Fejezet

 1 4 |          göndören repdesték körül a fejem, és tudtam: a szememmel
 2 4 |            visznek...” Felütöttem a fejem hirtelen, elszégyenkezve
 3 6 |         lágy szédület szálldosott a fejem körül, ezüstös, fátyolos
 4 6 |          mégiscsak hátrább csüggedt fejem a karján, az ajaka elől,
 5 8 |     átkapott, hátrakényszerítette a fejem, és erőszakos, tréfás csókkal
 6 8 |            ástam a díványvánkosba a fejem, grószinak Ilka beszélte
 7 12|        nyakát, a karja alá fúrtam a fejem.~- Istenem, uracskám, ha
 8 14|            halkan, és lehajtottam a fejem. - Már minden megvan.~-
 9 15|       kihúzta talpam alól a földet, fejem felől a fedelet; és soha
10 15|             én próbálatlan, szegény fejem felett.~- Legjobb volna
11 19|             a pernyét valamerről. A fejem fölött vércse kerengett
12 22|           lettem mégiscsak, szegény fejem! Az élet szatírája!... Egy
13 23|        poros szürke kendőbe kötve a fejem. „Anyukám, ki ne menj úgy!” -
14 23|          öregembertől!~Felemeltem a fejem, és elnevettem magam. Ó,
15 24|             alleluja!~Lehajtottam a fejem bólintva, csodálatos enyhültséggel;
16 24| tökéletesebben míveli. Odahajtottam fejem a gyónószék viola-bársony