Fejezet

  1 1 |            akkor megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár esztendeje.~
  2 1 |        rémséges, noha ebben a percben még annak tűnik előttem.~Az
  3 1 |             életbe; csakhogy akkor ez még egy kis játszókedv, egy
  4 1 |              rám. Szinte korán is van még - gondolom néha -, hogy
  5 1 |                az a néhány pedig, aki még itt maradt az én régi embereimből -
  6 1 |              a haszontalantól. Azután még gondolkozni sem szoktam
  7 2 |              Zimán nagymama. De azért még mikor mi játszódtunk benne,
  8 2 |              gyermeki módon egy ideig még. Mindig fiúk közt voltam -
  9 3 |          aludtunk mind a hárman akkor még, egy kedves, öreg szobában,
 10 3 |         biztos, egyszerű módján. Hisz még mindig hét vármegye híres,
 11 3 |           kapunk. Félig gyerek voltam még és félig leány.~- Sándorka! -
 12 3 |       nagyleány! - tette hozzá később még egyszer.~Nem kaptam verést...~
 13 3 |           szenderedésből felneszelve, még mindig ott láttam derengeni
 14 3 |        tölgyfa asztalon. Együtt ültek még; anyám felkönyökölt, s a
 15 3 |            elhalt, az öcséd diák volt még. Elfértetek itt. Nem volt
 16 3 |               Kallós leányt...~- Erre még ne legyen gondod!... Hanem
 17 3 |               legyen gondod!... Hanem még valamit, Klári. Én titeket,
 18 3 |                 nem tudom, mennyi van még belőle. Itt csak ruhára
 19 3 |            újrakezdeni!~Anyám ott ült még egy ideig maga elé nézve
 20 3 |              meggyőződéssel.~Mi akkor még - anya, nagyanya és gyermek -
 21 4 |             világom, és tán belsőmben még most is ennek a színei és
 22 4 |             színei és törvényei élnek még; de ma már tudom, hogy senkinek
 23 4 |           Ennek a Vodicskának az apja még, az öreg inzsellér,15 olyas
 24 4 |                töretlennek önmagamban még. Éppen csak hogy én öntudattal
 25 4 |               csak sejtve találtak el még. Az asszonytudományt legfőképp.
 26 4 |             bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -
 27 4 |             itten a parasztéhoz, csak még tarkább, virágosabb. Nekem
 28 4 |               napjain. Csakhogy akkor még a jövendő életen, mint most
 29 4 |               volna.~Le-leszabadultam még néha a régi gyerekszobánkba,
 30 4 |         közülük! „Áspis!” - sziszegte még felém Csaba néha dühösen;
 31 4 |         vasúton, úgy mondták, nem ült még soha.~Messzi, idegen világok,
 32 5 |               meg leült hirtelen. Ezt még tanulnom kellett, szépen,
 33 5 |           félandalodás közepett. Néha még most is lebegek és forgok
 34 5 |         kicsit pattogva anyám. - Most még szó sincs senkiről!~- Hát
 35 5 |         nézett élesen. - Emlékszem én még jól, fiacskám, apró diákgyerek
 36 6 |                                     6~Még csak a második farsangom
 37 6 |              szegényesebb. Uralkodtam még, de már nem mentem újdonságszámba;
 38 6 |              volt már újság az egész. Még élvezni tudtam a tánc szédületét,
 39 6 |            nincs itt alkalmasabb!”~Ha még várhatnék egy-két évig!
 40 6 |         fiatalsága igazibb fiatalság. Még kezdet előtt van, várhat,
 41 6 |           terve, semmi szándéka nincs még; csak a kis izgalmak, ünnepek
 42 6 |               száz évvel azelőtt. Itt még öntöttek gyertyát házilag
 43 6 |              a világot is ismertem én még!~De minket, vendégeket nem
 44 6 |  összefirkálták ijedten, idegesen; ha még megvan valahol az a vén
 45 6 |             viszonoztam.~Azon a héten még meglátogatott Vodicska Jenő.
 46 7 |          kitanulták már, hogy senkit, még ezt a Vodicskát sem tudom
 47 7 |        jegyességük nem volt nyilvános még; grószi az anyjával kedveskedett.
 48 7 |           ilyen komolyan, atyáskodóan még... De rögtön előtört valami
 49 7 |      fellobbanó szívvel éreztem, hogy még mindig az elsők közt vagyunk.~
 50 7 |              Egyszer, most az egyszer még!~Szédülten a fáradtságtól
 51 7 |                 magam sem képzelem el még, hogy miképpen -, de megbirkózom
 52 7 |         Háromkor - pedig javában állt még a bál - mama komolyan intett
 53 8 |              most kelt fel; a bajusza még kikötve, haja a zugyboló
 54 8 |            fontos családfő; bensőmben még mindig lázadoztam ellene
 55 8 | engedékenységei elmúltával tán jobban még. „A lányok - gondoltam -,
 56 8 |          Jules, hiszed-e, ez a selyem még abból a végből való, amit
 57 8 |         hármas lakodalom óta nem volt még együtt így, hivatalosan
 58 8 |               odarendeltem segítségre még hajnalban, malacpecsenye
 59 8 |       nagyokat kacagva az ablak alatt még. Siettünk elébük. István
 60 8 |         ilyeneken...~Később előpakolt még egy kis gyöngyház virágokkal
 61 8 |               azt meg nekem adja. Ezt még hazulról hozta, Franciaországból,
 62 8 |           háromféle pecsenyéről, csak még azt a gizgaz virágot szeretném
 63 8 |              ez, a romlás felé vezet. Még fiatalok vagytok, térjetek
 64 8 |             éleskedni az Ilka hangját még a búcsúzó, oszladozó csoportban.
 65 9 |           regényünk befejezetlen volt még. Sőt, szinte megegyezően
 66 9 |            baját.~- Ojjé, öcsém, akad még olyan több is, ahol az termett! -
 67 9 |           karom.~- Nézzen rám egyszer még!~Mikor felé fordultam, a
 68 9 |                  Hol az a levél? - És még ártatlan csudálkozással
 69 9 |             dugdosni kell előle, mert még meg is verné talán. Ő néha
 70 9 |               csuda egy isten állatja még az is egyszer... Péter mostohád!
 71 9 |          osztán a fő megháborodottság még ezután jön. Tudod, vót az
 72 10|               az a kis pénz, amennyid még lehetett!” Igen, Jenő nagyon
 73 10|            egész. Hát azt hiszed, van még a föld hátán valahol olyan
 74 10|        céltudatos. Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem... meglesz
 75 10|            miénk maradna.~- Hm! Erről még beszélünk, sógor. Hírlik
 76 10|           kölyök. Egyféle keresztelőn még nem estél át.~- Egyféle
 77 10|             estél át.~- Egyféle írral még nincs felkenve - kacagott
 78 10|         gondoltam. Talán te nem tudod még! Mi volna, ha egyszer rájönnél,
 79 11|            kisgyerekkori emlékezetben még, és látni a szérűs udvart,
 80 11|               a fiskálismesterségnek! Még csak kezdődő, tervezett
 81 11|    békalencsés zsombék alatt pihentek még, és csak vízimadárnak adtak
 82 11|             akkorára.~- Messzi van az még! De most, jaj, mennyi dolog
 83 11|              öltözött ármánykodás.~És még inkább idegesített, hogy
 84 11|    udvariaskodott az uram.~- Csakhogy még egyéb is, unalmasabb dolog
 85 11|               a gyerek feje fölött. - Még nincs négy? És már ilyen
 86 11|          ismernek tán. De az idő tájt még Pesten se játszták; Jolsvayéknál
 87 11|              nevek semmit se mondanak még így, h-val írva sem), ügyvéd
 88 11|            soha többet a csirkefogók, még olyanformák se; ha erőlteti
 89 12|         egymásra nevettünk. - Te, ezt még nem is mondtam. Magdi! Tegnap
 90 12|          kisebb?” „Nem, Pityu, a hold még a földnél is kisebb!” „Hát
 91 12|             lehetne elégíteni. Hiszen még hazulról, az én öregeimtől
 92 12|            Csak vagy két évig tartaná még magát ez a Péter!~- Ej,
 93 12|           hogy jövő őszre árvereznek. Még aratás előtt.~- Hogy megy
 94 12|            soha fontosabb életdolgot, még csak a lakáskiválasztást
 95 12|         főispáni székbe Jolsvay kerül még most a tavasszal. Ez már
 96 12|             igazán csitt egyelőre! Ma még csak én tudom a gróftól.
 97 12|          velük mindent, mert így ezek még valami passzív tüntetésre,
 98 12|              az eset után novemberben még - meglesz a tisztújítás.
 99 12|               korábban is este, mikor még nem volt otthon Jenő; ilyenkor
100 12|               számíthat. „Gyerek maga még, asszonyom, gyerekéletet
101 12|          alkalomra. „Na, majd tehetem még én is egyszer!” - gondoltam
102 12|      ismerheti a férfit... az embert? Még most is valami furcsa, kelletlen
103 12|           félig zsörtölődve az urára. Még mindig szép, tiszta arcú,
104 12|               mindnyájunknak jut itt; még nekem is, aki ilyen jóviseletűn
105 13|          férjének, anyám sógorának -, még az öreg Tyukody bácsinak
106 13|           lopásom életemben. Ugyi, ez még megjárja?” Az egyik Kehiday
107 13|          Szürkült már a reggel, mikor még egyszer, holtfáradtan megálltam
108 13|      hallgatva; az asztal másik végén még ketten voltak a félhomályban;
109 13|            vizsla fejét.~Hetek voltak még hátra, és én készülődésbe,
110 13|               térjen eszére, ha ugyan még nem késő, hagyja abba a
111 14|            állok, és el sem pillantva még a beszélő arcáról, az ösztön
112 14|               Gencsy Tibor, egy-kettő még. Már vége! Nem, nem voltak
113 14|           telt szájú beszédén. - Maga még azzal is kikezdhet büntetlenül.
114 14|                De így is érdekes volt még kemény, barna kurucfeje,
115 14|              álmodozó, fiatal leányt. Még most is tudhat ártani egy
116 14|            ember!~- Hát sokáig élek-e még?~- Tovább, mint szeretné!
117 14|             semmi tovább, vagy minden még egyszer: de akármi is, magától
118 14|           néztük egymást.~- Mondhat-e még nekem valami jövendőt, Magda?~-
119 14|           játéka. Túlhaladtuk.~- Lesz még idő, hogy visszagondolunk
120 14|            olyan készre az én fiatal, még nemrég gyermekies és mindentől
121 14|              vagy egymást.~Egy percig még kábultan álltam a főherceg
122 14|              búzakék atillája feltűnt még távolodva, mint egy színes
123 14|              egy intésre rázendítette még egyszer a királyfi nótáját: „
124 14|              a vállrojtja megcsillant még, de beleveszett a szemem
125 14|            neki; itt a földön valóról még - bíboroskalapról, nagy
126 14|          olyan tarka és eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi
127 14|        rendesen.~Három napon át aztán még ki-kivonultam az esti sétára
128 14|          megtérő kocsik végigrobogtak még három estén a fényben úszó
129 14|               Horváthot.~- Dehogy! Az még nincs benn a bizottságban.
130 14|          szaladtam Horváth elé, pedig még alig telt el egy félóra.~-
131 14|            alig telt el egy félóra.~- Még csak magát jöttem megnézni;
132 14|        visszajött,~- Mi van? Hamar!~- Még semmi! De hát ne legyen
133 14|             mondta az apja csendesen. Még mindig felindultnak látszott,
134 15|              Hát nem tudok, nem tudok még most sem rettenet nélkül,
135 15|              sorsomnak, szinte vártam még mindig valami csodás felébredésre;
136 15|          nélkül mondott le arról, ami még az ő részéről is hiány volt.
137 15|          abban, hogy soha, heteken át még véletlenül sem fogta meg
138 15|              világ!~Mert a világ - és még most is az uradalmi tisztek
139 15|              árva! Egy héttel ezelőtt még a bonne ügyelt rá, kísérgette,
140 15|               maradtam, amíg elaludt. Még nem is olyan régen az apjával
141 15|              rá sem értem gondolkozni még. Nem is ismerem az életnek
142 15|               áldozatkész szeretetnek még, amilyen a szegény jó uramé
143 15|              a bérleted tízesztendős. Még öt van hátra. Igen?... Magda,
144 15|                ha ehhez nincs kedved, még sokkal ügyesebb dolgot is
145 15|           Igen, igazad van, túl korai még most ez. Hisz fel sem ocsúdtál
146 15|             ez. Hisz fel sem ocsúdtál még a nagy fájdalomból. Bocsáss
147 15|           mégis éreztem a kezem bőrén még később, lefekvés előtt is.~
148 15|         itthon töltött egy-két hétből még.~A vasúti állomás peronján
149 15|               kis síró mosolyát látom még és az anyósom gyászos, hirtelen
150 15|        árnyékai a közeli halálnak. De még búcsúzkodott, rendelkezett;
151 15|       mennyire éleslátó volt akkor is még ez a kitűnő erős asszonyember,
152 15|          búcsúlátogatásokra emlékszem még, és a Zimán Ilka fagyos,
153 15|                aki kikísért, ott állt még a faoszlop mellett lehajtott
154 15|         kendőmet, és felé lobogtattam még.~ ~
155 16|             és vagy kettőn átsiettünk még. Harmadik emeletre másztunk,
156 16|               öröme, sok mozdulata és még mindig kecses sürgölődése
157 16|             eredetisége megvolt benne még a sok szegényes, pesties,
158 16|      mozgalmas volt az utca kocsiútja még, de a gyalogjáró csaknem
159 16|                hogy Vulpaverga legyél még és én Rombertáró király!~-
160 16|           alapítványi pénzen van, így még a legjobb neki!~Marika zsörtölt
161 16|              magad! Segíthetsz rajta? Még csak az egészséged menjen
162 16|           Levert és zavarodott voltam még, de Marika előrakta és megszemlélgette
163 16|           fekete selyem! Tavalyi ruha még, a szép időkből való! Nekem
164 16|      megváltozott társasági helyéről. Még Szinyéren valahogy annak
165 16|             elegáns belvárosi üzletek még inkább bosszantottak: ahol
166 16|        kellett történni! És ki tudja, még mit szándékol kettőnkkel
167 16|        lehetett az; de bizonyos, hogy még mindig nagyon keveset gondolkoztam
168 16|              láttam, hogy mondani fog még valamit erről a dologról.
169 16|     elköszöntek, csakugyan odavetette még úgy sebtiben, hivatalba
170 16|               be, hogy van odalentről még!”~Így folyt ez, amíg együtt
171 16|             jólesett valahogy mindez. Még az is (pedig görcsös szenvedélyes
172 16|            ítéletek csengenek bennem, még gyermekkoromból, a rossz,
173 16|                Hacsak nem szoktad meg még nagyon!~Nyakába borultam,
174 17|          tavaszi földek barázdái közt még hócsíkok fehérlettek itt-ott.
175 17|                sőt anyámhoz képest is még; pedig hármuk közt a legmódosabb
176 17|             valami életválságnak; itt még nem éreztette csúnya, számító,
177 17|           zöldje. De korán esteledett még, és a postahivatal nyitott
178 17|               ide ajánlott! - De várt még egy kicsit, úgy ment a gyújtóért. -
179 17|              nekem! Na, majd megtudja még, ne féljen!... Nyolc esztendeje
180 17|       esztendeje vagyok így. Ó, akkor még én is beillettem volna akármilyen
181 17|               lett, piszkoskodtak, jó még, hogy csak áthelyeztek.
182 17|                így mint most. Mi kell még? A nyáron éjszakahosszat
183 17|             De nem baj! Majd meglátja még maga is, csak próbálja utánam.
184 17|             feleségül. Köszönjem meg! Még jó szerencse, hogy az a
185 17|          múlna el soha... Igen, nekem még van egy kicsi, hova tegyem?
186 17|     konfidenskedik50 a gavallérokkal; még minden jól áll neki. Tán
187 17|              De énnekem is van jussom még, kell! Ilyen nagy összevissza
188 17|          recsegett. Megálltam alatta; még hullt rám a virág, ahogy
189 18|                Nem igaz, nem öregszem még! - tűnődtem tusakodva. -
190 18|               egy kis nyavalyatörésbe még egy asszony se holt bele!...”
191 18|              is betegedett közben. De még mindig olyanfélét éreztem
192 19|          nagyon kicsi gyerek koromban még én is játszottam a béresek
193 19|     Pórtelkyek rebellis nemzetes urai még sokáig erőlködtek, hogy
194 19|            égnek emelt öklüket rázva, még a maradékát is... Istenem,
195 19|         kellett átkelni kompon; akkor még megkerülte az egész Szamosközt,
196 19|               a vállán valakinek, aki még mindig úgy tudott megcsókolni
197 19|           öreggel, hogy egyszer talán még osztoznia kell!... Ó, isten
198 19|           hogy erre pályázom. Ezentúl még hidegebb és tartózkodóbb
199 19|           újra. Nem, lehetetlen volna még egy ilyen borzasztó telet
200 19|       forinton Ábris tekintetes úr... még három esztendeje, mikor
201 19| Pórtelky-kastély! Bár a megyei urakra még jobban haragszanak!... Tessék
202 19|                 A Börvely utca szabad még? - kérdezte a kocsis visszafordulva,
203 19|               előre-hátra hajtott; és még nem jutottunk el az anyámék
204 19|         utcáig, a cigányvégig minden! Még ebéd után!~- Emberhalál?
205 19|               borzasztó! Arra, nézze, még most is lángol. A kastélybeli
206 19|             Templom utca is villódzik még. Ha! Mi az!~- A tűzoltók!
207 19|        ormokon. A piciny tér fáin túl még tolongtak az embercsapatok,
208 19|            életen. Körültem van ma is még néhány viharvert darab.
209 19|  segélypénzekből; szinte hasznom volt még a káron... És épülni kezdett
210 19|            melyek a tűz előtt épültek még, és megmaradtak a régiben.
211 20|               legyen egykettőre; hogy még örömit érhesse a kedves
212 20|             csipkés fésülködő! Fiatal még ahó a tekintetes asszony,
213 20|               Ilka tekintetes asszony még most is halálba szereti
214 20|           lelki terhét is... És hozzá még minden háztartási gondot:
215 20|              az irodából egészen jól, még ha az adósságait fizetgetnők
216 20|               valami eszébe juttatta, még tudott meghatóan kedves
217 21|             De másforma is volt akkor még; tán őt is, mint engem,
218 21|    kasszírnékat is maga szerzi nekik, még hegedül is a rossz kezével,
219 21|           való, ki-mi volt a nagyapja még. De lezüllöttek ők is azóta,
220 21|              itt véres verítékkel, ha még testi ruhát se érdemlek?~-
221 21|               mellől csaptak el, mert még annak se jó, jegyzősegédnek,
222 21|              csodálom, hogy elfogadja még tőlem egyelőre ezt a fedelet
223 21|               vagy látszatra nyújtani még a hosszú és ízetlen szóvitát,
224 21|            rám, míg ezek felnőnek! És még lehetne több is... ó, Isten
225 21|             visszatartom... igen, így még mindig tudok hatni rá. De
226 21|                Majd teszek róla! Erre még jó lesz az én életem!~ ~
227 22|          voltam; mert így ment már és még úgyabbul is miközöttünk!...
228 22|             Jöhetnek közbe békülések, még heves szerelempercek is;
229 22|             következő alkalommal csak még pokolibb, még szörnyűbb
230 22|         alkalommal csak még pokolibb, még szörnyűbb lesz az ütközet.~
231 22|        ittasan hazajött, emiatt forrt még benne a méreg, bár homályos
232 22|             ilyenkor dúltan járt-kelt még döngő, nehéz lépteivel,
233 22|        feszült idegekkel türtőztettem még magam; de robbanva tört
234 22|             miért nem megy az odvába! Még látni is utálat, a közelsége
235 22|          akiktől most jön... undok!~- Még úgy is jobb kézben lesznek,
236 22|           hiába, Dénest is ez kötötte még valamennyire az itthonához,
237 22|             végrehajtó, nem fizettünk még perköltséget is, mikor (
238 22|       felnőttek azok a fák; ő ültette még a fáskamra elé. Lassan mentem
239 22|           öntudatra nem jutott, félig még gyökérző, növényéletű lény,
240 22|             Bámultam anyámat sokszor; még a kedélye, a régi humora
241 22|           modoráért, szép kézírásáért még ottfogják, alkalmazzák is
242 22|              ezt kikövetelte, és erre még legjobban adott, egyre fontosabb
243 23|              leányok egészen kicsikék még. Emlékszem, milyen keresve,
244 23|                Akkor, hogy serdültek, még egyszer össze kellett szednem
245 23|           forintot. A levonáson kívül még kettőötvenet hagyok nála
246 23|               bátyám tanácsos fiának; még egypár távolabbi atyámfiának,
247 23|               így! Az olyan fiatalnak még, mint magácska! De később
248 23|             öregeknek, de ez megmarad még és olyan szép! Az új kis
249 23|              írom meg az érdekében ma még! Mi is a neve a tisztelt
250 23|               kirendelődött!...”~De ő még jóízűen szortyogtatta a
251 23|               verje meg a dolgát, hát még mit nem!” - fakadtam ki
252 23|              meg pirosra van mázolva. Még a virág is szebben virít,
253 23|                igaz-e, pajtás! Te, ha még ezt se tudod megbecsülni,
254 23|          Zsuzska fiam, hadd beszéljen még! Nótába fog, megérjük bizony!~-
255 23|            következnie kellene rám ma még. És dél óta senkivel, még
256 23|             még. És dél óta senkivel, még a szolgálóval se veszekedtem.
257 23|               lám, csakugyan tudom is még!... (Hallottam féleszmélettel,
258 23|              tudom a kis lengyel dalt még, itt ez gikszer, újra így,
259 23|             vele? Hát érezni tudja ez még az ilyeneket, vagy akármit,
260 23|              Az ám! Hogy holnap, vagy még ma gyilkos, kegyetlen gúnnyal
261 23|        elszigeteljük; és holnap, vagy még ma tovább veszekszünk...
262 24|          eltűnt mellőlünk minden, ami még áthidaló, egyensúlyozó lehetett,
263 24|                hogy mindennap láttam, még nem is figyeltem úgy meg
264 24|              csinálhatnék? A gyerekek még oly sokára állhatnak a maguk
265 24|                könnyű koplaló életbe. Még a mama is, lám az öreg fejével,
266 24|          szeme lakik jól; odalent meg még mindig sokat törődnek a
267 24|            lehet itt megfigyelni! Hát még mikor az ember otthoni ismerőst
268 24|             oda egyet, de úgy, mintha még sok vóna. Hát nézd el, rám
269 24|            humoros, kedves modoráért, még mindig jó és úri megjelenéséért,
270 24|             de hát ezen múlik minden. Még egyszer a magamrahagyatottságot,
271 24|            valamiből egy kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok,
272 24|               ezt a várost, mely lám, még mindig a régi, ideges, romantikás,
273 24|               én azt, édes Magdám? Én még másféle voltára is emlékszek,
274 24|          magát a sokféle jóval, mikor még mi nem is ösmertük. Pedig
275 24|             mi nem is ösmertük. Pedig még élhetett volna! Hatvanegy
276 24|           éves... nem a, hatvankettő! Még élhetett volna szépecskén,
277 24|           megszorítottuk egymás kezét még egyszer... egy télies reggelen
278 24|               a nagytemplomból jövet.~Még eltelt a tél... tavasz is...
279 24|            távozást, egy harmincéves, még mindig szép, tiszta arcú
280 24|           uram bocsásd!) elkísérgette még az utcán is, végig az utcán. „
281 24|                  Eljártam a templomba még (eljárok ma is, ennyi megmaradt),
282 24|              beteljesül!” - gondoltam még, szelíd elcsillapodással.
283 24|               ő most, ebben a percben még? Hogy múlik el, hova jut
284 24|        leanderfákat is lefosztottam a még ép, rózsaszín virágaiktól
285 24|            itt vannak a leanderek is, még a grószi fáiról dugványozottak
286 24|           kebelbarátnők voltak; akkor még elleneztem, de azóta ez