Fejezet

 1 5 |        észrevétlen nőtt templomos, szelíd leánnyá Ágnes, a grószi
 2 5 |            belépőt s a legyezőket; szelíd gonddal kezelte, és táncaim
 3 9 |           ápolást, gondot; az élet szelíd, természetes visszazökkenését
 4 11|          arcába, valami örvendő és szelíd elgyönyörködéssel, mely
 5 15|       vigasztalt, szinte becézett. Szelíd megadással emlegette az
 6 19|         ahol Pórtelky nagyanyám, a szelíd nagyasszony kerekes rokkája
 7 24|    szenvedéllyel, hanem valami új, szelíd, apácás megadással. Egy
 8 24|        megtámaszkodás egy felsőbb, szelíd megbocsátó és részvétteli
 9 24| tűrhetetlen bűzeivel együtt.~Szép, szelíd őszi reggel volt az is.
10 24|      beteljesül!” - gondoltam még, szelíd elcsillapodással. Hova megy,