Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
mécsvilágú 1
meddig 4
mederbe 1
meg 275
még 286
még-még 1
meg-megáll 1
Frequency    [«  »]
324 most
320 ez
286 még
275 meg
243 vagy
234 ha
227 mint
Kaffka Margit
Színek és évek

IntraText - Concordances

meg

    Fejezet
1 1 | való, idegen dolgokban érzi meg az ember. Hogy lassanként 2 1 | nyílik, errébb egy rezeda- meg egy vaníliaágy, sarkantyúvirág, 3 1 | kezdenék.~Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom 4 1 | a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és 5 2 | jézusszíve, bazsali, rezeda meg kisasszonycipő. Csakhogy 6 2 | gazdagságából olyan keveset őriz meg az emlékezet: jeleneteket, 7 2 | és a mi szőlőnkből vette meg fáján a meggyet, barackot. - 8 2 | biztattam fel őket, nézzük meg Oláh Gergőt. Este volt már, 9 2 | Most már évek óta nincs meg; modern börtönök épültek 10 2 | csizmadiák lánykái. „Akkor meg kell kérdezni, hogy mondják 11 2 | származna, ha később szakítnók meg. Ma mindenki helytelenítené 12 2 | voltam - a két miénkkel meg a szomszédnéival; s a bábuimmal 13 3 | hasas fiókú szekrények meg egy keresztlábú, ormótlan 14 3 | nagyon is hirtelen változott meg most a világ.~Vajon Klári 15 3 | és segítek neked, de te meg vigyél fel engem a szénapadlásra, 16 3 | akartok lányt beengedni. Csak meg ne mondjam anyának, mit 17 3 | szégyelld magad!~Nem ijedtem meg tőle. Kitört belőlem a rejtező 18 3 | Gyújtogatók!~- Igen, és ő meg Palival bujkál a méhesben, 19 4 | hivatalszerű éllel nyújtva meg a szót, mikor a fiatal Vodicska 20 4 | bizalmas árnyalata. „Na nézze meg az ember!” - lobbant arcomba 21 4 | nyakkendőjét. Nekem ugyan... Nézze meg az ember!~A közülünk való 22 4 | kezével!” Úgy látom ezt! Piros meg sárga rózsák feseltek épp, 23 4 | kívánás - a színháziasságuk meg esetlen szavaló póz -, büszkételen, 24 4 | komolyabb színben éreztem meg egy-egy percre az asszony 25 4 | maradt ágában; a másikat meg, a báróságba felzüllött 26 4 | két aranyfarkú pávával; meg a nagy zongora ragyogó, 27 5 | mesteri szépség, hogy álltunk meg némán és kiegyenesedve, 28 5 | hajladozott, felvonult, majd meg leült hirtelen. Ezt még 29 5 | negyedik pohár bor után! Meg hogy táncolni csak úgy tud, 30 5 | kellemes forrósággal éreztem meg benne a férfit. „Bravó!” - 31 5 | kosár óta sohasem szűnt meg teljesen a gáncsoskodó ellenséges 32 5 | akarta volna anyámat. Aztán meg Vodicska! Igen, az uradalmi 33 6 | Az otthonunkban változott meg lassankint a levegő; ingerültséggel, 34 6 | élvezettel beszéltük volna meg együtt az este emlékeit, 35 6 | fulladós torokhangon kérdezte meg: „Lelkem, nem értettem jól 36 6 | gyümölcsös, a tejgazdálkodás meg zöldséges kofákkal kereskedés 37 6 | kicsit erősebben szorította meg a kezem, és a szemembe próbált 38 7 | Telekdy most gyászban volt, meg a dolgai után járt, amik - 39 7 | felettünk való világ!” - éreztem meg akkor felnyílt szemmel, 40 7 | azelőtt, régen, anyám húzódott meg egy-egy udvarlójával; és 41 7 | volt a sor. Néhány lány meg asszony trécselt, bolondozott, 42 7 | hogy mennyit fogyatkozott meg a mi pénzünk nevelési költségek, 43 7 | kielégíteni örökrész gyanánt őt is meg a két nővérét. Mama erőlködve, 44 7 | élethivatásnak, Magduska, meg igazi, családi érzésnek.~ 45 7 | igazi, most tudtam csak meg a jelentését. Eddig csak 46 8 | istenem, Jenő, most már meg a pille! Hát nincs azon 47 8 | néha egymásnak. A cseléd meg én! Istenem - bolond az 48 8 | tréfás csókkal kereste meg makrancos szájamat. Elkacagtam 49 8 | érhettem volna el ezt? Aztán meg a túlzott, nagy tisztaság 50 8 | Sejtik ők ezt, de kell nekik, meg is kívánhatnak tőlünk ennyi 51 8 | Akkor a cukrászfiú jött meg, és hozta az ünnep nagyszerű 52 8 | óvatos: láttam, hamarosan meg fogja hódítani az enyéimet. 53 8 | ébenfa dobozt is, hogy azt meg nekem adja. Ezt még hazulról 54 8 | lányom. Azt akarom, felelj meg arra, amit kérdek.~- Hogyne, 55 8 | lassú szorítással. - Mondd meg nekem, fiam, az a torta 56 8 | száz évig él is, soha-soha meg nem bocsátja, holtáig felemlegeti. 57 9 | ezek sablonok, hisz ezt meg lehet tanulni, színészmunkának 58 9 | heves szeretettel ölelt meg, és fülembe súgta, hogy 59 9 | lelkem mélyéből és hittel -, meg kell hogy mondjak valamit 60 9 | dugdosni kell előle, mert még meg is verné talán. Ő néha fél 61 9 | sok zagyva, bolond könyvét meg máglyán égetni el a nagypiacon. 62 9 | mint azokat bújja, az eszi meg az életét.~- Ugyan!~- Az 63 9 | a parasztot - egészséges meg száraz meg fene tudná, milyen 64 9 | egészséges meg száraz meg fene tudná, milyen lakás 65 9 | emberi méltóságért. A télen meg a kerítést is lelopták, 66 9 | prédikációt papolt nekik jussról megtulajdon”-ról. Mit szólsz 67 9 | ehhez?~- Borzasztó!~- Jövőre meg - azt mondja - nem búzát 68 9 | vetni, mert hogy az öli meg a magyar földet, meg hogy 69 9 | öli meg a magyar földet, meg hogy mindenki azt vet. Hát 70 9 | Az is elholt már, a fiú meg suszterinas volt benn Váralján, 71 9 | ültette a ravatalnál, maga meg fejtül ült, hogy: „Te is 72 9 | apámnak, mint én!” Na, most meg kivette a mesterségből, 73 9 | mama nem tud mindent, ha meg nem magyarázza. Csak az 74 10| át sokszor van eszemben; meg tudtam-e becsülni eléggé 75 10| zsörtölődni kezdtem a bagariaszag meg a csizmájukon behordott 76 10| eltűnődik ezen, én magam is meg voltam lepve. Hát csakugyan 77 10| véletlen szócserén. Csakugyan, meg lehetne egyszer szabadulni 78 10| jegyzője regényre? Hogy meg van ott írva! És látod, 79 10| Bolondnak néztek vele.~- Engedj meg, sógor, de te csakugyan 80 10| köztünk.~Akkoriban halt meg Bélteky bácsi, a volt közjegyző, 81 10| akkor, hogy az uramat bízzák meg helyette. Sok bajjal járt 82 10| garázdaságait elintézni. Sándorka meg betegeskedett néha.~Szép 83 10| az ördög gyertyáját is meg kell gyújtani.~Piros lett 84 10| testvérien, pajtásosan.~- Mondd meg nekem igazán, Sándor, ti 85 10| Az ostyáról való tanítás, meg hogy elevenen feltámadunk. 86 11| volt; úgy látszott, egészen meg akarja nyerni. Nyoma sem 87 11| magunkéban, Magdi! Hátha meg is vesszük akkorára.~- Messzi 88 11| lakodalmunkon főzött, azt hallom, meg lehetne kapni szakácsnénak. 89 11| hogy ilyenekre is telik!” Meg hogy: „Az én házam se volt 90 11| megyeház udvarán csináltatta meg az első pályát.~Ügyetlenkedtünk, 91 11| múzeumot, hírességet? De meg ha látja is az ember, nem 92 11| visszamennék, nem lelném meg újra. Egyszer Svájcban vagy 93 11| Vigyél oda engem is, leljük meg, keressünk olyan kockázó 94 11| Csakhogy nem kerültek meg soha többet a csirkefogók, 95 12| fürdetni, déli főzeléket meg hideg húst adatni vacsorához, 96 12| Az a nap - mondom -, itt meg ez a kis pont a föld, mert 97 12| költséggel élni, Magdi, aztán meg a jövedelem is csak több 98 12| takarékoskodjam, csak azt mondd meg? Leánykoromban, tudod, hogy 99 12| hogy Gáchtól öltöztem, most meg mindent úgy bolondítok össze 100 12| kárát az okoskodásnak. Most meg kell próbálni velük mindent, 101 12| amit akart. És végre is, ha meg tudjuk nyerni a vármegyét 102 12| nagyképűsködő, és egyre mondogatta - meg ki is érzett ez -, hogy 103 12| rendesen kikapott érte. Ő nézte meg először a ruháimat, a kézimunkáim 104 12| kérte, forduljanak vissza; meg újra csak elindultak; ilyen 105 12| Ez a kép így rögződött meg az emlékemben. Jenő lenn, 106 13| ajánlásra, arckép után kérte meg a Lipi szenzáltól, a családfőtől 107 13| megyei kormány: Jolsvay meg az én uram majd -, bárhogy 108 13| alatt hatszorosan térülhet meg az a költség! Vajon, vajon, 109 13| kormányra. Tisza Kálmánt meg a többit szidni vagy pártolni, 110 13| előállt, Piroska nénémet meg a másik két asszonyt elszállásoltam 111 13| kínozott, hogy nem tudhatom meg biztosra mindenki szándékát, 112 13| Semmi különös!~- Mutasd meg!~- Azt hiszem, el is dobtam 113 13| hatott rád? Ha nem mondod meg rögtön, azt fogom hinni, 114 13| okuk?~- Hát akkor mutasd meg az apád levelét. Nem tűröm, 115 13| Nem, azt nem akarom. Meg ne próbáld, Magda! Ő úgysem 116 13| drága kis jószágom! Ölelj meg hát, nagyon! Én vigyázok, 117 14| minden: és nem zavarhat meg a folytatás kétsége vagy 118 14| és az öreg Bojért hívták meg közülük: azt is csak asszonya 119 14| kártyát kikeverem.~- Emelje meg!~- Melyik kézzel?~- A ballal!~ 120 14| gyűltek oda a Reviczky leány meg a húga köré, a pezsgő jeges 121 14| zajtalan tolongás indult meg a bejárat körül. Messze 122 14| káprázatába, ő ment soha meg nem jövendölt, ismeretlen 123 14| finomabb meghajlással köszönte meg, mint akárki itt az urak 124 14| tisztújítás napjára; és sok meg nem szokott arcból fürkésztem 125 14| bizonytalanság fészkelt meg bennem, és már csudáltam 126 14| elővenni Horváthot, hogy mondja meg őszintén a véleményét: biztosak 127 14| volt, szilvóriumot ittak, meg pogácsáztak hirtelen az 128 14| Kérem!~- Ó, hát nyugodjék meg! És ha újságot hozok, 129 15| erőlködéssel azt a volt magamat meg nem találtam; régi, igazi 130 15| félbetörtség magyarázhatja meg leginkább az én további, 131 15| öregasszony; sőt tán akkor meg sem tudnék ebben így nyugodni, 132 15| szerencsétlenségemben látszott meg legelőször, hogy milyen 133 15| akkor, lelkibetegen. Csaba meg milyen könnyed, úrfi egyszerűséggel, 134 15| még véletlenül sem fogta meg a kezem beszéd közben úgy, 135 15| egymás mellett álltunk meg fejtől a sír mellett, és 136 15| alkonyi homályában -, mondja meg igazán, őszintén nekem, 137 15| van legalább! És ettől is meg akar fosztani a nyomorult, 138 15| ültem a vacsoránál, és anyám meg a férje néma idegenséggel, 139 15| hidegedő érzéssel bizonyosodtam meg, hogy ezek itt most egyezségben 140 15| következik, akik erősen meg tudnak állni a bajban is, 141 15| tanácsodra hallgatva választanók meg a kalapjainkat, amiket most 142 15| nagy fájdalomból. Bocsáss meg nekem, és semmire ne gondolj 143 15| engem, Magda, ne vessen meg ezért! Amim van, a maga 144 15| inteni kell nekem. Tűrjön meg, ne űzzön el az oldala mellől, 145 15| felett, és ott csókolta meg, aztán újra és újra. Akkor 146 15| peronján állok, egy vonat indul meg, és a kisfiam kinyújtott, 147 15| az ügyvédet, ott mondta meg világosan, amit odáig István 148 16| éreztem abban, hogy most meg tudtam válni. Igen, én hagytam 149 16| karonfogott, és gyalog indultam meg a kosaraim és dobozaim után.~- 150 16| terített asztal közepén, meg kétujjnyi vajdarab és felfújt 151 16| most először keringett meg a fejemben ez a véletlen 152 16| hogy várjuk haza, hogy meg fog gyógyulni! Nézett merőn 153 16| kormos kefét, az ajkzsírt meg a vazelint én is utánapróbáltam 154 16| , és a kivágott nyakhoz meg a karomra gyászos ragyogású 155 16| mohó kíváncsiság fogott meg hirtelen; belelátni, benne 156 16| velünk!?...~Szavak, amiket meg lehet tanulni, sokszor kipróbálni, 157 16| hogy hiszen én tiltottam meg, hogy feljöjjön meglátogatni. 158 16| Mai eszemmel nem is értem meg tisztán, hogy hogy lehetett 159 16| láttam veletek Kuglernél meg színházban? Özvegy? - azt 160 16| az a meghívó! Beszéljétek meg Marival!~Napokon át beszéltünk, 161 16| elfogott az ijedt röstelkedés meg lelki vád. Hiszen ez mégiscsak 162 16| végigélt élet tapasztalatával meg tudom fejteni a férfi hangulatát 163 16| csinálhatsz. Hacsak nem szoktad meg még nagyon!~Nyakába borultam, 164 17| csak az asszony őrlődött meg az egyhangú, terhes életrobotban, 165 17| mintha akár életfogytig is meg lehetne maradni így. Nem 166 17| pillantással, célzással meg nem bántott, és nem volt 167 17| akarom tanulni Inácskón. „Meg lehet próbálni!” - mondta 168 17| hirdetnek először. Két hétre meg esküszök.~- Férjhez megy? - 169 17| És nagyba néz engem... meg az apja-anyja is... rangos 170 17| rangos vagyok a szemükben, meg a megspórolt kis kétezer 171 17| elnevettem magam néha. Már meg is állt a pitvar közepén, 172 17| elvesz feleségül. Köszönjem meg! Még szerencse, hogy 173 17| a húsvéti vakációs diák meg a kis buksi Domnyika szolgáló, 174 18| fehér utakat a vaníliák meg tubarózsák közt... míg felrohantam 175 18| is azt a fecsegést, hogy meg legyen őrizve néhány becses 176 18| olvasott újságot vagy rendszert meg akart próbálni a valóságban 177 18| anyámhoz írt levelekből meg az egész dologból olyasmi 178 18| gyerek! A sok huszárcsínyje meg... a szegény Vodicska holta 179 19| seperték össze. És tudtam, hogy meg fogom találni azt a kiugró 180 19| kocsija előtt, és úgy átkozták meg, égnek emelt öklüket rázva, 181 19| volt! A hármunk kis jussát meg az anyámét pár esztendő 182 19| vége volt... Ábris bátya meg azalatt elvett igen messzi 183 19| megyében volt férjnél. Ő meg az utolsó esztendőkben már 184 19| ami az anyjáé volt. Én meg nemigen vásárlok, tudod, 185 19| legelébb, a grófi uradalommal meg a Kendyekével egyszerre!... 186 19| valamit, régi dolgokat, meg hogy ki, hogy s mint atyafia 187 19| soha többet, míg a világ, meg nem menekedik a keze közül, 188 19| ha elveri is visszajön; meg is csalhatja, kutyája lesz. 189 19| kell, mosdószappan, kávé, meg nekem is kötőpamut, apróság. 190 19| mosdókkal kentefitélni magad! Meg kávé... káávéé... mintha 191 19| bolygatnak, az nekem kell meg a lányoméknak a nyáron. 192 19| lápföldhöz való jussukat meg, egész falura valót megvette 193 19| hogy a király fia nem halt meg, csak a képmását temették 194 19| semmit.~Engem nem nyugtatott meg az ilyen bölcsesség, reszkettem 195 19| felnyúlt, és ököllel fenyegette meg a kastélyt.~- De bezzeg 196 19| kastélyt.~- De bezzeg annak meg nem árt, a cudarnak! Az 197 19| Megyeház tűzfalát hajdúk meg zsandárok első perctől kezdve 198 19| hajszolódni, hogy hamarabb tudjam meg pár órával, hány darab széket 199 19| züllött érzésekkel indultunk meg a hajnali, elüszkösödött, 200 19| házakkal; végül a jólét meg forgalom meg minden csak 201 19| végül a jólét meg forgalom meg minden csak nyert e csapással; 202 19| csapással; de annyi sok régi, meg sem nevezhető szépség és 203 19| elhíresztelte itt Melanie meg néhány más ismerős által, 204 19| beszédek ellen. Oltalmazzon meg ő már most, ha olyan nagy 205 19| Bizonyára... nem történt meg közöttünk minden, ami asszony 206 20| életben nem öregedtem volna-e meg szintúgy? Ott volnék, ahol 207 20| bejáróasszony nyikorgatta meg óvatos alázattal a kapukilincset, 208 20| Mert bizony nem mai gyerek. Meg tán itthon ülőbb is lesz, 209 20| tán itthon ülőbb is lesz, meg tetszen látni, ha apróság 210 20| úriasszonyoktul való selyemszoknyákat meg használt báli ruhákat szoktam 211 20| tudna (igaz-i nem tudom; meg nem esküszök!), valami titkos 212 20| kilenc kedden ráböjtöl, meg Pócsra is megy tán búcsúra; 213 20| és apa lesz nemsokára. Meg kell próbálni gondoltam -, 214 20| is főzhetnénk itthon. És meg lehetne élni abból az irodából 215 20| ember az udvarlónak való meg a férjnek alkalmas! Dénest 216 20| Igen; hiába... a férfiaknak meg kell adni a küzdés és nagy 217 21| Zsuzska, a kicsi! Úristen, meg kell bolondulni itt!...~- 218 21| keresztül. Na, ide tartsd! Te meg ne ordíts úgy, jaj, istenem, ‘ 219 21| ruhára, iskolára valóját...~- Meg a maga domíniumát is... 220 21| mozdulhatok, nem hallom meg a viselt dolgait. Szegény! 221 21| tudná. A három gyerekit meg én akartam?~- Hát talán 222 21| doktortól a másikhoz. Most meg így beszél.~- Bizony, szánom 223 21| Hiába na! Megifjított!~- Meg biz az a vén csoroszlya, 224 21| kacagják együtt a világot; meg engem is, a bolondot, 225 21| volna is! Ha kacag velem, meg szivaroz velem, csak kellemesebb, 226 21| ilyen ostoba féltékenység meg cigánynépletyka miatt.~- 227 21| kiskert füvében, a hetes meg mögötte jár a vizeskannával, 228 21| rám; de magára vajon néz-e meg az anyjára? Ő most nagyurakkal 229 21| az aderék, józanura meg fizet, mint a köles. Így 230 21| átkutatva.~- Legalább azt mentem meg a Rozmaring utcától.~- De 231 21| Na! Hadd próbálom hát meg, szerezhetek-e reggelig 232 21| el is látott az élet, de meg is vezekeltél! De hát miért 233 21| lelkiismeretes ember, aki meg tudott halni, mikor egyszer 234 22| pár új gyermekcipő kellett meg valami ruhácska is mindegyik 235 22| míg az apjukon mindezt meg tudtam venni! Sokszor a 236 22| egyébnek adta-e oda éjszaka. Meg érezte is a lelki vádat, 237 22| Isten... az Isten verje meg a gaz lelkét! Nekem hánytorgatja 238 22| fanyalodott rám, azért nyergelt meg, gonosz boszorkány! Arra 239 22| Aki élősdi, legalább húzza meg magát.~- Pfuj! Nem szégyelli 240 22| kezén volt az egész, és az (meg kell adni) ügyesen, ravaszdin 241 22| ha összeszidtam: fizessük meg inkább a bérét. Ha aztán 242 22| legalább a világban.~- Most meg van engedve, hogy gimnáziumba 243 22| kéregetve, néha az árokban lelik meg delíriumos álomban, félig 244 22| magatok ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott 245 22| gimnáziumra tanítsa őket. Marcsi meg Zsuzsa vizsgázgattak is 246 23| pontosan újévre, névnapra, meg a vizsgái után. Éppen, mint 247 23| elszántság, kötelesség; aztán meg a gyerek lényétől is sok 248 23| hogy... ó, igaz, bocsásson meg. Igen, ez második férje. 249 23| Nyolcvanéves vagyok - gondolja meg -, az sok, nemde?... Igen, 250 23| ó, hogyne, magam írom meg az érdekében ma még! Mi 251 23| értek hozzájuk. De vajon meg tudják-e érteni ezek a földi 252 23| haza, a családi kriptába meg éppenséggel ne vigyék. Szinte 253 23| néha bámultam a pecsenye- meg főtt tészta-porciókon, amit 254 23| előtt. „Ó, az isten verje meg a dolgát, hát még mit nem!” - 255 23| valamit magamra kapkodni, meg egy kis régi rizspormaradékot 256 23| leanderkád zöldre, ez a kertilóca meg pirosra van mázolva. Még 257 23| jöttem-mentem rakosgatva, előszedtem meg abbahagytam a foltoznivalót; 258 23| egyetértést. Már így szoktuk meg; ebből már nincs kiút.~Mi 259 24| még nem is figyeltem úgy meg ezt a rohamos lehanyatlást, 260 24| apáik verejtékeztek, csaltak meg pörösködtek élethosszig 261 24| forintommal - Isten áldja meg a szegény anyám eszit haló 262 24| szeme lakik jól; odalent meg még mindig sokat törődnek 263 24| itt újságárus, szocialista meg népköltő, Hazaffy János. 264 24| a Dini egészsége? Marcsi meg Zsuzska járt itt tegnap, 265 24| avatkozott, szegény, soha. Most meg már mintha nem is lett volna; 266 24| akiket megbántottunk, akiket meg nem értettünk, vagy akik 267 24| rohamos áhítat szállta meg ezt a várost, mely lám, 268 24| irodalmat megismert, és nem vált meg a hittől, sőt fanatikusa 269 24| hitünk a hegyeket mozgatná is meg - mondja Szent Pál -, ha 270 24| a szót. Éppen csak eszik meg lehel. Látogasd meg, tánti, 271 24| eszik meg lehel. Látogasd meg, tánti, ha érdekel.~- Minek 272 24| virrasztod; de ládd-é, meg kell szolgálni mindenért 273 24| szépecskén, igaz-e? Na, áldjon meg az Isten, Magda! Mégis jólesik, 274 24| szép volt. Tán kár, hogy meg nem őrizhettem holtig azt 275 24| feljár, ha nem ágyban hal meg! - intett Zsuzsi asszony),


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License