Fejezet

 1 2 |              felség”-nek szólított. Rendesen erővel kellett elmenekülnöm
 2 3 |      titeket, ugye, férjhez adtalak rendesen; mind a hármat. Azt is tudod,
 3 5 |             mi asztalunknál ült, de rendesen nem énmellettem. „Mit akar
 4 7 |         meghívókat küldeni, de mint rendesen, most sem jött el senki
 5 8 |           nagy ládában... A tisztek rendesen megosztoztak maguk közt
 6 10|         Jenő józan és nyugodt, mint rendesen.~- Tudod - mondtam neki,
 7 12|  gyerekéletet él!” - mondogatta, és rendesen kikapott érte. Ő nézte meg
 8 13| lehangoltságával ült a helyén, mint rendesen ilyenkor, tanácstalanul,
 9 14|          álmos nap jött utána, mint rendesen.~Három napon át aztán még
10 15|           szentenciákat papol, mint rendesen; amiket legutóbb olvasott
11 15|          kitanulhatatlan volt, mint rendesen.~- Kedves Magdám, nem veszed-e
12 15|          Végtelen kedves vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem...~- Igen,
13 19|        figyelt rám, abba is hagytam rendesen. De így, hallgatva néha
14 19|              Bár az ilyet felfújják rendesen! Hisz akkor mindig ribillió
15 22|                mindenáron csinosan, rendesen akartam járatni őket. És
16 24|           jártam, gyóntam, áldoztam rendesen. Most nemrég, hogy itthon