Fejezet

 1 3 |       erővel ordított tovább. A cseléd már felneszelt a szomszédos
 2 4 |      gazdáival szemben.~Királyi cseléd, nyakát hajlító labanc úr,
 3 6 |         az evő, sok vendég, sok cseléd, nagy csapat gyerek. Fényűzésre,
 4 8 |   mondogatjuk néha egymásnak. A cseléd meg én! Istenem - bolond
 5 9 |   konyhán edénnyel csörömpölt a cseléd. - Olyan drágák voltak ezek
 6 9 |      volt minden és meleg, és a cseléd terített vacsorához. Lélekszakadva
 7 9 |     ültem az ebédnél. Délután a cseléd beszólt, hogy menjek ki
 8 11|      most már nem volt elég egy cseléd; hát behozattam a környékbeli
 9 11|    magunk között. Most már négy cseléd, mit fognak szólni hozzá!
10 12|       engem másféle ember, mint cseléd, kofa, bejáróasszony, koldus
11 13|      német körül - sok császári cseléd, sok sunyi labanc -, úgy
12 15|      nekem!” - röhögte durván a cseléd, és a gyermek megzavart,
13 20| nádszéken, harangszó rezgett, a cseléd danolt a vasaló mellett
14 21|     Amit énrám dolgozik, egy jó cseléd olcsóbban és panasztalanul
15 21|     gyerekének; hogy fizetném a cseléd bérét, a tűzifát? Abból,