Fejezet

 1 3 |          a sötétben? Előrehajolva ültem akkor az ágyban, a vánkosaimra
 2 8 | kimosdózva, szép kis pongyolákban ültem vele szemben, a vizitszoba
 3 9 | Megkönnyebbülten, szinte boldogan ültem az ebédnél. Délután a cseléd
 4 9 |       zárta az ajtót.~Egy darabig ültem ott felocsúdva, reszketve
 5 11|        kerek kavicsokkal. Közéjük ültem; a szavakat nem értettem,
 6 15|     tehetnék mást?~Kisírt szemmel ültem a vacsoránál, és anyám meg
 7 15|           Végre a vasúti kocsiban ültem, és azt mondtam magamnak: „
 8 16|           közelében maradt. Mellé ültem az agyvelőmig reszkető,
 9 16|   öregleány nővérével. De én elöl ültem, ékszeres, kesztyűs karommal
10 16|   lelkendező, de zavaros érzéssel ültem otthon soká a tábori ágy
11 16|          Félóra múlva a szánkóján ültem, és repült velem suhanva,
12 19|            reszketve, nyomorultul ültem a szobámban, és sírtam.
13 19|      alatt, és hirtelen egy padra ültem. Ez a kis tér csudálatosan
14 20|            hosszú délutánokon ott ültem a tornácbéli nádszéken,
15 24|     fejjel, félig hunyt szemekkel ültem a templom egy hátrább eső