Fejezet

 1 1 |   egészen másfelé... De most már úgyis mindegy volna! Azért így
 2 3 | megcsókolni; de tudtam, most már úgyis gonosz vagyok, és egy szó
 3 8 |         És mikor jól tudom, hogy úgyis mindenképp ki nem állhat
 4 11|      olcsón adta, és hát istálló úgyis volt a házban, és egy udvarosfiút
 5 11|       házban, és egy udvarosfiút úgyis kellett tartani öntözésre,
 6 12|          én akartam? A fáradsága úgyis mind énrajtam! Jenő megérezte,
 7 14|     kövér, fehér ujjakat. „Nekem úgyis mindegy ez a vén pap, gondoltam
 8 16|        termetű asszony vagy, ezt úgyis tudod, húgám! Így az életben
 9 19|   rendelkezhetik - gondoltam, és úgyis látható, hogy ez a szándékuk,
10 19|    házból az enyimek közül. Ejh! Úgyis csak terhemre volt az a
11 21|    sietne, pusztulna hát, ha már úgyis...” - gondoltam konokul,
12 22|  elkölteni a pénzét, ha volt. „Ő úgyis rosszabb helyre tenné!”
13 22|         hajdan. Ej, mindegy már, úgyis elmúlt volna! Most már csak
14 22|        elhanyagolt testemnek már úgyis mindegy. Ti csak készüljetek
15 23|     úrnak, az öreg írnoknak, aki úgyis jobban tudta nála, és csendesen,