Fejezet

 1 1 |     céltalanságot. Én, aki valaha úgy szerettem az emberek sokadalmát, aki
 2 2 |               a bábuimmal nem is igen szerettem játszani. Csak varrtam nekik
 3 3 |            eltűnődtem néha ezeken, és szerettem végigképzelni, hány régi,
 4 3 |          másik percben már megbántam, szerettem volna kérlelni, de éktelen,
 5 3 |              véres!~Halálra ijedtem - szerettem volna odaszaladni, sírni,
 6 4 |           anyám élete előttem folyt - szerettem, és büszke voltam rá. Éreztem
 7 7 |              a gyöngédsége. De nagyon szerettem volna elsírni magam.~- Nem,
 8 12|              is akarhatok már azután. Szerettem volna sürgetni, tolni, ösztökélni
 9 19|          maradni a pusztán, legjobban szerettem volna a forrongók közé állni,
10 21|         Milyen ember!~És én mégis ezt szerettem. Vajon igaz szerelem volt
11 23| felcseperedtem!...~mindig az asszonyt szerettem!~Mennyi ránc van a barna
12 24|                hát én bizony a várost szerettem aztán; embereket, életet