Fejezet

 1 2 |         folyosón - és mindenütt csend... Most eltűntek a párkány
 2 4 |         különös volt itt néha a csend! A két fiút megkávéztattam
 3 7 |        robbanás előtti, feszült csend. Szinte ellenségnek éreztük
 4 8 |         olyan nagy egyformaság, csend és kicsike jólét volt így
 5 8 |     oszladozó csoportban. Végre csend lett. Jenő egy fotelba süllyedve,
 6 17|       esték jöttek, az a pokoli csend, véghetetlen magányosság.
 7 19|       felől, hosszabbodó esték, csend, és körültem csupa idegen
 8 19|  pernyéje, zsongott, zizegett a csend, kinn a kutyák ugattak...
 9 19| ijedelmes! És idebenn ugyanaz a csend, füstös lángok kormoznak,
10 21|         ezt a parányit!... Lesz csend odabenn? Ejnye, garázda
11 21|    seprűnyéllel!...~Egy percnyi csend, halk pusmogás. - Távé!~
12 22|      segített neki! Aztán, hogy csend lett, fázva és szepegve
13 22|   hatalmas fák sűrűje, az erdei csend, az egyforma, változatlan,
14 23|         csapatai mellett. Erdei csend volt itt, és a lábam alatt
15 23|      egy különös felhő. És nagy csend volt.~Aztán anyám egyszer
16 24|     után megmaradt.~De a házban csend volt, olyan, mint soha eddig