Fejezet

 1 2 |   ártatlan kisfiú. Vele, ha csak ketten voltunk együtt, egészen
 2 2 |        hogy mi valóságban mind a ketten a föld alatt lakunk titkos
 3 6 |      bevártuk.~Emlékszem, mind a ketten nagyon szótlanok voltunk
 4 6 |        érzésem, hogy most mind a ketten ostobának tarthatjuk egymást,
 5 11|          éreztük magunkat mind a ketten! Igen, igen, most, a messzeségből
 6 11|       idáig. Úgy gondoltam, hogy ketten állnánk az élén, kezdetben,
 7 12|     valahogy szó nélkül leültünk ketten a gyerek mellé. Nem volt
 8 12|     hittem néha már, hogy mind a ketten itt hagytok - asszony is,
 9 12|          Hát én és Jolsvay és ti ketten Melanie-val! Egy kis hangulatcsinálás,
10 13|        az asztal másik végén még ketten voltak a félhomályban; hátradőlve
11 14|      hogy visszagondolunk mind a ketten rá, tán öreg fejjel egyszer,
12 19|          és hogy megbeszélik ezt ketten ellenem. Már egészen fölbiztatta
13 19|     Mindegy! Koldusok vagyunk mi ketten, nincs nekünk mit félteni!
14 22|           hát erre kellettünk mi ketten a természetnek, az életnek
15 23| gyöngédségű nyöszörgés. Most már ketten dohányoztak, de láttam,
16 23|      mondja? Mink vagyunk-e most ketten itt, egymással szemközt?~-