Fejezet

 1 3 |     előttünk élt életeknek; és mindez valami nagy biztosságot
 2 7 |    hogy nagyon is gyorsan jött mindez, tán magunk se bíztunk volna
 3 15|        végbe énvelem, énbennem mindez.~Pedig így van! Nem tudom.
 4 15|      nem érint-e téged rosszul mindez? Ó, igen megnehezteltél
 5 16|        szembetűnt és lehangolt mindez a sok apróság, sértett,
 6 16|    mégiscsak jólesett valahogy mindez. Még az is (pedig görcsös
 7 18|      magát... Rosszul érintett mindez, és valahogy szégyenkeztem;
 8 19|       most? Hátha csak álomkép mindez? Azt hiszem, borzasztóan
 9 19|       is tudom, miért vésődött mindez olyan élesen belém, hol
10 24|   látogattak, vigasztaltak, és mindez úgy meghatott, elérzékenyített.
11 24| kenyéren, pozíción? Hát fontos mindez, ha lelki életünk független?
12 24|   ember, mennyi néma titok! De mindez most olyan egyszerűnek,