Fejezet

 1 8 | idegenséget éreztem akkor.~Alig vártam, hogy induljanak ők is.~-
 2 9 |       lámpa alatt, és az uramra vártam.~- Voltál ma valahol? -
 3 9 |    Megmozgattam a kilincset, és vártam egy kicsit, szóltam is,
 4 11|       gyanakvón és felkészülten vártam az első vizitjüket; hátha
 5 15|      hittem a sorsomnak, szinte vártam még mindig valami csodás
 6 15|       erről; őt faggattam, tőle vártam megnyugtatást, enyhítő bizonykodást. -
 7 16|        szemeit. Csak most, amíg vártam rá a rosszul fűtött, nagy,
 8 16|      megismertem a tömegben, és vártam, hogy észrevegyen. Felütötte
 9 17|    ösztönöm súgta? Néhány napig vártam a válaszra, a következő
10 17|    vagyok, én nem is bánom. Mit vártam volna; itt megvénülni egy
11 18|      olyan volt, amilyent éppen vártam, és előre képzeltem: gyöngéd,
12 19|       régi életem visszatérését vártam ebben. Hogy Horváth másféle
13 19|   másikat akartam! És láttam és vártam, mint habozott, küzdött;
14 20|   esteledett, nyugtalan lettem, vártam Dénest, hazajön-e? Pedig,
15 22|       de eszeveszett izgalommal vártam este, ha megkésett, és meggyanúsítottam
16 23|    ajkam körül. Olyan régen nem vártam én már az élettől semmi