Fejezet

 1 5 | egyet-mást összezavar! - mondta mellettem lassan Vodicska Jenő. -
 2 7 |        De Vodicska ott volt, és mellettem ült a kis sarokdíványon,
 3 9 |        mindenki akkor. A helyét mellettem jelölték ki az asztalnál.~
 4 9 |         néztem a szemébe pedig. Mellettem ült, és halkan váltottunk
 5 9 |  gyöngéd arca. A földön térdelt mellettem, és a kezem, arcom simogatta
 6 12|         üldögéltem. Majd mindig mellettem vagy mögöttem ült ilyenkor
 7 12|     édes, nagy illata felszáll. Mellettem ül Horváth Dénes, elnéz,
 8 14|        A fenségek!” - suttogták mellettem ijedező ámulat hangján.~
 9 22|     amit akaratlanul megszokott mellettem, a friss ágyhuzatok, a formás
10 23|     mindvégig. Nagyra nőttek... mellettem nőttek nagyra, gondom, verítékem
11 23|      gunnyasztva, ha elrobogott mellettem az utcán; így szemtől szembe