Fejezet

 1 9 |          éreztem magam egy ilyen néma, izzó félóra után. Jenő
 2 14|     Bankó cigányprímásnak, régi, néma hódolómnak is jósoltam végre
 3 14|     kidőlve az izgatottságtól és néma levertséggel. Mint valami
 4 15| vacsoránál, és anyám meg a férje néma idegenséggel, hallgatva
 5 15|      borultam a fejfára, Horváth néma fájdalommal állt mögöttem.~-
 6 16|      Aztán egy zúzmarás, fiatal, néma kerten át, a bokrok közt
 7 17|      fekete út két oldalán, mint néma, szigorú felkiáltójelek
 8 18|           lágy csókoknak egy-egy néma és fojtott perc reszketésében.
 9 19|         mozog, és nem ad hangot, néma nesztelen, ijedelmes! És
10 19|     sírkövek fehér márványain, a néma mezőn. A kis utcákon alacsony
11 23|   szánalmas, totyogós öregember. Néma és megátalkodott gyűlöletben
12 24|         mi omlott össze, micsoda néma tragédia játszott e kemény,
13 24|        hova jut az ember, mennyi néma titok! De mindez most olyan