Fejezet

 1 1 |        újat ez a néhány esztendő, mióta gond és hajszolódás nélkül
 2 3 |     földeket azóta tisztáztam ki, mióta apád elhalt. Vele csak megvettük
 3 11|           a vizitszobát most már, mióta Melanie idehozta ezt az
 4 12|        sokat gondolkozom én ezen. Mióta látom, hogy Péter apád úgy
 5 12| szégyellve és szenvedve rejteget. Mióta bekerültek, sokat ült nálunk,
 6 23|          adja, a szemem sülne ki. Mióta vele vagyok, kétszáz forint
 7 23|          Megbolondult ez a Dénes?~Mióta felcseperedtem!...~- dúdol
 8 23|       álltam vele; haj, ki tudja, mióta! Most rám emeli vérrel futott,
 9 23|        hangján a régi-régi nótám:~Mióta felcseperedtem!...~mindig
10 23|      ládd-e, nem jutott ki nekem! Mióta két esztendeje elholt szegény
11 24|       Szegény Rozverics!... Igen, mióta elment, az én lelki életem