Fejezet

 1 3 |       Szép dolog, ilyen fiatal fejjel. Na, igen! Hát ha István
 2 4 |     elmosolyodva, félrehajtott fejjel, könnyed bizalmasan intek
 3 4 |    félvak poéta lecsüggesztett fejjel búsuló kőszobrát, ahogy
 4 4 |     volt akkor; oldalt hajtott fejjel, fél karral az ablakfának
 5 5 |      nekem játszott, lehajtott fejjel, egy mosolyért is hálás,
 6 6 |   hátrább léptem, és lehajtott fejjel visszamentem az útra. „Igazsága
 7 9 |       emléke.~Némán, lehajtott fejjel kísért haza. A szűk zsidóközben
 8 13|       lepittyedt szájjal, lógó fejjel szundikáltak. Az egyik halkan
 9 14|     mind a ketten rá, tán öreg fejjel egyszer, és megtudjuk, hogy
10 19|        időre a vállára hajtott fejjel, majd fázva riadtam fel
11 24|     karszékben ült, lecsüggedt fejjel, a pipa nem ízlett már mindig,
12 24| támaszra az úton. Hátrahajtott fejjel, félig hunyt szemekkel ültem