Fejezet

 1 4 |            nagylányruhám; istenem, hova lesznek a régi ruhák rongyai,
 2 8 |      készen van már, megvan, nincs hova törekedni, nincs mire várni. „
 3 9 |         lépteire a hátam mögött.~- Hova megy?~- A nagynénjéhez.~-
 4 15|       nyüzsgő ünnepi tömeg között. Hova lett egyszerre akkori világom,
 5 17|           nekem még van egy kicsi, hova tegyem? Borzasztó ez a szegény
 6 19|     halászott; mi lesz most azzal, hova menjen? A lápföldhöz való
 7 22|  fajzatának! A haramiabandának!... Hova jutottam? Mivé lettem, amióta
 8 22|       ártatlan gyerekei előtt! Hát hova vigyem őket? Itt hagyhatnám...
 9 23|      vannak nexusban, rokonságban, hova házasodtak, kik függnek
10 24|         szegény maradék életemmel, hova fordulok, ha ez az ember
11 24|           szelíd elcsillapodással. Hova megy, mi lesz vele? Van‑
12 24|        percben még? Hogy múlik el, hova jut az ember, mennyi néma
13 24| születésünk óta haldoklunk tán. És hova lesznek a lehervadt virágok...