléseit; de magunkfajtánál
16 24|           lám, még mindig a régi, ideges, romantikás, hevületes fészek
17 24|         hogy elment, ez a bolond, ideges, lelkesülő és hirtelen,