Fejezet

  1 1 |              el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre,
  2 1 |           magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert
  3 1 |                 csinált történetekben, egy fő személy szándéka után
  4 1 |               megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár esztendeje.~
  5 1 |               ahogy messziről látszik. Egy állapotot nem érez az ember
  6 1 |                tudok rá gondolni, mint egy idegenre. Például az ember
  7 1 |          életbe; csakhogy akkor ez még egy kis játszókedv, egy szerepvállalás.
  8 1 |                még egy kis játszókedv, egy szerepvállalás. Valójában
  9 1 |                más ezzel másképpen van egy kicsit; én nagyon is magamra
 10 1 |          elfáradtam.~Tudok sokáig ülni egy helyt, ölembe kulcsolt kézzel;
 11 1 |      lakásomnak külön kerti ajtaja van egy szűk utcácskára; azon át
 12 1 |              csűsibolya nyílik, errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy,
 13 1 |                 errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy, sarkantyúvirág,
 14 1 |                 jézusszíve, kakastaréj egy csomóban - a tornác aljában
 15 1 |         legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom,
 16 2 |       egymustrájú volt azzal. Tulajdon egy kőmíves rakhatta valamelyik
 17 2 |           főispán idején.~Itt, szemben egy bolthajtásos kapu nyílott
 18 2 |              végigszaladtunk előttük - egy darabon és vissza -, kirémlett
 19 2 |                Egyszer hallottuk, hogy egy Oláh Gergő nevű haramia
 20 2 |             volt már, és a Hajdúközben egy lélek se járt. Hanem mikor
 21 2 |               kísértet halad nesztelen egy véget nem érő, örökös folyosón -
 22 2 |          nagyon, mélységesen messzi... Egy borzasztót sikoltottam ott,
 23 2 |               fiúk dobogó szaladását - egy ablakból valami csúnyát
 24 2 |              veszedelem lett ebből, és egy óráig térdepeltünk kukoricán
 25 2 |                 Odáig otthon tanultunk egy házitanítóval; akkoriban
 26 2 |             Kisvárosi zugintézet volt, egy Németországból ideszakadt
 27 2 |           tanított benne. Ezeken kívül egy paptanár jött át hetenként
 28 2 |        emlékszem, egyszer felakasztott egy spárgára valami ólomgombot,
 29 2 |               nagyon összepajtáskodtam egy Nagy Marissal, akinek kötélverő
 30 2 |                hagynom - nincs jövője, egy Pórtelky kisasszony, kilépve
 31 2 |              világunkat gyermeki módon egy ideig még. Mindig fiúk közt
 32 2 |                fiúkkal.~Később egyszer egy estére megint nagyon élénken
 33 3 |               mind a hárman akkor még, egy kedves, öreg szobában, ahol
 34 3 |            nyílott, s a pitvarban volt egy régi tűzhely, szabad kéménnyel.
 35 3 |           ócska, piros brokátfüggönyök egy hajdani falusi vendégszobából.
 36 3 |             hasas fiókú szekrények meg egy keresztlábú, ormótlan tölgyfa
 37 3 |       érthetetlen haraggal. Hogy lehet egy tizenkét éves fiú olyan
 38 3 |                mondd senkinek! Csabáék egy varjút fogtak ma Kallós
 39 3 |              kiereszteni.~Megdöbbentem egy kicsit, és elgondolkoztam.
 40 3 |               a’! - ordított fel Csaba egy emberevő üvöltésével. -
 41 3 |              Nem tudtam, mit csinálok. Egy vas gyertyatartó akadt kezembe
 42 3 |                úgyis gonosz vagyok, és egy szó sem jött a torkomra.~-
 43 3 |                 Csúfolt, szidott. Mert egy madarat zárt be a színbe,
 44 3 |            panaszlom fel, rátermettem. Egy életen át megdupláztuk azt
 45 3 |          mondani. Te tudod, hogy nekem egy fiúgyermekem van.~Klári
 46 3 |            Alusznak! - mondta.~Megállt egy percre az ágyam fejénél.~-
 47 3 |        szobádban, Klári!...~Ott maradt egy percig, és éreztem komoly
 48 3 |              igazi monárkatermészet.11 Egy ideálja volt: a család emelése;
 49 3 |                fensőbbségesen, józanul egy életen át; és maga mindig
 50 3 |         újrakezdeni!~Anyám ott ült még egy ideig maga elé nézve a homályban.
 51 3 |             nyugodt volt arca, láttam, egy lázadó vagy ellenes gondolat
 52 4 |             felrándult féloldalt, mint egy megvonaglott váll -, bizony,
 53 4 |              benne valami furcsa. Mint egy hófehér képű cigánylyány,
 54 4 |             jött, beszédes kifejezést, egy szép fejmozdulatot; de aztán
 55 4 |           szokott oda legutóbb nagyon. Egy reggel, fényes nyári délelőtt,
 56 4 |                szégyenlős időtlensége. Egy szép, finom kultúra veszett
 57 4 |            bánat, sehol az emberek úgy egy életet áldozni, egy-egy
 58 4 |               lobbanó felindulással -, egy ilyen pillanat sok mindenért
 59 4 |            birkózva - vagy fennlibegve egy ideig ficánkodó jólétben
 60 4 |           mindent csak így más által - egy férfi által tudtam elképzelni. „
 61 4 |            magam ugyanabban a percben. Egy Szinyéry gróf! Ki az? Ábris
 62 4 |            portörlőt, és utánahajoltam egy percre, hátrakötött piros
 63 5 |               Ó, be pompás! Nincs ezen egy öltéshiba! Jaj!” mondogatta,
 64 5 |              Remek diófa bútort csinál egy új fábrika most Kolozsváron.
 65 5 |           Összemosódó, kavargó emlékei egy hosszú életre sugarazzák
 66 5 |                minden szabad!”~Négyest egy colonne19-ban táncoltunk
 67 5 |            hogy az ajtóban állva, vagy egy oszlopnak támaszkodón, melegen
 68 5 |            játszott, lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás, leszámolt
 69 5 |                hogy külföldön jártában egy angol királyi hercegnő küldte
 70 5 |                nekibúsulással fülelnek egy túlhaladott, fejletlen és
 71 5 |            kedvelte legjobban, és vele egy régi, dédelgetett terve
 72 5 |          papnak menjen, legyen egyszer egy püspök, gazdag, tekintélyes,
 73 5 |           nézünk bizony, aki eltarthat egy asszonyt holtig a jég hátán
 74 5 |           elkomorult daccal hallgattam egy sarokból e sok, rég dúló,
 75 5 |             sógornőt. Ő is özvegy volt egy leánygyerekkel. A váratlan
 76 6 |         ébredés, ért hozzám néhanapján egy kis korai és gyenge csömör.~
 77 6 |                jegyeztek el csöndesen. Egy rokon fiú más megyéből hozott
 78 6 |        Reviczky lány kedvéért kilépett egy idegenes beszédű, szőke
 79 6 |             gyere mán, együnk legalább egy kis jóféle citronyt!” És
 80 6 |         érkezett leánynak nem szabadna egy évnél tovább pártában bálozni.~
 81 6 |           gyengéden mosogatni kezdené, egy egész nemzedéksor lányainak
 82 6 |             szokatlan hangon -, lássa, egy ilyen fehér úton örökkétig
 83 6 |            karolna, egyszerre lépnénk, egy ringassál, mint két összekötött
 84 6 |              Megörült nekem, Magduska, egy kicsit? - kérdezte, mikor
 85 6 |               volna?~Később a lugasban egy verset mondott el, amely
 86 6 |           magam a közelében, de zavart egy kicsit a háziak s a többiek
 87 7 |                megelégelhet, elküldhet egy férfit? De miért éreztem
 88 7 |                táncoltuk a négyeseket. Egy Pongrácz forgott körültem
 89 7 |              anyámmal, pipaszó mellett egy vacsora után, míg a grószi
 90 7 |           vagyunk.~A szomszéd megyeiek egy csapatban jöttek be az első
 91 7 |       viselkedésünket nem lesték végre egy percig: - Magda, egyetlenem,
 92 7 |                egyetlenem, várjon rám! Egy ideig. Nem tudom, hogy mi
 93 7 |               se bíztunk volna benne. „Egy szép álom!” gondoltam -,
 94 7 |            felcsapó láng, ez semmi se! Egy este. Holnap hazamegy, holnapután
 95 8 |          hordta utánam!...~Most - majd egy éve így van már, szinte
 96 8 |            feleltem elránduló szájjal. Egy darabig nézte az arcom,
 97 8 |           mókásan megrázogatta a hajam egy fürtjét, ráveregetett a
 98 8 |                havas háztetőket néztem egy ideig, a Hajdúváros utca
 99 8 |                 dermedt csendjét, majd egy nyikorogva húzódó, fagyos
100 8 |      robotmunka; a háztartás gépezete! Egy férfiért!...”~Otthon, a
101 8 |                 Kétszer is kibéleltem, egy kis csipkét hozattam rá
102 8 |              hamiskodón. A házasságban egy kis ravaszság a főtudomány.
103 8 |            maga, látszott, nem felejti egy percre sem; annál inkább,
104 8 |                ünnep nagyszerű díszét, egy hatásos, tornyos, pompázó
105 8 |  szántszándékkal megfagy, elkomolyodik egy perc alatt.~A vacsoránál,
106 8 |               mellett két hétig feküdt egy magyar ezred, a tiszt urak
107 8 |             voltak az ezredes tanyáján egy nagy ládában... A tisztek
108 8 |                   Később előpakolt még egy kis gyöngyház virágokkal
109 8 |     lánykorában adta neki valaki. Mint egy pici koporsó, olyan volt.~
110 8 |         színjózanon a lármázók között. Egy darabig várt, aztán mellém
111 8 |           velem!~- Tessék, apa!~- Csak egy kérdést, lányom. Azt akarom,
112 8 |        csiklandozott.~- El kell tűrnöd egy ilyen öregember jóakaratát,
113 8 |            fölösleges kiadásotok. Csak egy estére. Azért, hogy mi,
114 8 |                 Édes leányom, hallgass egy tapasztalt öregre, amíg
115 8 |          Miféle új szentenciák, amiért egy fiatal legény jót iszik.~-
116 8 |                 Végre csend lett. Jenő egy fotelba süllyedve, kedvetlenül,
117 9 |             nagyon, biztosan az. Kell.~Egy idő múlva én kérdeztem sebtében
118 9 |            minden! Ülni így védetten - egy szép, meleg, otthoni szobában,
119 9 |               várhatok, csak tűrjön el egy kicsit. Hogy nézzem magát,
120 9 |         negyedórák, olyan szépek, így. Egy ember, aki szeret engem -
121 9 |           kielégítettnek éreztem magam egy ilyen néma, izzó félóra
122 9 |               mi vagyok én?~Hallgatott egy ideig, gyorsan, hallhatóan
123 9 |                Jenő gyönge horkolását. Egy délután elindultam a Bélteky
124 9 |               öltözött kicsiny fenyők. Egy padon ültünk, és Endre csókolta
125 9 |           lehetetlen, lehetetlen, hogy egy tévedés elrontsa az életem.
126 9 |                valami egész élmény. De egy pillanat feléig sem voltam
127 9 |               két hónap múlva... nekem egy kicsi babám lesz akkor,
128 9 |            nekem. De így - ez kellett. Egy szép és gazdag este emléke.~
129 9 |                beszólt, hogy menjek ki egy percre. Valaki beszélni
130 9 |       részemben reszketve támaszkodtam egy szekrénynek.~- Magda, hát
131 9 |                 magára zárta az ajtót.~Egy darabig ültem ott felocsúdva,
132 9 |    Megmozgattam a kilincset, és vártam egy kicsit, szóltam is, semmi
133 9 |            Hogy hiábavaló költség most egy új ruha. És hogy - nem jó,
134 9 |             ruha. És hogy - nem jó, ha egy fiatalasszonyt mindenütt
135 9 |               felémelyedéssel. Hisz ez egy titkos ellenség. Irigyel
136 9 |                 Ugyan!~- Na, hát csuda egy isten állatja még az is
137 9 |        istentelennek valami zabikölyke egy szolgálótól, akit ott tartott.
138 9 |               a mécsvilág előtt - mint egy darab vaskos, meleg, eleven
139 9 |                 csitított és rengetett egy nyugtalan, síró csöppséget -
140 10|               Jakobi bácsi. De az élet egy darabon elsiklott volt már
141 10|               hogy kimaradt, elveszett egy szép, fiatal évem, és híja
142 10|           hímzéses fehér pikéteket. És egy piros selyemkabátkát nagy,
143 10|                itt. Nyugalomba mentek; egy nagyobb, felvidéki város
144 10|          esküvőnk után engem is elvitt egy tisztelgő vizitre, bemutatni
145 10|               nem is tudjátok, micsoda egy züllött ország ez a miénk!
146 10|                parasztjaimnak nem kell egy fél liter bor se, annyit
147 10|             annak, annyi sok száz éve. Egy ilyen tökéletes, nagyszerű
148 10|           megfogadta hozzám óraadásra. Egy egész télen át nyaggattuk
149 11|                 most már nem volt elég egy cseléd; hát behozattam a
150 11|               utca sarkán béreltünk ki egy egész, nagy, újonnan épített
151 11|                és gránátfát, a sarokba egy szép szőlőlugast. A bérlet
152 11|       nagyszerűen főz! De hát eljönne. Egy olyan Magyar utcai nemesasszony...
153 11|                kellett szerezni hozzá; egy egész vendéghálót, egy gyerekszobát,
154 11|                 egy egész vendéghálót, egy gyerekszobát, egy kis kék
155 11|         vendéghálót, egy gyerekszobát, egy kis kék nappalit. Az amorettes
156 11|                úgyis volt a házban, és egy udvarosfiút úgyis kellett
157 11|              felé. Már nekiszelesedtem egy kicsit, és nem bántam, hogy
158 11|           aztán szó nélkül eltette, és egy kicsit morcosan hallgatta
159 11|       segítettem rajta, hogy elmúljon. Egy asszonynak egyetlen hivatalfőnöke
160 11|     hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit szereti, mindig megvesztegethető.~
161 11|                Nézd, most kellene neki egy idegen nyelvű leány, ha
162 11|               jó ürügy volt ez nagyon.~Egy késő nyári délután, Telegdről
163 11|               elég rokonszenvesnek; de egy kis bosszús lenézéssel gondoltam
164 11|           sokkal jobb!~- Ki volt az?~- Egy híres, nagyon híres német
165 11|      esztendeje nem vagyok egyéb, mint egy kis vidéki fiskális.~- Rontja
166 11|          szaladó, mozgó tájék mélyében egy csillogó víztükröt, vagy
167 11|            vagy kopasz sziklák zugában egy rózsaszín barackfa állt
168 11|              magam ura vagyok! És így, egy ilyen kis helyen, mint ez
169 11|                az apja kötélverő volt, egy nagy színésznő, és a legtöbb,
170 11|           Rendén van, gondoltam, ámbár egy nappal se lesz fiatalabb
171 11|               de ez azért szimpatikus, egy furcsa, túl őszinte, színésztelen,
172 12|                 és nem öltözni díszbe. Egy darabig néztük a kis lenyírott,
173 12|            majdnem kényeztette, és ezt egy kicsit ellensúlyozni kellett.
174 12|            rajzolnák ide?” „Hát azt is egy pontnak!” - „Azt egy pólyás
175 12|                is egy pontnak!” - „Azt egy pólyás pontnak, ugye?”~Elfojtva,
176 12|               több mindig. Hiába, most egy kicsit korteskedni kell,
177 12|                majd valamit, árverésen egy kis szerencsével megszerezhetnők
178 12|          újságot is mondok majd neked! Egy titkot!~- Jaj, kisuram,
179 12|              dorgált és ingerelt, mint egy kisgyereket. Rá kellett
180 12|          ostobácska és selypes voltam, egy kicsit vissza is hatott
181 12|              és ti ketten Melanie-val! Egy kis hangulatcsinálás, egy
182 12|              Egy kis hangulatcsinálás, egy kis korteskedés; hisz végre
183 12|                 Igen, igen, gondoltam, egy férfival mindent el lehet
184 12|                mindig beállított, Jenő egy üveg bort hozatott fel,
185 12|           érdekkel és álmélkodva, mint egy idegen, helyeselte is a
186 12|      megszoktam; úgy bántam vele, mint egy kedves rokonnal, egy kezes
187 12|              mint egy kedves rokonnal, egy kezes baráttal, akire az
188 12|         baráttal, akire az ember rákap egy kicsit a szeretete révén,
189 12|                 és szobalány mégiscsak egy volt; és a bonne-t Jenő
190 12|            koldus vagy az uram egy-egy egy szerűbb kliense, véletlenül;
191 12|                adni...~Áthúzott sorok, egy tintafolt... bosszús vagy
192 12|              is úgy tűnik szinte, mint egy kellemetlen és bosszantó
193 12|             Elküldődött-e vajon valaha egy ilyenforma levél? Szeszély
194 12|              igaz érzelem, vagy semmi, egy frázis, érdekvadászat a
195 12|               Cifrasoron vettek lakást egy nagy, eperfás, libalegelős,
196 12|         virágágy rózsatői közt hajlong egy hosszú, zöld kerti köpenyben,
197 12|        féltékeny az uram?” - gondoltam egy percig, mikor később megint
198 12|               itt, igaz, megcsendesült egy ember... pedig csak egy-két
199 12|                őszinteséggel. Ránéztem egy percre, és egyszerre, átmenet
200 13|              szenzáltól, a családfőtől egy pozsonyi órás, Feinsilber
201 13|         bárdolatlan áhítozásával. Csak egy intés kellett volna neki.~
202 13|               Mert érezhető volt azért egy lassanként összeálló ellenzékiség
203 13|      szomszédját próbálta kapacitálni. Egy idő múlva benéztem egy percre
204 13|                 Egy idő múlva benéztem egy percre az ajtón, mikor feketekávés
205 13|                Néhány nagyobb vacsora, egy társas ebéd; pár utazás
206 13|           egyet mégis Gáchtól kaptam), egy kis reprezentálás a királynapok
207 13|              éppen pillanatnyira kell. Egy ilyen zsidó többet ér, látod,
208 14|              visszanézem az elszántság egy egyszerű és ujjongón hazárdos
209 14|               nem voltak sokan bizony; egy impozáns, de kicsiny töredék!~
210 14|          kicsiny töredék!~Az egész nap egy készülődés volt azután -
211 14|               halálba kergetett hajdan egy álmodozó, fiatal leányt.
212 14|              Még most is tudhat ártani egy ilyen ember!~- Hát sokáig
213 14|             végigmondja, boszorkány! - Egy kézmozdulatra összemarkolta
214 14|             zörgettek; új csapat jött.~Egy óvatlan percben akkor előttem
215 14|            alig lehelve rá. És elment.~Egy idő múlva, hogy akaratlanul
216 14|                szememmel, láttam, hogy egy oszlophoz támaszkodva loppal
217 14|          loppal és elkomolyodva figyel egy nagyon is bensőleg beszélgető
218 14|           alkuszik helyette. A férfiak egy része előbbre jön pár lépést,
219 14|              Unatkozó arca felélénkült egy pillanatra, valami gyors
220 14|             Biztos, és erős élet, mint egy becsukott, pompás fehér
221 14|         becsukott, pompás fehér torony egy nagy hegyen, amit sok-sok
222 14|               pompás torony, csak soha egy pillanatra sem szabad levágyni
223 14|                 ahogy rám csudálkozott egy percig, nem is játszó férfi
224 14|            életismerésembe elhelyeztem egy királyi sors, fejedelmi
225 14|            vele magunkat vagy egymást.~Egy percig még kábultan álltam
226 14|            feltűnt még távolodva, mint egy színes folt, és látni véltem
227 14|               papírpénzt. Bankó cigány egy intésre rázendítette még
228 14|               a kocsiba ültetett. Mint egy színes káprázat, olyan tarka
229 14|                 pedig még alig telt el egy félóra.~- Még csak magát
230 14|               hírt hozok, amint lehet.~Egy órába is betelt, míg visszajött,~-
231 14|             csinos szótöbbségünk lesz. Egy dologról mégis megfelejtkezett
232 14|             most megyek. Hozom a hírt.~Egy kicsit bizonytalanabbul
233 14|               a tányért, felállt, hogy egy percre az irodába kell benéznie.~
234 14|              nap volt, és a szobaleány egy lapát parázsszenet hozott
235 15|               jelenben a legtöbbet tán egy csésze jó kis meleg, szagos
236 15|         döbbent sürgölődését körültem.~Egy hét is elmúlhatott, amikor
237 15|             hét is elmúlhatott, amikor egy nap azt mondta az anyám: „
238 15|             össze kellene szedni magad egy kicsit, és gondolni a jövendőre!”~
239 15|               a sorsát akarta: és csak egy szörnyű véletlenen múlt,
240 15|      elszámolni hamarosan; de istenem, egy szót kellett volna szólnia
241 15|            bizalmat. - Milyen jó, hogy egy ilyen emberem van legalább!
242 15|              hallottam ki, és belestem egy pillanatra. A nagy parasztszolgáló
243 15|             szegény, szegény kis árva! Egy héttel ezelőtt még a bonne
244 15|          hallgatva ültek velem szemben egy ideig. A helyzetem már megtanított
245 15|           arccal, hallgatva eszegetett egy almát a tavalyi, telegdi
246 15|                járni. Én nem ítélek el egy független, férjetlen nőt
247 15|                 kifejlődőben van máris egy egészen új asszonytípus,
248 15|               egész világon csak ez az egy szeret engem igazán; más
249 15|            olyanra adnád magad, teszem egy szép, előkelő kalapdíszítő
250 15|                a saját lakásodon volna egy szoba erre a célra, eljárnánk
251 15|           lássanak!~Csendben haladtunk egy ideig a sírok közt a nyirkos,
252 15|           könnyen odaadnám magáért, ha egy kicsit használhatnék vele.
253 15|                gondolásom; amiért most egy tehetetlen senki vagyok,
254 15|                szolgálatára áll, és ha egy önfeláldozó barátra van
255 15|                télre. Hogy szórakozzam egy kicsit, és hogy valami okosat
256 15|            vagy az emlékeim elől; vagy egy hiábavaló szerelem daca
257 15|                állomás peronján állok, egy vonat indul meg, és a kisfiam
258 15|         könnyeim égető-keserűen. „Csak egy időre!” - biztatgatom magam,
259 15|                őt a szívemről.~...Majd egy szeles hideg estére gondolok,
260 15|       beragasztva. Elmúlt gyermekévek! Egy világ választott már el
261 15|         legjobban, hogy most elmegyek. Egy nagyon kegyetlen napot a
262 16|           felvitt egyszer szegény Jenő egy hétre színházlátni, vásárolni,
263 16|                a „világ” szava, és ami egy kicsit erőt vitt belém az
264 16|           nincs messze, minek fizetnél egy forint húszat a fiákernek?
265 16|               csúf balerinákkal. Aztán egy zúzmarás, fiatal, néma kerten
266 16|            valamit a fiúnak. A hordárt egy mellékutcában értük utol,
267 16|              mindig kecses sürgölődése egy kicsit megint otthonos érzésekbe
268 16|              társaság szállingózott ki egy kicsit tántorogva, nők visongva
269 16|                 nők visongva kacagtak, egy nagy prémbundás férfi az
270 16|             bélésbe hirtelen beleölelt egy piros köpönyeges leányt.
271 16|             közé. Hát így megy ez itt?~Egy gémberedett, szomorú, ködös
272 16|            nyílt az ajtó, a folyosóról egy őr jött be, és gyorsan kituszkolt.
273 16|       gyászruha pompásan áll neked, de egy új kalapot muszáj venni!
274 16|       fiatalabbá tudott összeszedődni. Egy kis patikai porcelántégely
275 16|         bekormozta égő gyufával, aztán egy ócska fogkefére dörzsölte
276 16|             volt valami piros kenőcske egy tubusban. Nevetett, hogy
277 16|        színpadon Gauthier Margit ment. Egy gyönyörűn szabott, színes
278 16|                töretni, felszabadítani egy ilyen tombolón gyors mozdulattal,
279 16|         hevesen taszigálja a könyököm. Egy férfira akart figyelmeztetni,
280 16|                 szélnek eresztve, mint egy letépett kis semmi gazvirág.
281 16|        cukrászdájába, és drága pénzért egy levegőt színi azokkal, akik
282 16|     elsírdogáltam ezen; másnap délután egy játékboltba mentem, és gyönyörű
283 16|             átéreztem akkor. Vagy csak egy bántott? „Horváth Dénes
284 16|          mindig kitöltött az életemből egy hetet.~Mai eszemmel nem
285 16|      felségesen! Hanem az, persze, más egy kicsit! Tanulni mindenképp
286 16|                 Szórakoztatni kellene, egy ilyen pompás, fiatal nőt.
287 16|               korcsolyabál, nézd, adok egy meghívót. A gyász? Sötét
288 16|        megvegyek-e százötven forintért egy gyönyörű kis prémkucsmát,
289 16|             mikor tudtam, hogy tetszem egy férfinak, akkor már otthon
290 16|                 önfeledtségben. Megint egy régifajta mámoros, gyönyörű
291 16|                idő után megint egyszer egy diadalmas este, egy nekem
292 16|            egyszer egy diadalmas este, egy nekem való élmény.~Nekem
293 16|             kurta, furcsa mód. Ma már, egy végigélt élet tapasztalatával
294 16|              Az ő hozzám való illúziói egy szép, finom, előkelő vidéki
295 16|                egyszerre kiderül, hogy egy leendő színinövendék, aki
296 16|               dolog, úgy is végződött. Egy este, hazamenve, váratlanul
297 16|        lápszabályozás mégiscsak mozdul egy kicsit odalenn! Csakhogy
298 17|          megszokásból, kényelemből, és egy hét múlva napirendre tértek
299 17|            fölöttem. Itt voltam, senki egy pillantással, célzással
300 17|               csókol-e engem, mint őt?~Egy ilyen ellentmondásos, zagyva
301 17|                derűvel fogadták, mikor egy ebédnél megmondtam, hogy
302 17|              fáradt hangján -, van itt egy ajánlott levél a papnak,
303 17|                ajánlott! - De várt még egy kicsit, úgy ment a gyújtóért. -
304 17|            Mondja, nagy dolog az? Hogy egy paraszthoz mék, mi van azon?
305 17|            leány, magánosan, fiatalon, egy éppen ilyen piszkos faluban.
306 17|            mindig a bíróékkal kerültem egy asztalhoz. Azok a borzasztó
307 17|             esztendeje éltem úgy, mint egy apáca, csak a pénzkuporításnak.
308 17|           vártam volna; itt megvénülni egy buga49 fővel? Akkor nyár
309 17|               idő: nagyon tud szeretni egy ilyen próbálatlan fiú, káromkodva,
310 17|   fogvicsorgatva is majd megveszekedni egy asszonyért. Most persze...
311 17|            soha... Igen, nekem még van egy kicsi, hova tegyem? Borzasztó
312 18|                                     18~Egy pokolian forró, senyvedt
313 18| vendégcsapattal; Piroska néni hozatott egy fagylaltcsináló gépet, annak
314 18|              róla Szinyéren, és hogy ő egy kevés tapintattal és jóindulattal
315 18|               és hogy ő is annak érti. Egy percre eszembe jutott szegény
316 18|              semmit! Akármit inkább... egy kis nyavalyatörésbe még
317 18|                kis nyavalyatörésbe még egy asszony se holt bele!...”
318 18|        véletlen eset az én számomra is egy levelet, ami újra fordított
319 18|            magános özvegyi házába kell egy okos és kitűnő asszonyi
320 18|                 rám is eleinte, amiért egy Vodicskához mentem... Lám,
321 18|              és a többi, hanem tettel, egy csapásra eligazítja az életemet.
322 18|              kedves fészkemben, szinte egy éve már!” - gondoltam türelmetlenül.
323 18|              állomásozott, megszerette egy nagyon gazdag szerb földbirtokosnak
324 18|               megint, ezen a kis időn (egy hét már mindössze) nem hagyom
325 19|               beljebb a megyében. Volt egy régi Szaniszló, a Gutkeledek
326 19|               a gyűrű örökre az ujján.~Egy másik bolond magánosan élt
327 19|              földön. Negyvennyolc után egy távolabbi, Tyukodra átszármazott
328 19|                már zsidó kézen is volt egy szép telek a gencsi oldalon.
329 19|                kapva az emberek, mikor egy időben sűrűn kezdett bejárni
330 19|         csibukolt, amikor megérkeztem; egy szolgáló aludttejet hozott
331 19|                a lábam innét. Most vót egy kis sűrvités, igaz, míg
332 19|                  Néha lopva szöktem le egy negyedórára a cselédházba,
333 19|               csak a kötőtűm zörög, és egy havas szakállú, tűzkőszemű
334 19|         megdagadtak a messze vizek, és egy darabig a sár miatt nem
335 19|             mán mindig a kucikba, mint egy beteg macska! Na ládd-é,
336 19|              lehet énmellém is húzódni egy kicsit! Gyere idébb, na!
337 19|        megalázhat. „Nem - gondoltam -, egy szót sem! Jöjjön, amit akar!
338 19|             hangolták. És magam voltam egy ilyen szövetséggel szemben.~
339 19|              Nem, lehetetlen volna még egy ilyen borzasztó telet tölteni
340 19|               Tyukodon szörnyet ellett egy tehén, kérem! Haj, a föld
341 19|            kéne csak, mikor beboroznak egy kicsit, hogy beszélnek.
342 19|                a forrongók közé állni, egy hitet vallani az elnyomottakkal,
343 19|       szegényekkel. És teltek a napok. Egy júliusi délután kegyetlen
344 19|             vagy felkapaszkodtak hátul egy pillanatra, de mások letaszították
345 19|             magas fagyalbokrok sövénye egy ideig elzárta előlünk a
346 19|              Odább néhány paraszt állt egy csoportban a cédulaház oszlopának
347 19|               alakjukat, mely feketén, egy tömegben mozgott a rőt félhomályban.
348 19|               tűzoltók! A debreceniek!~Egy lélegzésre szakadt fel a
349 19|             akácfái alatt, és hirtelen egy padra ültem. Ez a kis tér
350 19|             vasrácsok és fedett kapuk; egy év alatt megfrissült, kiszépült,
351 19|                 a Cifrasoron vettem ki egy kis kétszobás udvari lakást,
352 19|                  megint kiszolgáltatva egy férfinak, mert tőle kell
353 19|           fizetni, elébe dobni mindent egy dacos és büszke mozdulattal,
354 19|                alkalmas! De más révén, egy férfi révén tudtam akarni
355 19|           volna engem. Minden elsimult egy időre!~Furcsa egy cirkusz
356 19|             elsimult egy időre!~Furcsa egy cirkusz ez a világ!~ ~
357 20|               színű szövete az időnek, egy hosszú, hanyatló, tompán
358 20|             látszatra visszatért volna egy régi-régi korszak! Megint
359 20|              tornác elébe. Megint volt egy cselédem, akinek parancsolhattam,
360 20|        tekintetes asszonyom!”~- Lelkem egy tekintetes asszony, hát
361 20|             megkövetem... mert azok is egy szál szoknyával maradtak
362 20|               hírlik. „Jaj, azt mondja egy nagydarab szőke, aki azelőtt
363 20|             több vele! Vén élhetetlen, egy nulla - aszt mondgya.” Hát
364 20|              ronda szájúak? Persze, én egy világért nem mertem vóna
365 20|               mint a... Nem igaz abbul egy szó se, azt mondom...~Ha
366 20|            Nincs! Valamelyik nap bejön egy sváb Vállajról, az majd
367 20|           kaszinói vacsora költségéből egy hétig is főzhetnénk itthon.
368 20|             adósságait fizetgetnők is, egy kis beosztással. De hogy
369 20|             tudják húzni magukat, mint egy mestermívű órát - valami
370 21|       aludtában. Lám, hisz olyan drága egy ilyen csepp... el lehetne
371 21|            bemegyek a seprűnyéllel!...~Egy percnyi csend, halk pusmogás. -
372 21|          ragyogóan fényűző tisztaságot egy ilyen sokgyerekes, kevés
373 21|            hajszálnyit nem lendít; tán egy kihullott szeget se tudna
374 21|             akit semmi sem köt, mintha egy napról a másra felelősség
375 21|          hajlamom arra való volt, hogy egy máshoz, férfihoz kapcsolódva,
376 21|             ezelőtt rá se néztek volna egy jöttmentre.~- Amilyen én
377 21|           vacsorámat. Na, tudja, ha én egy kortyot is lenyeltem más
378 21|          magával, és elnyerik a pénzét egy ilyen koldus, tehetetlennek;
379 21|              ki nem mozdulhatok, nincs egy tisztességes rongyom.~-
380 21|               a domíniumok?~- Így csak egy olyan kötelességtelen léha
381 21|   kötelességtelen léha gondolkozhat... egy ilyen züllött muzsikus...
382 21|                   Amit énrám dolgozik, egy jó cseléd olcsóbban és panasztalanul
383 21|                 szerezhetek-e reggelig egy kis potyát valamelyik jeles
384 21|                mégis, vagy visszahívni egy békítő mozdulattal; vagy
385 21|               szíva. És neki becsesebb egy festett képű rongy; vagy
386 21|                az időszakban. Jenő, az egy szent volt. Egész, igaz,
387 21|               mikor egyszer elvesztett egy játszmát az élettel szemben.
388 22|              én szinte félőrült voltam egy idő tájban. Gazdag emberek
389 22|            Milyen képtelenség is volt! Egy ilyen rokkant, ötven felé
390 22|               robbanva tört ki belőlem egy elviselhetetlen pillanatban
391 22|                hét esztendeje eszi már egy ilyen nyomorultnak a kenyerit,
392 22|         megfordulnak a sírjukban, hogy egy ilyen egyszerű, szegény
393 22|           drágalátos unokájuk. Láttuk, egy harapást se tudott megkeresni
394 22|                őket? Itt hagyhatnám... egy ilyen állatemberrel, mint
395 22|                dühömben felé rohantam; egy széket kapott fel, hogy
396 22|                mintha nem is lennének; egy jó félórában aztán magával
397 22|     könnyelműségéből is került beléjük egy adag; de nagyon szerencsés
398 22|              Ha aztán akadt valahonnét egy kis bővebben eresztő ügy,
399 22|                maradhat, nem húzhatjuk egy életen át. Valami ilyen
400 22|            csonka, balos kezében, akik egy ideje már szánva és feszélyezve
401 22|           felkiáltás volt; olyan, mint egy temetési tisztességadás.
402 22|           fejem! Az élet szatírája!... Egy másik választás járt az
403 22|              testében, a doktorok csak egy száz évben egyszer találják
404 22|              nézni kell, etetni, tűrni egy ideig, míg a vándorösztön
405 22|            érte!”~Kosztot adtam ingyen egy kitűnő szegény diáknak,
406 22|              És én dolgoztam, most már egy cseléddel megint, lihegve,
407 23|             merem gondolni most, amire egy élet tanított, cifrázatlan,
408 23|             lényétől is sok függ; hisz egy idegennel lépünk házasságra,
409 23|               is, lénye és öröksége... Egy ízben, szegény Vodicska
410 23|        sziszegett néha egymás felé. De egy asztalnál ettünk, és kettőnk
411 23|               Zsuzsanna. - De nincs is egy krajcár adósságunk, isten
412 23|      évtizedekre le van foglalva. Hogy egy kis biztos jövedelme lett,
413 23|               a másik kettő ösztöndíja egy szíves sorába kerülne az
414 23|                maradni ezek a nagyurak egy életen át! A jóságukkal
415 23|                  Menjünk be szegényhez egy kicsit!” - mondta akkor,
416 23|             odament hozzá, meggyújtott egy cigarettát, kezébe adta,
417 23|              ki a szoba estjéből, mint egy különös felhő. És nagy csend
418 23|            vigyázva, gondosan tette be egy kicsi íróasztalfiókba, hogy
419 23|        türelmét, szívből kívántak neki egy kis nyugodt pihenést, megkönnyebbülést
420 23|             Vajon kinél potyázik; hisz egy fél forintja sincs!” - gondoltam
421 23|                 gondoltam fásultan.~És egy ilyen nap reggelén egyszer
422 23|          valamit magamra kapkodni, meg egy kis régi rizspormaradékot
423 23| rizspormaradékot leltem a tükörfiókban egy skatulya fenekén. Mire kijöttem,
424 23|                máshol!... Hej, micsoda egy asszony! Nincs párja, igaz-e,
425 23|               se tudod megbecsülni, ha egy szavad is lehet rá...~-
426 23|             csak egyszer volt mégis... Egy percre az arcomra takartam
427 23|             hallgattam, mint valamikor egy bálon, egy áttáncolt, bolond,
428 23|              mint valamikor egy bálon, egy áttáncolt, bolond, rózsaszínű
429 23|                így, lássa; ne sajnálja egy öregembertől!~Felemeltem
430 23|                hogy nem magával voltam egy fedél alatt huszonöt esztendeig?
431 23|          huszonöt esztendeig? Az élet, egy élet nem olyan nagy dolog,
432 23|         csakugyan nem nagy dolog, mert egy a vége. Akárhogy lett volna
433 23|          belőle, megátkozta, hogy soha egy gazdája se maradhasson benne
434 23|                valami eszembe jut lám. Egy ismerős ária, egy különös,
435 23|             jut lám. Egy ismerős ária, egy különös, méla lengyel táncdarab,
436 23|              Finom, lágy, kedves, mint egy kályha langyos melege, mintha
437 24|                roncsot magam előtt, és egy régóta fészkelődő gond hatalmasodott
438 24|          alapot, amiért szegény grószi egy életen át küzdött verítékkel,
439 24|        lehetett oly sok adósságuk, bár egy időben csakugyan nagy lábon
440 24|            mondta Ágnes a búcsúzáskor, egy jó emlékem se köt hozzá.
441 24|               az életem, nekem is volt egy kis virágzóbb korom, igaz,
442 24|             kis virágzóbb korom, igaz, egy kis öltözködés, bogárzás,
443 24|                 Kis hónapos szobám van egy családnál, nagyon jó (csak
444 24|           kaszinóba, asszonybarátaival egy kávéra, és harminc krajcárért
445 24|             áll a kőrút kellős közepén egy hórihorgas, őszes, rongyos
446 24|           feljöhetnél, összeköltöznénk egy jó kis lakásban, vígan élnénk,
447 24|               Megérdemel az asszony is egy kis pihenőt, ha - mint mink -
448 24|             szelíd, apácás megadással. Egy új ábránd kezdte betölteni
449 24|           holtra fáradt megtámaszkodás egy felsőbb, szelíd megbocsátó
450 24|            kezdtem így egészben látni, egy távolságból és mindent letompítva,
451 24|               felsőbb hatalom vitt, és egy titokzatos valaki akart,
452 24|             hogy kaphatunk-e valamiből egy kis illúziót még, ha már
453 24|            Jött némely csendes estéken egy összerántott ajkú, komoly,
454 24|               rá vagyok szorulva, mint egy orvosra, vezetőre, támaszra
455 24|              szemekkel ültem a templom egy hátrább eső padjában, és
456 24|           titokzatos, idegen igéket...~Egy ködös, februári reggel,
457 24|             volt.~- Jó reggelt, kedves egy lelkem! - nyújtja felém
458 24|                   Hogy vagytok, lelkem egy lyányom! Mi van avval a
459 24|            egymás kezét még egyszer... egy télies reggelen a nagytemplomból
460 24|           pártfogó súgás-bugásnak, ami egy nővel hozta összefüggésbe
461 24|    összefüggésbe ezt a gyors távozást, egy harmincéves, még mindig
462 24|         diadalmaskodott volna igazával egy tiszta életű ember; de ő
463 24|               érzem - el fogok hívatni egy papot, és meggyónok. Mert
464 24|                 megterítettem magamnak egy kis reggeli kávéhoz csinosan,
465 24|            amennyi csak volt; bementem egy konyhakésért, és a leanderfákat
466 24|             már fel volt kötve az álla egy fehér szalvétával, és a
467 24|               Mi mindent tud és merhet egy ilyen zsidó lány! - Zsuzsi
468 24|         patikusnak ment (mert azt csak egy férfi mellett lehet? - csúfolódott
469 24|          jegyezte el magát a főnökével egy nagyobb, vidéki városban.
470 24|               de állás van ígérve neki egy pesti iskolánál. Marcsi
471 24|              azt hiszi, hogy szerelmes egy volt tanárjába, valami nagy
472 24|             ölembe ejtett kézzel tudok egy helyben ülni, soká, egyedül,