Fejezet

 1 1 |        mennek; és mi nem vagyunk rá többet kíváncsiak. Néha szeretnénk
 2 4 |   hajdanában. Az azóta való emberek többet tanultak, tudnak minden
 3 4 |             szobát” sem háborgattam többet, és néha le-lecsentem a
 4 9 |           sem fog így szeretni soha többet. Jöjjön!~A szavai úgy hulltak
 5 9 |            rögtön! Nem akarom látni többet!~Futva értem ki a sikátorból.
 6 11|      Csakhogy nem kerültek meg soha többet a csirkefogók, még olyanformák
 7 12|         kellett. De hiszen én mégis többet vagyok itthon vele, mint
 8 12|           engednék hajszálnyival se többet, de az volna rendin, hogy
 9 13|              Egyelőre csak csínján, többet beszélve a főhercegfogadásról,
10 13| pillanatnyira kell. Egy ilyen zsidó többet ér, látod, mint a legközelebbije
11 14|     józansággal, holnap elmegy, tán többet se látom, de szegény kis
12 15|         felől a fedelet; és soha én többet, semmi erőlködéssel azt
13 15|             sohasem volt erőm lenni többet. Igen, ez, ez az erőlködés,
14 19|            avval, akit szeret, soha többet, míg a világ, meg nem menekedik
15 19|                Jaj, vége már! Nincs többet a város! - kiáltozták felénk
16 24|             és ennek elhivése semmi többet nem ajándékoz a léleknek,