Fejezet

 1 1 |         és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember
 2 2 |       le a küszöbkőre: de azért hallottam a fiúk dobogó szaladását -
 3 6 |      családját gyermekkorom óta hallottam emlegetni. Úgy bántak velem,
 4 6 |       szép és mit jelent. Akkor hallottam legelőször ezt a verset,
 5 7 |       és különös, mintha sohase hallottam volna azelőtt. „Mint két
 6 8 |   rángatta már.~- Békítsd ki! - hallottam az asszony könyörgő, szinte
 7 8 |      hogy nem ártalmas-e már? - hallottam éleskedni az Ilka hangját
 8 9 |          dús hajkorona alatt.~- Hallottam, jól mulattatok Béltekyéknél! -
 9 11|        játszókat nézve, ezt már hallottam felőle. - Nem fogja unni
10 15|         világ csúfjára!” Szinte hallottam a gonosz, kegyetlen megjegyzéseiket,
11 15| rosszalkodó, síró panaszhangját hallottam ki, és belestem egy pillanatra.
12 17|        postamesternével, akiről hallottam, hogy a híres Tomanóczy
13 18|    mindössze a várostól.~Azt is hallottam, hogy építkezni akar jövő
14 19|     ügyvédségbe fogott. Bizony, hallottam suttogni itt-ott, hogy nemigen
15 23|      ahogy kilesett. De már nem hallottam, mit mond. Ahogy kilépek,
16 23|     csakugyan tudom is még!... (Hallottam féleszmélettel, hogy lassan