Fejezet

 1 1 |         csendes harangszó bong felém a nyári, kék-fehér levegőégen
 2 1 | vénasszony-virágaim illatoznak felém a tenyérnyi helyen. Szemben,
 3 3 |  Agyonverem ezt!~Fejvesztetten felém rohant, de grószi megfogta
 4 4 |        Áspis!” - sziszegte még felém Csaba néha dühösen; de az
 5 5 |      meghatottan jött közelebb felém, szordínót22 tett, és régi
 6 7 |   arccal vesz észre, és rögtön felém tart. „Mit akarok vele? -
 7 8 |     gyorsan, tiltakozón intett felém. Hogy nem kell észrevenni!~-
 8 14|  jótékonysági perselyért nyúlt felém, és belegyűrte a nagy papírpénzt.
 9 14|   kicsit bizonytalanabbul jött felém újra fél tizenegy tájban;
10 16|     karjait lóbálva integetett felém Rácz Gida sógorom: Marika
11 16|    mosolyra vonaglott, és újra felém nyúlt, görcsösen begörbült
12 16|        nézőtéren, aztán merően felém fordítva percekig tartotta
13 17|      ember tekintetében kérdőn felém szegült; hogy mi is lesz
14 23|        célzatos büszkén nézett felém Képíró Zsuzsanna. - De nincs
15 23|     mosolygott, és bólingatott felém reszketeg, ősz hajú fejével.
16 23|     majd megfordult, és lassan felém jött az ablakig: „Már hideg!” -
17 24|   kedves egy lelkem! - nyújtja felém pamutkesztyűs kezét a molyette