Fejezet

 1 1 |           elcsudálkozom, hogy az életet most élő emberek milyen
 2 4 |        alakok színre lépését; az életet. Itt, a Megye utca hosszában
 3 4 |         sehol az emberek úgy egy életet áldozni, egy-egy percnyi
 4 4 | legkezdetben, igazabb és belsőbb életet éltem volna.~Le-leszabadultam
 5 9 |   komolyan -, néha emlegettük az életet, sorsot; Ilka sóhajtott,
 6 11|         látott, idegen földeket, életet; híres és nagyszerű embereket
 7 12|       velük semmit. Csak nyugodt életet itt, tiszta kis pöröket,
 8 15|      egész hosszú, hosszú, nehéz életet. Most már egyre megy, tudom;
 9 15|  haladtunk. - Én nem bírom el az életet! Olyan átmenet nélküli,
10 18|     induló, összezavarodó fiatal életet; anyám sírdogál néha a másik
11 21|    halálosan fárasztó aluvás. Az életet éltem, a siralmasan kicsiny,
12 21|    kerekű, tompa és kemény, őrlő életet. Morzsolódtam, verődtem,
13 21|         az élettel szemben. Ő az életet „vagy-vagy” formában vette
14 22|     vette túlságosan komolyan az életet. Mennyi csapás érte pedig.
15 23|     tudják-e érteni ezek a földi életet s az embert?...~Anyámék
16 24|      szerettem aztán; embereket, életet körültem, és az egész Bere,
17 24|          mennék sehova innét, új életet kezdeni, szokni, alkalmazkodni...