Fejezet

 1 7 |        Egyszer majd mégis be fogja látni, hogy a legigazibb barátja
 2 9 |          Jólesik igazi boldogságot látni!~- Hát igazán boldogok vagyunk,
 3 9 |            most rögtön! Nem akarom látni többet!~Futva értem ki a
 4 11| kisgyerekkori emlékezetben még, és látni a szérűs udvart, a szárazmalmot
 5 14|           mint egy színes folt, és látni véltem a két nagy aranysas
 6 16|            útra; micsoda kalapokat látni most, és a Gách ruhakirakata
 7 17|     hanyatlásomat valaki szemében, látni a fanyalgó kíméleteskedést,
 8 18|         írt neki... Rossz volt itt látni; ezt a zülleni induló, összezavarodó
 9 19|        hogy azért jött volna, mert látni akart mindent a maga szemével,
10 20|         ülőbb is lesz, meg tetszen látni, ha apróság csúszkál majd
11 22|            nem megy az odvába! Még látni is utálat, a közelsége is
12 24|            és kezdtem így egészben látni, egy távolságból és mindent