Fejezet

  1 1 |               osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek,
  2 1 |           lehetett, akkor megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár
  3 1 |              hajlandóság kimúlt belőle. Ha tűrhető egészsége van, nem
  4 1 |     ötvenesztendős; öreg és magános; de ha visszagondolok, a mostani
  5 1 |               svábok - látnom sem kell, ha nem akarom. Segítségre pedig
  6 1 |          magamtól az életben, és most - ha biztatnak is a gyerekeim -,
  7 1 |      elcsodálkozva örvendünk egymásnak, ha a Templom utcán találkozunk,
  8 1 |             legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem
  9 2 |               és ártatlan kisfiú. Vele, ha csak ketten voltunk együtt,
 10 2 |                ez elég volt mentségnek, ha megintettek a magyar beszédért.
 11 2 |         fájdalom és sértődés származna, ha később szakítnók meg. Ma
 12 3 |          Páholnak ám téged, kisasszony, ha megmondom, amit tudok. Hogy
 13 3 |            fiatal fejjel. Na, igen! Hát ha István megházasodik, ők
 14 4 |               vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja
 15 4 |            dicséretképp is fordíthassa, ha netán besúgnák grószinak
 16 4 |                 nincs annyi hátmegette, ha kurtán és jelentőséggel
 17 4 |                 És Sándorkának szóltam: ha elmennek, hagyja kinn nekem
 18 4 |              vagy megépített falairól. „Ha fiú volnék jutott eszembe
 19 4 |                 akkortájt néha mégis. - Ha elvinne egyszer valaki engem!
 20 4 |                dolgát egymással. Vajon, ha zárdanevelésbe küldenek
 21 4 |              szigorúságuk közepett?... „Ha meglátna és megszeretne
 22 4 |               által tudtam elképzelni. „Ha egyszer megpillantana valami
 23 4 |           fiatalabbik Szinyéry talán -, ha végignézné a megyebálat
 24 4 |           végignézné a megyebálat majd, ha engem először visznek...”
 25 5 |                 életcsatát nyerni kell. Ha Lipi kijött tőle, jókedvűn
 26 5 |           letehette bugyrát a verandán, ha jókedvbe lelte anyámat,
 27 5 |           részegség nem lehet ennél; és ha legmindenét adja is a szerelem,
 28 5 |                 de minden jól áll neki! Ha a kis széket veszi magára
 29 5 |             széket veszi magára ruhául, ha cigánykereket hányna! Szépnek
 30 5 |               láttam, az ital mérgétől. Ha nem táncol, a lába kis hibája
 31 5 |      sopánkodott egyszer-másszor anyám, ha eszébe jutott, hogy Csaba
 32 5 |               lesz a vődurad, igaz-e?~- Ha férjhez adom, majd csak
 33 6 |                 nincs itt alkalmasabb!”~Ha még várhatnék egy-két évig!
 34 6 |               néha a furcsa szorongást: ha megszoknák végképp a lényem,
 35 6 |                 lényem, a különösségem, ha elkopna, unottá válna, ha
 36 6 |               ha elkopna, unottá válna, ha más foglalná el egyszer
 37 6 |            gyilkos szégyen volna az is, ha nem lesné mindig két-három
 38 6 |                tálakat is megdrótozták, ha törtek, a súrolt padlón
 39 6 |       összefirkálták ijedten, idegesen; ha még megvan valahol az a
 40 6 |          valahol az a vén kerti asztal, ha valaki egyszer vigyázva,
 41 6 |                 az én egyetlen fiamból, ha a szemem lehunyom?” A fiú
 42 7 |               tartozók felett? Örülhet, ha!... Ó, mintha én valami
 43 8 |                    Majd kikapsz máskor, ha kifut a tej, boszorkám!~
 44 8 |              engedsz belőle, gyermekem, ha az apróságok jönnek.~Mosolygott
 45 8 |              Mosolygott és bólingatott, ha újságolták neki, micsoda
 46 8 |               de most nem bántam volna, ha elmarad. Grószi emlegette
 47 8 |             ilyen öregember jóakaratát, ha kéretlen is! - folytatta,
 48 8 |            Megbocsásson, apa... de...~- Ha megtagadod a feleletet,
 49 8 |                    hát hat forint volt, ha éppen... De...~- Jó! Most
 50 8 |                borokért? Tíz üveg volt, ha jól láttam.~- Nem is tudom!~-
 51 9 |               Kellett, hogy oka legyen, ha tűzbe dobtad előlem. Tudod,
 52 9 |        gyerekről. István milyen ideges, ha a piciny sír éjszaka, dugdosni
 53 9 |                 ruha. És hogy - nem jó, ha egy fiatalasszonyt mindenütt
 54 9 |                  dolgos, jóravaló inas, ha néha elszíjazták kicsit -
 55 9 |              félreértés lehetett volna, ha mama nem tud mindent, ha
 56 9 |                ha mama nem tud mindent, ha meg nem magyarázza. Csak
 57 10|             csitítania kellett Jenőnek, ha zsörtölődni kezdtem a bagariaszag
 58 10|                 magához az öreg grófné, ha egyedül volt téli estéken,
 59 10|               de mindig elfogott a düh, ha eszembe jutott. A Lajos
 60 10|               sokszor jól odafigyeltem, ha Jenő vacsora után nagy élénken
 61 10|               amit én pedzettem tavaly. Ha legalább értelmes ellenvetést
 62 10|           értelmes ellenvetést tesznek, ha komolyan letárgyalják. De
 63 10|             hozzá?~- Te... ez biztos?~- Ha kilátástalannak látja, visszalép;
 64 10|          Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem... meglesz másutt;
 65 10|              másutt; nekünk volna jobb, ha a miénk maradna.~- Hm! Erről
 66 10|                 nyelvecskédre vigyázni, ha már így benne vagy!~- Mit
 67 10|            nyúlánk, lányos kispap volt. Ha vakációzni hazajött a szemináriumból,
 68 10|                nem tudod még! Mi volna, ha egyszer rájönnél, hogy titkos
 69 10|         elevenen feltámadunk. Mi lenne, ha megtudnád?...~- Magda, az
 70 10|              abba! Nem bírom hallgatni! Ha megtudnám, hogy senki sem
 71 10|                    Magamból. Mert kell! Ha nem volna igaz, nem éreznők
 72 10|            bennem van. Elvész az ember, ha nincs valami olyan minden
 73 11|             itthonosan érezzék magukat, ha vakációra jönnek. És tudod,
 74 11|         hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit szereti, mindig
 75 11|                egy idegen nyelvű leány, ha akarod, hozhatunk együtt
 76 11|            gondoltam: milyen szép lesz, ha majd kikocsizom a pónikkal,
 77 11|             beszélgetésbe kezdtem vele.~Ha emlékezném most világosan,
 78 11|              csendesen elgondolkozva. - Ha semmit sem fésülne fölfelé,
 79 11|              Ismerte a másomat?~- Igen, ha úgy öltözne és úgy viselkedne,
 80 11|            múzeumot, hírességet? De meg ha látja is az ember, nem olyan
 81 11|                 csak akkor egyszer úgy, ha visszamennék, nem lelném
 82 11|        csirkefogók, még olyanformák se; ha erőlteti az ilyet az ember,
 83 12|                 hanyag vagy rossz mama, ha kicsit szigorúbb is, mint
 84 12|              embereket, az atyafiságot. Ha az ember egyszer benne van...~-
 85 12|             fejem.~- Istenem, uracskám, ha én azt elérhetném egyszer!
 86 12|               számára; azután a fiúkat, ha nagykorúak lesznek, pénzzel
 87 12|                 lefelé, milyen gyorsan, ha egyszer elkezdődik! Csak
 88 12|            kisuram, hamar-hamar!~- Majd ha megérdemled elébb. Jó vacsora,
 89 12|        alispánság?~- Várd sorát! Őszre, ha addig valami közbe nem jön,
 90 12|                amit akart. És végre is, ha meg tudjuk nyerni a vármegyét
 91 12|               kétfélék voltak. Horváth, ha máskor nem, így vacsora
 92 12|               kezével befűzte a tűimet. Ha Jenő jött, Horváthnak kellett
 93 12|         fogadása körül. Nagyon örültem, ha megdicsért, mert legfőbb
 94 12|               csak azután a többieknél. Ha este volt nálunk társaság,
 95 12|       pádimentom39 is csak úgy volt jó, ha magam tenyereltem neki a
 96 12|             istennyila csapna közéjük!” Ha Telegdről került szó, néha
 97 13|                 a megyei kormányzatban, ha ő egyszer végképp kikerül
 98 13|             nézni erre a hosszú Imrére, ha nem is úgy, de legalább
 99 13|                 szó; sürgős kölcsönről, ha uzsorára is. Már tisztában
100 13|               Mit írnak? Mi hatott rád? Ha nem mondod meg rögtön, azt
101 13|           Feddette, hogy térjen eszére, ha ugyan még nem késő, hagyja
102 14|                Ó, hát nyugodjék meg! És ha jó újságot hozok, jobban
103 15|                          15~Igen, igen, ha most végig akarok menni
104 15|               nézni a volttal legalább, ha már a jelennel, jövővel
105 15|           pillanat idegrohama dönti el. Ha én akkor, az utolsó ebéden
106 15|            ebéden egyedül lehetek vele, ha kibeszélheti magát, ha együtt
107 15|                  ha kibeszélheti magát, ha együtt kesergünk, és mindent
108 15|                  és el kell hallgatnia, ha kisebbítik előtte az anyját.~-
109 15|              bízhassa... És most mégis, ha így van is, oda kell adnom.
110 15|          kedvére éli világát akárkivel; ha bizonyos dekórumot megtart,
111 15|          bizonyos dekórumot megtart, és ha különben el tudja igazítani
112 15|                ilyen gaz és közönséges, ha törésre kerül?... Nem lehet;
113 15|                 te helyedben. Mi volna, ha például megpróbálnád a kész,
114 15|               hirtelen elgondolkozva -, ha ehhez nincs kedved, még
115 15|      csinálhatnál. De nem értesz félre, ha elmondom, mit gondolok?
116 15|              kézügyesség van, Magdusom, ha te valami olyanra adnád
117 15|            kicsit Pestre tanulni, aztán ha ragaszkodol ehhez a városhoz,
118 15|               könnyen odaadnám magáért, ha egy kicsit használhatnék
119 15|               sorsa. Mennyit tépelődöm, ha tudná! És megtanultam most
120 15|               maga szolgálatára áll, és ha egy önfeláldozó barátra
121 16|               újasszonyos csacsogással, ha valami kellett vagy megtetszett,
122 16|                 majd kapni ilyen ruhát, ha buzgón imádkozol, mindig,
123 16|             nekem ez a semleges szerep? Ha egyszer valahogyan... itt
124 16|                 feljöjjön meglátogatni. Ha igazán akarna, nem tarthatná
125 16|         rokonságunk. Eltart valamelyik? Ha tőlem kérded, én szeretem
126 16|                  vidéki elfogultságból, ha igazán ember akar lenni
127 16|               csak akkor volna értelme, ha igazán volna erős talentumod.
128 16|                feddett, sopánkodott; de ha lemondtam, ő kezdte emlegetni
129 16|           mindig. És már bosszankodtam, ha késett Losonczy. Sorra köszöngette
130 16|              tudom én az ilyet? Otthon, ha megvádoltak is rossz nyelvek,
131 16|               nagy válságos dolog; csak ha véletlenül. És nem mertem.
132 17|                Vagy-vagy!... gondoltam; ha elmúltak már a nagy, erős,
133 17|              magas sárcipőket ajánlott, ha csakugyan gyalog akarok
134 17|                  Sietni kellett, futni, ha az allén átmentem, mert
135 17|            Csinos legény, rendes életű. Ha parasztlagziba híttak, mindig
136 18|              közt, akik itt is, ott is, ha összejönnek, megtárgyalják
137 19|                böngészte a családfákat. Ha én beszéltem, nemigen figyelt
138 19|            olyankor. „Olyan írat tudok, ha megeteti avval, akit szeret,
139 19|                 menekedik a keze közül, ha elveri is visszajön; meg
140 19|              volna jó! Hát csak eriggy, ha mán nem férsz a bőrödbe!...
141 19|                  úgy jó a fehérszemély, ha mozgolódik!~És a kis szolgálók
142 19|             együvé -, hát azt lakhatod, ha tetszik. Egypár bútort levitethetsz.
143 19|        bolyongtam egyedül a réteket, és ha találkára indultam hosszú,
144 19|              mesebeszéd az ilyen! Hanem ha ezek a népek megbolondulnak,
145 19|               ribillió volna a világon, ha minden igazságtalanságot
146 19|              lehetne megbosszulni... De ha így van megírva, nem lehet
147 19|               hevert szanaszét; tolvaj, ha akad is, nem tudta volna
148 19|              barom, aki nem ott kezdte, ha mán belefogott. Így kin
149 19|          Templom utca is villódzik még. Ha! Mi az!~- A tűzoltók! A
150 19|             Oltalmazzon meg ő már most, ha olyan nagy lovagod!...~Megint
151 19|              általában hiszik. Sokszor, ha védekeztem a vágya ellen,
152 20|              kirajzolja a gránicokat.55 Ha elgondolom, hogy a második
153 20|                 magány, úgy megörültem, ha (mint régen) egy-egy ismerős
154 20|             Jobb is a’, kézit csókolom, ha akar, legyen egykettőre;
155 20|                lesz, meg tetszen látni, ha apróság csúszkál majd körülötte.
156 20|                a rossz szóra hallgatni! Ha én azt akkor elmondtam vóna!~-
157 20|                 kiejteni!~- Jobb volna, ha befogná most is, vén csacsi! -
158 20|               egy szó se, azt mondom...~Ha egyedül voltam, mégis rosszabb
159 20|             mégis rosszabb volt sokkal. Ha esteledett, nyugtalan lettem,
160 20|               Dénest, hazajön-e? Pedig, ha elmaradt vacsorától, mindig
161 20|                 volt az ilyenekre való! Ha néha megkértem valamire,
162 20|          vásárolt, és elkedvetlenedett, ha bosszankodtam ezért. Másnap
163 20|               irodából egészen jól, még ha az adósságait fizetgetnők
164 20| szorongatásomban, hogy én gyufát iszom, ha nem igazodik helyre az elrontott
165 20|                 elrontott életem!... De ha igazán jó, igazán finom
166 20|                felhangolt percben, vagy ha valami eszébe juttatta,
167 20|             néha nyers is tudott lenni, ha a lelki és testi kényelmét
168 20|          mindenre rá lehetett venni; és ha volt pénze, könnyen és számlálatlan
169 20|                  De tán sose is voltam! Ha elmentem, hagyott; ha szakítottam,
170 20|           voltam! Ha elmentem, hagyott; ha szakítottam, megnyugodott;
171 20|              szakítottam, megnyugodott; ha visszahívtam, jött... így
172 20|                éreztem. „Én belementem, ha csak ez kellett; ám lássad,
173 21|        Tehettem-e én az életemről; vagy ha igen, hát lehetett-e másképp?
174 21|                 Ejnye, garázda kölykek, ha bemegyek a seprűnyéllel!...~
175 21|           kellett volna soká szenvedni, ha én akkor... bírok okosabb
176 21|             hegedül is a rossz kezével, ha egyet szólnak, a Bankó cigány
177 21|                 Elnézek, amit lehet, de ha százszor szoptat is, az
178 21|                a vacsorámat. Na, tudja, ha én egy kortyot is lenyeltem
179 21|                én itt véres verítékkel, ha még testi ruhát se érdemlek?~-
180 21|                 könnyebb rész jutott.~- Ha úgy volna is! Ha kacag velem,
181 21|              jutott.~- Ha úgy volna is! Ha kacag velem, meg szivaroz
182 21|            annak se jó, jegyzősegédnek, ha leissza magát, az árokszéleken
183 21|                 testvérét; miért is ne? Ha annyi eszük se volt, mint
184 21|                jeles rokona jóvoltából. Ha már én ilyen vagyok...~Már
185 21|             csak sietne, pusztulna hát, ha már úgyis...” - gondoltam
186 21|              több is... ó, Isten őrizz! Ha most marasztom, visszatartom...
187 22|            lopkodtam ki egy-egy tízest; ha éjszakán odamulatott, és
188 22|                legjobban lehetett; mert ha észrevette is, nem volt
189 22|                 izgalommal vártam este, ha megkésett, és meggyanúsítottam
190 22|                 az állandó hóbortom; és ha néha (tán csak hogy ingereljen)
191 22|           életével tehetetlen embert... Ha hazaizent, hogy ne várjuk
192 22|         fizetést, megbecsülést adnának, ha annyit dolgoznám, mint itt.~-
193 22|        kellettem! Miért nem megy innét, ha ennyire megvet; a Pórtelky-ősök
194 22|                   Maga... maga, igen... ha megkapott volna!... Azt
195 22|             vették ezt is, kisiklottak, ha tehették, vagy megnyugodtak
196 22|              tyúkpöröknél egyebet, vagy ha István nagybátyám, a közjegyző,
197 22|                szolgáló szemembe vágta, ha összeszidtam: fizessük meg
198 22|            fizessük meg inkább a bérét. Ha aztán akadt valahonnét egy
199 22|           elszedni, elkölteni a pénzét, ha volt. „Ő úgyis rosszabb
200 22|                 félretevésre. Örültünk, ha nem jött végrehajtó, nem
201 22|                akarom velük, nem bánom, ha addig élek is! Menjenek
202 22|            értelmét ösztönök igazítják. Ha ezek alól felszabadítja
203 22|               Csak tanuljatok, mindent; ha az utolsó párnám is adom
204 23|         diáktanító homlokáig veresedik, ha a Zsuzska gyönyörű szeme
205 23|                és hagyja rá a vagyonát, ha beleszólásom nélkül, kedve
206 23|                öreg Szinyéry grófnénak, ha a miniszternek írna. Hát
207 23|               kellemes asztali borokat; ha kis perköltség, italmérésengedély-ügy
208 23|                duzzadó vastag nyakát... Ha megint szűkölködőbb hetek
209 23|                 bricskáján gunnyasztva, ha elrobogott mellettem az
210 23|              párja, igaz-e, pajtás! Te, ha még ezt se tudod megbecsülni,
211 23|               ezt se tudod megbecsülni, ha egy szavad is lehet rá...~-
212 23|               magának vallok szerelmet, ha ezt a szép fiatal gyümölcsét
213 23|                 Vagy nem is ez... hanem ha ez a szó jutott eszembe „
214 23|             hogy mind tönkremenjen. Na, ha igaz, rajtam betelik nemsokára;
215 23|              hangulatomat. „Majd aztán, ha malacságokat kezdenek beszélni,
216 23|                 szólnának a gyerekeink, ha mi csudaképp most megpróbálnók
217 24|                rohamos lehanyatlást, de ha mások, idegenek jöttek,
218 24|                állhatnak a maguk lábán, ha ingyenhellyel, ösztöndíjjal
219 24|                 megtartani emellett is, ha nagyon akarják. „Hidd el,
220 24|                 befőzni, aszalni télre, ha vendég volt, csupa gond
221 24|            csupa gond és utánajárás, de ha nem dolgozott az ember,
222 24|          megyénél, hát penzionálhatják, ha nem tud már dolgozni. Mint
223 24|               fiam? Csak imádkozz, hogy ha már az Isten csakugyan el
224 24|               ki lehet magyarázni. Hej, ha egyszer te is feljöhetnél,
225 24|             asszony is egy kis pihenőt, ha - mint mink - két férjet
226 24|               életemmel, hova fordulok, ha ez az ember addig húzza
227 24|         valamiből egy kis illúziót még, ha már egyébfajta álmok, izgalmak,
228 24|               ellenkezőjét hinné el. De ha hitünk a hegyeket mozgatná
229 24|               meg - mondja Szent Pál -, ha szeretetünk nincs, nem érünk
230 24|            pozíción? Hát fontos mindez, ha lelki életünk független?
231 24|               mennyországias bűvöletét, ha szilánkba törtek a padló
232 24|             lehel. Látogasd meg, tánti, ha érdekel.~- Minek tenném
233 24|                 szó, búcsú, magyarázat, ha lehetne! De már nem beszél,
234 24|           testét a nyoszolyára (feljár, ha nem ágyban hal meg! - intett