Fejezet

  1 1 |           ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden
  2 1 |       lassanként lemarad mindenről, és ez nem nyugtalanítja többé,
  3 1 |                nincs igazunk, csakhogy ez már az ő színjátékuk. Mi
  4 1 |       kimutatott céljai, szándékai; de ez nem olyan nagy baj, mint
  5 1 |              gyerekekért, s azt hiszi, ez mindfogytig így lesz: és
  6 1 |              az életbe; csakhogy akkor ez még egy kis játszókedv,
  7 1 |            most harminckét esztendeje. Ez is csudálatos! Hogy sok
  8 1 |               nekem nagyon is sok újat ez a néhány esztendő, mióta
  9 1 |            megváltozik a természet! De ez a mostani mivoltom azért
 10 1 |              eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt
 11 1 |                más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán;
 12 2 |              meséjéből eredt kezdetben ez a bolondság, de későbben
 13 2 |                hozzá, de nekem kellett ez a megfrissülés. Csaba, aki „
 14 2 |               tért vissza álmomban így ez a szörnyű, félelmes, homályló
 15 2 |        vizakmandaszdájcs, amúgy...” És ez elég volt mentségnek, ha
 16 3 |            fiatalságára emlékeztetett. Ez a külön épületrész - mondták -
 17 3 |                keshedt, vén ottománon. Ez a szoba pedig minden időben
 18 3 |              Azok lába alól kihúzódott ez már; valahogy nagyon is
 19 3 |              élete folyik; a szerelem, ez a legfontosabb dolog, mert
 20 3 |               arra kell gondolni, hogy ez az imádság érvénytelen.~-
 21 3 |              világított.~- Nagy kamasz ez már! - mondta lassan, elgondolkozva,
 22 3 |         elgondolkozva, és elfordult. - Ez már nagyleány! - tette hozzá
 23 3 |             éve idestova.~- De anyám - ez mégis az én...~- Jó, jó!
 24 3 |              tolószékben. Most itt van ez a Széchy. Hol van, hol nincs.
 25 3 |             anyámnak nem volt váratlan ez.~- Tízezer forint volt az
 26 3 |               is lakhatom, külön is.~- Ez hiábavaló beszéd, tudod,
 27 3 |                 nem soká lesz terhedre ez a macska.~Felállt, és halkan
 28 3 |             percre az ágyam fejénél.~- Ez holnaptól fogva fenn fog
 29 4 |             óvatos, kutató tűk horgai.~Ez ablakzugok homályából évtizedeken
 30 4 |                a Várkert útjáig végig. Ez volt, ennyi az én világom,
 31 4 |                kislányméreggel a vér. „Ez a jöttment-fajzat!”~Ez már
 32 4 |                 Ez a jöttment-fajzat!”~Ez már a Megye utcán túlról,
 33 4 |                hazakerült Telekdy fiú, ez a borotvált képű fiatal
 34 4 |             messzire mennék innen?”... Ez a gondolat, a földi távolságok
 35 4 |       megfakadások vannak a nővé levés ez első, félszeg és ámult idején.
 36 4 |           válhatott volna‑e belőlem is ez időben hallgatag és befelé
 37 4 |              Ösztönből való álság volt ez, hisz tudtam, anyám nem
 38 5 |                 szegény kis lélek volt ez a póznahosszú, horpadt mellű
 39 5 |             ahogy legjobban tudják!” - ez a gondolat látszott az egész
 40 5 |    rokonszenvet támasztott Telekdyben. Ez mindig is különc hírében
 41 5 |               milyen kellemetlen mégis ez a vegyesség benne!” - gondoltam
 42 5 |               lámpa fénypazarlása alá. Ez adott biztosságot és összhangot
 43 5 |            egykor!~Boldog és szép volt ez az elillanó idő, üde ragyogású
 44 5 |             nem énmellettem. „Mit akar ez a házitanító-fiú körülted,
 45 5 |         közösségébe vonva, egymás felé ez egyfajtájú embereket. Megint
 46 5 |          megmondani, melyik bálon volt ez, vagy majálison talán. Lehet,
 47 5 |             voltak, és törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete
 48 6 |               a második farsangom volt ez; tizennyolc éves múltam.
 49 6 |               fanyarkodása néha: „Mire ez az együgyű ugrálás, ez a
 50 6 |            Mire ez az együgyű ugrálás, ez a rángatódzó éjszakai robot?
 51 6 |         rángatódzó éjszakai robot? Cél ez?”~Az volt éppen a baj, hogy
 52 6 |       nevetségessé a familiáris gőgöt. Ez a Telekdy tanítása, gondoltam,
 53 6 |             kedvemért. Kedves idő volt ez megint, soha el nem felejtem.
 54 6 |             reszketeg kíváncsiság: „Mi ez? Lesz-e ez tovább?”~Másnap
 55 6 |            kíváncsiság: „Mi ez? Lesz-e ez tovább?”~Másnap reggelre
 56 6 |                a rokonság, sokszor van ez: „Mi lesz az én egyetlen
 57 7 |             tudom lekötni, megtartani. Ez a két szó milyen gyakori
 58 7 |        juristabálra. Nagy esemény volt ez nekem, idegen, nagyobb város,
 59 7 |            először, egyszer viselték! „Ez már más, felettünk való
 60 7 |               anyámmal könnyű elbánni. Ez volt bennem az első kiábrándulás
 61 7 |               hirtelen, jólesik-e most ez, hogy meghat-e, vagy feszélyez
 62 7 |           ebben a percben. „Talán igaz ez, talán igaz!” - dobbant
 63 7 |            balga játszódás volt csak - ez, így az igazi, most tudtam
 64 7 |              és pattant fel valami, és ez az eggyéolvadás olyan benső,
 65 7 |              drága mesekékség játszott ez ábrándképen, itt muzsika
 66 7 |              boldog és fájó és új volt ez a szó, olyan meglepő és
 67 7 |                     Nem énrajtam múlik ez mind, Endre - feleltem megadóan,
 68 7 |       különösen, édesen nyillalt belém ez a nagy, eleven, szent búbánat.
 69 7 |         emlékem volt egész életemen át ez a pár balgatag óra.~Háromkor -
 70 7 |               szemembe nézett. Tudtam, ez a búcsúzás. Eddig volt.
 71 7 |            miköztünk az ilyen, tudtam, ez másnap eltitkolni való,
 72 7 |             kis okosom, te, nézd csak! Ez nem lehet minálunk, ilyen
 73 7 |              hogy nehezen engednék! És ez csak olyan beszéd, fiam;
 74 7 |              fiam; szó, felcsapó láng, ez semmi se! Egy este. Holnap
 75 7 |           belenyugodtak... Hát így van ez... Csinos, kellemetes fiú
 76 8 |                egyetlen cselédemet. És ez - most már így is lesz mindig.
 77 8 |               hajszolódom ezért addig. Ez a látszatja nélküli, mindennap
 78 8 |                túlzást vigyek bele, és ez az akkori lelkiállapot szokásbélyeggé
 79 8 |                egyébre, fontosabbra is ez a vad tevésvágy bennem,
 80 8 |                a vad tevésvágy bennem, ez a bolond nagy akarat, amit
 81 8 |             Láttam, hogy tetszett neki ez a kép, és úgy beleillett
 82 8 |              Tudod-e, Jules, hiszed-e, ez a selyem még abból a végből
 83 8 |             mama -, gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell mindent
 84 8 |        gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem kell mindent szóvá
 85 8 |             nem a mindennapos életben. Ez már sértett volna, nem is
 86 8 |        ambícióval, mert a vizsgám volt ez, gazdasszonyhírem forgott
 87 8 |              nem kell észrevenni!~- Jó ez a kappan, nászom, megehetnéd! -
 88 8 |                rossz szándékú szó volt ez megint, és engem hirtelen,
 89 8 |             éppolyan elfogulatlanul -, ez negyvennyolcban került hozzánk.
 90 8 |                már megmondhatom. Lejtő ez, a romlás felé vezet. Még
 91 8 |        hangokkal ömlött az undokság.~- Ez, látod - mondta akkor Vodicska
 92 8 |             akkor Vodicska a fiának -, ez nálatok a rendje! Ide keveredtél!~
 93 8 |              is.~- Micsoda újmódi lesz ez, pocsék, piszlicsár világ! -
 94 9 |                és az én közbeeső időm, ez a kötelességes, begubózott,
 95 9 |               és ilyesmi volt bizonyos ez - a Bélteky tánt szemet
 96 9 |          teszik - gondoltam -, de most ez egyszer nem bánom, mindegy!”~
 97 9 |      felszabadulás is...~Éreztem, hogy ez az alig támadó kis élet
 98 9 |             lett volna nekem. De így - ez kellett. Egy szép és gazdag
 99 9 |               itt most mindennek vége? Ez az élet visszája, a regényes,
100 9 |              van a második. Hát hiába, ez az élet!... És bólongatott
101 9 |            lelki felémelyedéssel. Hisz ez egy titkos ellenség. Irigyel
102 9 |              hozzám, az uradhoz? Illik ez? Hisz igaz, ő a legjobb
103 10|                a dolgát; tudod-e, hogy ez nagy szó olyan gőgös embertől.~
104 10|       Elhallgattunk - ebéd közben volt ez -, de engem nem hagyott
105 10|             micsoda egy züllött ország ez a miénk! Az egész; de ez
106 10|               ez a miénk! Az egész; de ez a tájéka legkivált. A vármegyét
107 10|          mindig. Fiskálisok eldorádója ez, az bizony, mindig is az
108 10|              emberek nyelvén beszélni, ez az egész. Okos dolog lett
109 10|          maradsz.~- Eh! Na, de hát jó, ez kis dolog! De itt van most
110 10|              Csak renitenskednek, mert ez már ősi ellenérzés a grófok
111 10|                mit szól hozzá?~- Te... ez biztos?~- Ha kilátástalannak
112 10|             velem Jenő.~Új kapocs volt ez köztünk.~Akkoriban halt
113 10|              helyette. Sok bajjal járt ez is, mert Jenő nagyon lelkére
114 10|          kiegyezett az uradalom. Igen, ez Jenőnek az én rokonaim révén
115 11|                a vendéglőhöz, mert már ez és nem a nagypiac adta a
116 11|         gyönyörű! Milyen szép mustrájú ez a fal, arany és lila; ez,
117 11|               ez a fal, arany és lila; ez, ez lesz a szalon!~Mert
118 11|                fal, arany és lila; ez, ez lesz a szalon!~Mert így
119 11| gyertyatartókat vásárolni. „Hát tudod, ez most már befektetés nekünk!”
120 11|      felháborodva. Utálatos volt nekem ez a jóakarat színébe öltözött
121 11|               megnyernők díszelnöknek. Ez a Jenő küldetése lesz, hogy
122 11|      gyámoltalan asszonyok vagyunk! És ez a komoly, nemes cél összehozná
123 11|              szerepelni kell most már, ez csak javunkra lehet.~- Hány
124 11|             szórakozásra jó ürügy volt ez nagyon.~Egy késő nyári délután,
125 11|      göndörödik, és nem járja sütővas, ez mindjárt látszik; de hogy
126 11|          asszonytudományt?~- Nem értés ez! Csak úgy silabizálom! A
127 11|             Ilyenkor néha belém ütött: ez szép, ez tetszik nekem.
128 11|             néha belém ütött: ez szép, ez tetszik nekem. Az ilyet
129 11|             egy ilyen kis helyen, mint ez a város, nézze, csak hetek
130 11|            vontam egyet a vállamon; de ez azért szimpatikus, egy furcsa,
131 12|              és nem szóltam rá semmit. Ez olyan szemrehányásféle volt
132 12|          milyen szép így fehér ingben! Ez a finom, nyúlánk fiúalakja,
133 12|                kérdi egyszer: „Apu, mi ez a kis golyó?” „Az a nap -
134 12|                nap - mondom -, itt meg ez a kis pont a föld, mert
135 12|               pont a föld, mert látod, ez ennyivel kisebb a napnál!”
136 12|          néztem rá. Akkor először lett ez így szóvá téve köztünk.
137 12|             két évig tartaná még magát ez a Péter!~- Ej, vége annak!
138 12|             csak... Magdi... majd lesz ez máshogy is!... Te, igaz,
139 12|                kicsit vissza is hatott ez igazándiban is. A háztartásban
140 12|              és szabad akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges
141 12|            kerül még most a tavasszal. Ez már biztos!~- Ne mondd!
142 12|                jövendőbeli király jön, ez nagy dolog mindenképp; országos
143 12|            kell; szívósan és ravaszul, ez az asszonyok dolga.~Az előszobában
144 12|           Őszintén megszerette egymást ez a két ember a nyár óta,
145 12|          mondogatta - meg ki is érzett ez -, hogy nem nézett ő soha
146 12|         sokszor mondogatott is, hogy: „Ez a bolond élet mindenestül
147 12|                legfőbb becsvágyam volt ez.~Akkor már csakugyan első
148 12|          lekötelező volt velem szemben ez az asszony; de sohasem bizalmas.
149 12|               meglepődtem szinte, hogy ez csak így megy, egyszerű
150 12|                jobban kifejlődött. Tán ez volt a szerencséje, nem
151 12|         mögöttem ült ilyenkor Horváth.~Ez a kép így rögződött meg
152 12|          előkerülsz!” - Nevettünk - és ez így volt. „Miért is nem
153 12|                indulatú és titkolódzó. Ez itt, igaz, megcsendesült
154 12|            legalább!...”~- Milyen erős ez a nagy málnaszag a kert
155 13|              titokban a Jenő műve volt ez is.~Kicsit feszeskedő, bizalmatlan
156 13|               lopásom életemben. Ugyi, ez még megjárja?” Az egyik
157 13|                belém először világosan ez a gondolat: „Milyen idegen
158 13|               Az egyik halkan horkolt; ez Gencsy Tibor volt, a másik
159 13|          komoly, szinte létkérdés neki ez a dolog. Mintha mindent
160 13|          hentes! Mikor szél van, akkor ez felmegy ám, az égig. Csak
161 14|                városban - mosolyogtató ez - legtöbb háznál megmosták
162 14|                 Megtette... mit jelent ez? Jaj, az ősz hajú Bojér,
163 14|             Nagyon fényes, pompás volt ez az este. Vajon csak énnekem
164 14|          ujjakat. „Nekem úgyis mindegy ez a vén pap, gondoltam egyszerű
165 14|                eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi éjszaka.~
166 14|             ideges! Nem élet-halál ügy ez!~- Mit tud?~- Úgy látszik,
167 14|              mint bármikor azelőtt, és ez az egykedvűség felháborított
168 15|             mindent... és azt mondani: ez új fejezet, új élettörténet,
169 15|               erőm lenni többet. Igen, ez, ez az erőlködés, a sok
170 15|                lenni többet. Igen, ez, ez az erőlködés, a sok erre
171 15|             segíteni rajtam? A család, ez a híres, együtt érző, összetartó
172 15|              gyenge és közömbös kapocs ez már. Ott voltam magamra
173 15|             volna az oka?... Nem, nem, ez nincs így, ma már biztosan
174 15|              lett volna mindkettőnknek ez, mentekezés a halottal szemben,
175 15|          jelentette számomra leginkább ez a gyűlölködve kiejtett szó -,
176 15|               fakadt zokogásba oszlott ez a rémséges eszme. Nagy fájdalommal,
177 15|             senkire. De tétlenül élni, ez a legnagyobb erkölcstelenség!
178 15|                dolgozók. Kell is, hogy ez legyen a fejlődés útja,
179 15|                okosat, kézzelfoghatót? Ez a hóbortos itt, aki elgazdálkodta
180 15|                Új, csupa új dolog volt ez nekem, és rettentőn igaztalannak,
181 15|                csak szavakkal!... Nem, ez csúnya, rossz gondolat! -
182 15|              már az egész világon csak ez az egy szeret engem igazán;
183 15|            rezgését, és olyan jólesett ez, hogy enyhült álmodozásokba
184 15|                 Egyéb semmi.~- Hm! Hát ez, kedvesem, nem éppen sok
185 15|                van, túl korai még most ez. Hisz fel sem ocsúdtál még
186 15|          egyelőre. Csak az egészséged, ez a fontos. Hogy vagy? A kicsi
187 15|                   Borzasztó, borzasztó ez! - tört ki belőlem aznap
188 15|                akarják. Hát lehetséges ez, mondja? Ilyen hirtelen,
189 15|       természetes és helyes dolog volt ez így. Akkor elkeseredve,
190 15|             éleslátó volt akkor is még ez a kitűnő erős asszonyember,
191 15|           amikor megcsókoltuk egymást. Ez örült tán legjobban, hogy
192 16|               stikkelt apró párnákkal; ez hát a szalon lett volna,
193 16|           sértett, szégyenített szinte ez a garasos, összeszorított,
194 16|              párnák közé. Hát így megy ez itt?~Egy gémberedett, szomorú,
195 16|               keringett meg a fejemben ez a véletlen gondolat: „Az
196 16|               Vecséra-kontyba.44 Hanem ez már nem állt jól, ő maga
197 16|                 belelátni, benne lenni ez összeszokott társaság életében,
198 16|              bennfentességein! Új volt ez az érzés nekem, ingerelt,
199 16|              milyen pompásan áll nekem ez a testhez simuló, fényes,
200 16|               nekem nemrég! Hogy ragad ez a pesties kapaszkodó alázatosság!~...
201 16|          Istenem, hát elég lehet nekem ez a semleges szerep? Ha egyszer
202 16|            uralkodva! Lehetséges volna ez?~A Horváth szép, hosszú
203 16|          otthon, és balzsam volt nekem ez a sokszavú, hódoló, trubadúros,
204 16|              nekem asszonyos élményeim ez első, írott záloga. Azelőtt
205 16|                 szeret! - gondoltam -, ez hát az életemben az igazi,
206 16|      röstelkedés meg lelki vád. Hiszen ez mégiscsak tánc, és nekem
207 16|                 csodálnak, irigyelnek; ez, ez volt az én igazi levegőm.
208 16|             csodálnak, irigyelnek; ez, ez volt az én igazi levegőm.
209 16|          hagyott engem, jól emlékszem, ez a tőlem idegen életű, sokasszonyos,
210 16|         Gidának feltűnően kedvére volt ez a dolog; és engem valahogy
211 16|            Néha eszembe jutott: helyes ez vajon? Rendin van ez így?
212 16|            helyes ez vajon? Rendin van ez így? De hisz itt a nagynéném,
213 16|                már egészen összezavart ez a sokféle gyors változás
214 16|               tervet. Rosszul érintett ez, bár nem tudtam világosan,
215 16|             odalentről még!”~Így folyt ez, amíg együtt sétáltunk már
216 16|            hatni, soha így! És sértett ez a kurta, furcsa mód. Ma
217 16|                aztán amilyen suta volt ez az egész dolog, úgy is végződött.
218 16|          istenem, hát ilyen kis fészek ez a borzasztó nagy város!~
219 16|        egyszerre eltávolodtam hirtelen ez alig ízlelt élettől. Ez
220 16|                ez alig ízlelt élettől. Ez volt a sorsa az életemnek;
221 17|           üvegretesz mögött. „Lám, hát ez is él! Élni mindenhogy lehet!” -
222 17|             kegyetlen érzéssel. Hiszen ez is asszony, és szép, és
223 17|                tekintetem... De semmi! Ez az élet! Vagy ez az öngyilkosság...
224 17|                semmi! Ez az élet! Vagy ez az öngyilkosság... mindegy!
225 17|                úgy ment a gyújtóért. - Ez ilyen hatsoros vonalzás,
226 17|          hallgattam. Romantikus regény ez?~Hogy jobban beárnyolódtunk
227 17|                De mégis!... Hogy lehet ez?... Hát nem jobb magának
228 17|               nem érintkeznek velem... Ez a legény... nem is tudom,
229 17|                 hova tegyem? Borzasztó ez a szegény Anna! Nem öregebb,
230 18|                Milyen másféle volt már ez a generáció, mint az én
231 18|               kijjebb tolódtam, és tán ez fájt titokban! „Nem igaz,
232 18|             hogy biztatás és folytatás ez; és hogy ő is annak érti.
233 18|             elvár... Egészen meghatott ez a szíves és jóságos hang
234 18|                ehhez a dologhoz. Igen, ez való nekem, minden hivatal
235 18|           Olyan semmilyenül röppent el ez az év! Csak ott van élet
236 18|                 Jól láttam pedig, hogy ez a különc nem arra a pár
237 18|               hiszen nem rajtam fordul ez. Hogy hiszen, én nem is
238 19|              megkopott volna! De mégis ez az; a régi, régi ház, ahol
239 19|             ellenszegült, nyakaskodott ez a kemény, kis úri nemzetség.
240 19|           Minden Pórtelky fuzsitos!”51 ez közmondásképp járta messzi
241 19|               maradékát is... Istenem, ez így volt! A hármunk kis
242 19|                 szinte hihetetlen volt ez! Piciny koromban emlékeztem,
243 19|       megrögzött, kedélytelen szokások ez özvegyes házban. S a nagy,
244 19|              elvág, megszakít mindent. Ez a nagy, halottas vakfehérség!
245 19|                 és úgyis látható, hogy ez a szándékuk, és hogy megbeszélik
246 19|    elhíreszteljenek, majd csak megérik ez magától. Lássuk, mit tudnak!
247 19|                 idegesítő állapot volt ez. A cselédeket is ellenem
248 19|               óta! Alig kaptam kocsit. Ez a rettentő szél! Némelyek
249 19|              hirtelen egy padra ültem. Ez a kis tér csudálatosan néptelen
250 19|           előre kitervezett dolog volt ez. „Szökés”!... igen, így
251 19|           gondolatra, de éreztem, hogy ez úgy szebb, büszkébb, emberebb
252 19|              időre!~Furcsa egy cirkusz ez a világ!~ ~
253 20|              oly egyszövésűnek tetszik ez a nagy halom esztendő; szinte
254 20|                van megint a karácsony; ez is, az is kellene!”... Összemosódó,
255 20|             Istenkém, de hamar! De hát ez a sorja annak. Jobb is a’,
256 20|                és gyöngéd is lenni; de ez nem volt állandó odaadás
257 20|                 Én belementem, ha csak ez kellett; ám lássad, hogy
258 21|   felhabzsolták a fiatalságom!~Hát jó, ez rendén van! Az enyéim, testük
259 21|           közönségessé, fásulttá tette ez a mindennapos törődés, bajok,
260 21|         zakatolt, hajszolt és gyötrött ez a talajtalanság. Minden
261 21|          legyek, tegyek és akarjak; de ez elsiklott az ujjam közt,
262 21|                István, a közjegyző úr. Ez már csak szépen kisemmizte
263 21|               össze a felöltőt, botot. Ez a frázis csak formás átmenet
264 21|            fojtogatott a keserű sírás! Ez az én életem! Ő talál kárpótlást,
265 21|                a végső konzekvenciáig. Ez a lágy lelkű, könnyű köd-ember
266 21|                is jól érezze magát; és ez mai napig is sikerül neki.
267 22|      kaparított. Az áspiskígyó... az!”~Ez mind én voltam; mert így
268 22|         miközöttünk!... Hogy fejlődött ez, hogy juthattunk idáig? -
269 22|         feszüléseit; de magunkfajtánál ez sem lehet. A nevelésük vagy
270 22|              sárkány, a régi kedves... ez volt az állandó hóbortom;
271 22|                szerencsés keverék volt ez bennük így. Egészségesek,
272 22|             doktorok, stréberek; pedig ez a pálya se ontotta már olyan
273 22|        poharakkal. És hiába, Dénest is ez kötötte még valamennyire
274 22|            valamennyire az itthonához, ez a jóleső rend, amit akaratlanul
275 22|           nehéz nyomás volt a lelkemen ez is. Kínzott, elrémített,
276 23|             életem rossz szelleme volt ez az öregember, s a gyermekemet
277 23|           vizitre hozott. Milyen nehéz ez - kérni, panaszkodni, alázkodni -,
278 23|             igaz, bocsásson meg. Igen, ez második férje. A szegénység,
279 23|              már nekünk, öregeknek, de ez megmarad még és olyan szép!
280 23|      behomlított.59 Szinte beteges már ez a farkasétvágy! - gondoltam,
281 23|                napja van? Megbolondult ez a Dénes?~Mióta felcseperedtem!...~-
282 23|                az anyu régi udvarlója, ez lesz a jó világ! Marcsi
283 23|           támasztva az arcát. - Igaz-e ez, mondja? Mink vagyunk-e
284 23|          valamit! Hm, Magda! Furcsa is ez! Pedig tán ez lett volna
285 23|                Furcsa is ez! Pedig tán ez lett volna az igazi.~- Isten
286 23|              Hiszen megvénültünk mind, ez szent igaz, de te itt ülsz
287 23|       tornácajtó felett a falon, ahogy ez a leanderkád zöldre, ez
288 23|                ez a leanderkád zöldre, ez a kertilóca meg pirosra
289 23|           legkisebb is anyányi már! De ez, ez a középső leginkább
290 23|       legkisebb is anyányi már! De ez, ez a középső leginkább az anyja...
291 23|           láttam elevenen. Vagy nem is ez... hanem ha ez a szó jutott
292 23|             Vagy nem is ez... hanem ha ez a szó jutott eszembe „asszony,
293 23|              két szemében.~- Szép vers ez mind, Endre! De jól teszi,
294 23|                jól teszi, hogy mondja. Ez szép, ez jó! Az élet csakugyan
295 23|           teszi, hogy mondja. Ez szép, ez jó! Az élet csakugyan nem
296 23|                 lássa, már tudom, hogy ez a legtöbb. A legnagyobb
297 23|              kis lengyel dalt még, itt ez gikszer, újra így, ez az
298 23|              itt ez gikszer, újra így, ez az igazi. Finom, lágy, kedves,
299 23|             van vele? Hát érezni tudja ez még az ilyeneket, vagy akármit,
300 24|               Most már szóba se került ez, és általában oly kevés
301 24|          mondták: „Hm, veszendőben van ez!” „Az életrugó lazul, már
302 24|                a magam életének, igen, ez tán nevetség, a jövendőmnek
303 24|                kényszergondolatom lett ez. Majdnem két évtizednyi
304 24|           hallatlan volt a fényűzésnek ez a formája... De lehetetlen,
305 24|                írja egyik levelében -, ez a legnagyszerűbb hely! Az
306 24|             családnál, nagyon jó (csak ez a féreg ne volna itt annyi,
307 24|            vóna!~Képzeld csak, ki volt ez a vén bolond; hát Jánoska,
308 24|               pedig nincs, mint nekem, ez a kicsi biztos. Mit csinálsz
309 24|           életemmel, hova fordulok, ha ez az ember addig húzza ilyen
310 24|                gondviseletben... Igen, ez is eljött!... Az asszonylétem
311 24|               világrendnek... „Isten”, ez is csak szó, de legalább
312 24|                híres, fiatal káplánja. Ez a pap meghódította akkor
313 24|         társaságos élettel. Hihetetlen ez! Viseltes, egyetlen fekete
314 24|             hogy nálam nem divathóbort ez, hanem belső, lelki szükség. „
315 24|         átengedése, alázat és odaadás. Ez a fontos. Ön elhiszi, hogy
316 24|                 Úristen, de összeesett ez! Hát így elmegy az idő?...~-
317 24|              lélekben. De hogy elment, ez a bolond, ideges, lelkesülő
318 24|              vagy harapni tán, mi volt ez? A hűdött ember félállati,
319 24|     érthetetlenség volt az élő számára ez a halálra vált ember. Később
320 24|               még elleneztem, de azóta ez a „Szinyéri Szeréna” híres