Fejezet

  1 1 |             éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek.
  2 1 |                 sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben,
  3 1 |       szörnyűséges és határozott rossz, mint ahogy messziről látszik.
  4 1 |              jót; az is csak úgy tűnik, mint az álom. Nem érzem magam
  5 1 |                magam sokkal rosszabbul, mint bármikor azelőtt; s ebből
  6 1 |               de ez nem olyan nagy baj, mint a fiatalok hiszik. Ők csak
  7 1 |          egészen úgy tudok rá gondolni, mint egy idegenre. Például az
  8 1 |              mondom ezt; a magányt úgy, mint a céltalanságot. Én, aki
  9 1 |              Templom utcán találkozunk, mint messze idegenben egymásra
 10 1 |           azelőtt három éven se annyit, mint most egyen.~Csak úgy - gondolkozni;
 11 1 |                min eltöprengeni holtig. Mint valami idegen, tarka képeskönyvet,
 12 2 |                rémületesnek, idegennek, mint akkor; noha később, déli
 13 3 |          árnyékok nyúltak el körülötte, mint valami olajos, régi képen,
 14 4 |          tapogatnak végig e tekintetek, mint óvatos, kutató tűk horgai.~
 15 4 |                és felrándult féloldalt, mint egy megvonaglott váll -,
 16 4 |                van benne valami furcsa. Mint egy hófehér képű cigánylyány,
 17 4 |          felhasználtam - számon tartva, mint hasznos fegyvereket. Néztem
 18 4 |             parádésan élni a szerelmet, mint erre mifelénk tudták hajdanában.
 19 4 |             felülmaradásért nem tudnak, mint itt akkor, az ősi lápvidék,
 20 4 |                 híres ember nem került, mint a mi vármegyénkből minden
 21 4 |               ábrándozásba felejtkezni, mint most, az életem csendes,
 22 4 |             akkor még a jövendő életen, mint most az elmúltakon; tán
 23 4 |              csak mentem át a dolgokon, mint valami zavaros áradattal
 24 4 |       ismeretlenségek felé vinne!” Mert mint kisgyermek koromban a tömlöcfolyosói
 25 5 |              ablakfülke emelvényén ült, mint valami trónuson, és fogadta
 26 5 | összefelejtkezésénél...~- Nagyon kacér! Mint a kéneső, olyan! Az élőfába
 27 6 |                 Csak nagyon lassankint, mint valami kelletlen rossz szájízzel
 28 6 |                De már nincs minden úgy, mint eleinte! Éreztem néha a
 29 6 |            emlegetni. Úgy bántak velem, mint közéjük valóval, kedvéntölt
 30 6 |                 lépnénk, egy ringassál, mint két összekötött csónak.
 31 6 |              öcsémezte, nem tegezte le, mint a többieket. Az ebédnél
 32 6 |                Persze!~- De nem jobban, mint másnak?~- Ezt nem tudom.~-
 33 7 |               minden csendesebben ment, mint egyébkor. A zongora mellett
 34 7 |           nevetséges dolog így papolni, mint valami öreg professzor! -
 35 7 |         kedvéért meghívókat küldeni, de mint rendesen, most sem jött
 36 7 |               hallottam volna azelőtt. „Mint két összekötött csónak” -
 37 8 |                a csípőmre, és hirtelen, mint akinek sürgős dolog jut
 38 8 |              jólét volt így az életünk: mint mikor valami készen van
 39 8 |                 aztán megint és mindig, mint a többi asszonyok! De nem
 40 8 |                Vagy csak én hittem úgy? Mint aki kénytelenül, mások kedvéért
 41 8 |           elhallgat valami baljóslatot, mint aki csak felfüggeszti, de
 42 8 |           lánykorában adta neki valaki. Mint egy pici koporsó, olyan
 43 8 |            öregasszony, olyan idegenül, mint az egész lényük, fajtájuk,
 44 9 |                senki nem figyelt ránk - mint két közös titkot őrző, régi
 45 9 |                a szándékolt léhaságnak? Mint ahogy nem lehet kétféle
 46 9 |            gyakran, és mindig hamarabb, mint Jenő a kaszinóból.~- Nem
 47 9 |                 úgy hulltak a lelkemre, mint erős, nagyszerű villanásai
 48 9 |               különös, mozgalmas álmok, mint valami egész élmény. De
 49 9 |        Felálltam, és lábaim reszkettek, mint valami halálos fáradtság
 50 9 |          nagypiacon. Egyebet se csinál, mint azokat bújja, az eszi meg
 51 9 |           gyenge salátával kínálgatták, mint valami kisasszonyokat.~-
 52 9 |                olyan vére vagy apámnak, mint én!” Na, most meg kivette
 53 9 |              őhozzá bizalmasabb voltál, mint hozzám, az uradhoz? Illik
 54 9 |          köntösében a mécsvilág előtt - mint egy darab vaskos, meleg,
 55 9 |             meleg, eleven életszobor -, mint valami, ami tart, megmaraszt,
 56 10|               nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid?~- Miket
 57 10|                 embere. És tudtam, hogy mint az apja pajtásának fiával
 58 10|               felületes termelési rend, mint ebben a híres, búzás-boros
 59 10|              megbámulták és kikerülték, mint minden új és bátor gondolatot.
 60 10|                 kérdése. Olyan világos, mint a nap, mindenkinek ingyenhaszonnal
 61 10|               de Jenő józan és nyugodt, mint rendesen.~- Tudod - mondtam
 62 10|               aki van, az nem tesz úgy, mint te. Mégis jó papok, előremennek
 63 10|         tökéletes, nagyszerű szervezet, mint az egyház. Nekem részem
 64 10|              fiatal fejével olyan volt, mint régi képeken a kis Jézust
 65 11|              volt és kicsit parancsoló; mint Mária Teréziáé, szebb kiadásban.~
 66 11|              Kendyek, Rábák és egyebek, mint azelőtt, gyerekkoromban,
 67 11|                 szól, úgy rendezkedünk, mint a magunkéban, Magdi! Hátha
 68 11|              kemény és pátoszos hangút, mint az apostolok bibliai episztolái.
 69 11|         klastrom, de ilyen sáskajárást, mint nálatok, nem ösmertem! Jönnek,
 70 11|          nálatok, nem ösmertem! Jönnek, mint a jó kútra, boldog, boldogtalan!” „
 71 11|            mikor nem kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda után.
 72 11|        idegenszerűnek tetszett, másnak, mint a többiek itt, és elég rokonszenvesnek;
 73 11|            esztendeje nem vagyok egyéb, mint egy kis vidéki fiskális.~-
 74 11|              így, egy ilyen kis helyen, mint ez a város, nézze, csak
 75 11|            tőlem mindig több pénz ment, mint amennyi jött. És ezt, ördögadta,
 76 12|                 ha kicsit szigorúbb is, mint ő, aki majdnem kényeztette,
 77 12|              többet vagyok itthon vele, mint ő - délelőttönként mindig -;
 78 12|              képe, igaza van a dadának, mint a kisjézus! Tudod, hogy
 79 12|                oktató, komolyas beszéd, mint minden ilyen bolondozás
 80 12|          becézett, dorgált és ingerelt, mint egy kisgyereket. Rá kellett
 81 12|                 érdekkel és álmélkodva, mint egy idegen, helyeselte is
 82 12|         társaságot, kedves trécselést. „Mint hal a vízben, úgy él a világon!” -
 83 12|       udvariasan hazakísérte tőlünk is, mint mindenünnét; de valahogy
 84 12|            megszoktam; úgy bántam vele, mint egy kedves rokonnal, egy
 85 12|             látott engem másféle ember, mint cseléd, kofa, bejáróasszony,
 86 12|             környéken. Neki nem voltak, mint nekem, ellenségei és irigyei,
 87 12|               most is úgy tűnik szinte, mint egy kellemetlen és bosszantó
 88 12|          szeretett engem, sokkal jobban mint én őt; és ezt így tudta
 89 12|               felől! - mondta lassan. - Mint az erjedt, édes, nehéz boré;
 90 13|          beszélve a főhercegfogadásról, mint a mi dolgunkról; de a közel
 91 13|               fehéren állt az oltárnál, mint Isten báránya, reszketett,
 92 13|          lehangoltságával ült a helyén, mint rendesen ilyenkor, tanácstalanul,
 93 13|         nagyzoló fényűzést, dolgozzék - mint ő -, gyűjtsön öregkorára,
 94 13|           könnyen is megy, mondja Lipi. Mint alispánnak, a vízrendezés
 95 13|                 zsidó többet ér, látod, mint a legközelebbije az embernek!~
 96 14|                 Idegesítő, nyilalldosó, mint a villámcikázás! Fáj a nézése.~-
 97 14|                látszott olyan daliának, mint délelőtt, díszmagyarban
 98 14|            sokáig élek-e még?~- Tovább, mint szeretné! De nézzük sorjába!
 99 14|          beteltség és olyanforma várás, mint mikor valami megbicsaklik,
100 14|                   Biztos, és erős élet, mint egy becsukott, pompás fehér
101 14|         atillája feltűnt még távolodva, mint egy színes folt, és látni
102 14|              meghajlással köszönte meg, mint akárki itt az urak közül.
103 14|              menni; a kocsiba ültetett. Mint egy színes káprázat, olyan
104 14|                és álmos nap jött utána, mint rendesen.~Három napon át
105 14|                 városbeli virilisekről; mint a gazdag Korporák kékfestő,
106 14|    izgatottságtól és néma levertséggel. Mint valami álomból ocsúdtam
107 14|               csak zavarosan emlékszem, mint az álomra, hogy mi volt
108 14|      kesernyésen filozofált, de éppúgy, mint bármikor azelőtt, és ez
109 15|              nagy összeomlást, ami úgy, mint a zúzómalom kereke, szétőrölte,
110 15|                után sem lehetnék egyéb, mint ami vagyok: csendes, közömbös
111 15|           hirtelen fejbe ütött érezhet.~Mint az alvajáró, úgy engedtem
112 15|                 mert olyan voltam; más, mint a családjabeliek, a józan,
113 15|                kezem beszéd közben úgy, mint azon a végzetes napon, mikor
114 15|              óta soha nem próbálta úgy, mint akkor először, kezébe fogni
115 15|                megvető semmibevevéssel, mint hajdan. Hajdan... három-négy
116 15|             igazodik. Nem tehetek mást, mint hogy odaadjam, és ő, szegény
117 15|    általánosabban, mindinkább eltérve - mint szokása - a kézenfekvő esettől
118 15|                a természet rájuk bízott mint anyákra. Régen, amikor minden
119 15|       közösségének szenteljék erejüket: mint a méhköpű fölös számú, de
120 15|               üres szentenciákat papol, mint rendesen; amiket legutóbb
121 15|                és kitanulhatatlan volt, mint rendesen.~- Kedves Magdám,
122 15|       kalapdíszítő szalon vagy olyasmi, mint a nagyvárosokban van. Felmennél
123 15|                célra, eljárnánk hozzád, mint eddig, egy-egy teára, és
124 15|                   Végtelen kedves vagy, mint rendesen. Nem is érdemlem...~-
125 15|             súlyosodott rám valami úgy, mint most a maga sorsa. Mennyit
126 15|          késztetett? Másnap határoztam.~Mint kusza álomjelenetek tűnnek
127 15|               több és más tudott lenni, mint „mater familias”. Miért
128 16|            sokkal keres kevesebb pénzt, mint szegény uram az utolsó időben.
129 16|               lakásért annyit fizetnek, mint mi az utolsó sokszobás,
130 16|                  az igazi nagyvilágban, mint lenn, az én elhagyott városfészkemben
131 16|       környezetemből, szélnek eresztve, mint egy letépett kis semmi gazvirág.
132 16|                 többször is átolvastam, mint valami kincset, drága talizmánt
133 16|         Felütötte ideges, száraz fejét, mint a jófajta paripa, és a szeme
134 16|                gyönyörűen csinálom ezt, mint minden lábbal való táncforma,
135 16|                 szereplés. Úgy kellett, mint a kenyér; csak addig volt
136 16|             viszonyaim s a színészséget mint kész tervet. Rosszul érintett
137 16|                  ennyit? Ilyen asszony, mint maga! Mit akar! Van valakije?
138 16|            kilelünk; bizonyosan jobban, mint amit ebben a Szodomában
139 17|                  fekete út két oldalán, mint néma, szigorú felkiáltójelek
140 17|         postával az elemózsiás ládákat; mint ahogy az urának, annak idején,
141 17|          elhatározás, hogy: „Ma is úgy, mint tegnap!” De én kiéreztem
142 17|                 szájjal csókol-e engem, mint őt?~Egy ilyen ellentmondásos,
143 17|               olvasni; tavaszodott, így mint most. Mi kell még? A nyáron
144 17|             három esztendeje éltem úgy, mint egy apáca, csak a pénzkuporításnak.
145 17|              szegény Anna! Nem öregebb, mint én!... Úristen! Most már
146 18|                volt már ez a generáció, mint az én leánykorombeliek!
147 18|               és Horváthnak írtam. Több mint két hónapi hallgatás után
148 18|         mindennek köztünk, és erről már mint múltról lehetne beszélni!
149 18|            olyan szívtelen ridegséggel, mint a mostohám szeretné. Lám,
150 18|          szavakkal, jó tanáccsal segít, mint a pestiek és a többi, hanem
151 18|               érintenek olyan közelről, mint őt. Igen, csakugyan úgy
152 18|                és odaadóbb szerelemmel, mint valaha. Szinte parádézott
153 18|           suttogták el, hogy Zimán Ilka mint jár most ájuldozó fájdalommal,
154 19|        nagyszülőim életében. Zavarosan, mint valami álomra emlékeztem
155 19|           dolgokat, meg hogy ki, hogy s mint atyafia a másiknak; ehhez
156 19|            megcsókolni és megsimogatni, mint valami drága, szomorúan
157 19|              bújj mán mindig a kucikba, mint egy beteg macska! Na ládd-é,
158 19|               kavargott a szörnyű vész, mint valami szodomai ítélet a
159 19|                lobogó üstökű tűzkígyók! Mint a láva folyt és vonaglott
160 19|                 élénk kézmozdulatokkal, mint valami nagy újságot.~- A
161 19|     egybeverődve, összedugott fejekkel, mint a rémült csorda. Az állataik
162 19|                Mit tehettem volna mást, mint hogy teljes, asszonyi szívóssággal,
163 19|   kíváncsisággal és ijedten néztek rám, mint valami bélyegesre.~Nem is
164 19|                 nem annyira élesek itt, mint általában hiszik. Sokszor,
165 19|           akartam! És láttam és vártam, mint habozott, küzdött; néha
166 20|                igazodik, és a sorsunk - mint valami mappán - kényére
167 20|            másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált,
168 20|             magány, úgy megörültem, ha (mint régen) egy-egy ismerős bejáróasszony
169 20|            előhozattam mégis a kávéját, mint nagyanyám hajdanában és
170 20|           beszédnek; jár a világ szája, mint a... Nem igaz abbul egy
171 20|            háztartási gondot: olyat is, mint a lakbérnegyed, tűzifavásárlás,
172 20|               fel tudják húzni magukat, mint egy mestermívű órát - valami
173 21|       csudálatos gyorsasággal. Nem úgy, mint az álom; mint valami nehéz,
174 21|                  Nem úgy, mint az álom; mint valami nehéz, bután vívódó,
175 21|           békáim! Szépek, egészségesek, mint az élet! Lám, az én viruló,
176 21|              volt akkor még; tán őt is, mint engem, eltompította, közönségessé,
177 21|             Igen, de ő nincs benne úgy, mint én! Az irodája külön van,
178 21|        konyhapénz fejében, olyan módra, mint akit semmi sem köt, mintha
179 21|                 Ha annyi eszük se volt, mint a tyúknak; mert az is kapar
180 21|            derék, józan” ura meg fizet, mint a köles. Így már csak elérhet
181 21|                 inkább ő járt énutánam, mint megfordítva. De most bizony;
182 21|               azért lassan pakolódzott, mint aki félig öntudatlanul vagy
183 21|               képük, szőke, puha hajuk (mint az apjuké), meleg, jó szagú
184 21|               Asszonyok lesznek valaha, mint én. De nem akarom, hogy
185 22|              maradt bennem egyéb emlék, mint hogy minden évszakra három
186 22|              egyéb, mi lehet fontosabb: mint az, ahogyan időnként egymással
187 22|                maradt fullánkja ártóbb, mint a ki nem tombolt szerelemvágy.~
188 22|                 kígyó... az életén rág, mint a pióca, hogy le nem rázhatom...
189 22|                 hogy le nem rázhatom... mint a köszvény, amitől nincs
190 22|           adnának, ha annyit dolgoznám, mint itt.~- Nekem dolgozik? Átkozott
191 22|                egy ilyen állatemberrel, mint maga? Hogy majd azok neveljék,
192 22|                 is jobb kézben lesznek, mint a magáéban; a szerencsétlenek!
193 22|                 a rendes életfolyástól, mint valami vissza-visszatérő
194 22|              már olyan könnyen a pénzt, mint hajdanában. A láp-osztálypörök
195 22|                 felkiáltás volt; olyan, mint egy temetési tisztességadás.
196 22|          tanárnak, legyen olyan dolguk, mint a férfiaknak.~Telekdy Péter
197 22|                 és szépség, mely olyan, mint a virágoké, s a magvak hallgatag,
198 23|             Olyanon szeretnék játszani, mint az Ágnes néni lányai. Milyen
199 23|              meg a vizsgái után. Éppen, mint kisgyerek korában, attól
200 23|              Zsuzsi eljárt néha hozzám, mint régen, bejáróasszony korában,
201 23|                 Az olyan fiatalnak még, mint magácska! De később elmennek
202 23|                 szelíden és ártatlanul, mint szegény kisgyerek. Csaknem
203 23|             láttuk, hogy tétován lebeg, mint a kísértetmadár a homályban,
204 23|               vált ki a szoba estjéből, mint egy különös felhő. És nagy
205 23|                 úgy élek, istenszámába, mint a vad a pusztán. Micsoda „
206 23|                 virág is szebben virít, mint máshol!... Hej, micsoda
207 23|             bólintva ingattuk fejünket, mint akik egyet gondoltak, mindent
208 23|              kezem, és csak hallgattam, mint valamikor egy bálon, egy
209 23|     boszorkánytükörben. Olyan a szemük, mint valami mély-mély kút, a
210 23|             igazi. Finom, lágy, kedves, mint egy kályha langyos melege,
211 24|               bolondéria; nekem később, mint neked, Magda, de minden
212 24|          asszony, hogy el merjen menni, mint valami kaszinóba, asszonybarátaival
213 24|                ha nem tud már dolgozni. Mint az én Péteremet. Csakhogy
214 24|              semmit, neked pedig nincs, mint nekem, ez a kicsi biztos.
215 24|                is egy kis pihenőt, ha - mint mink - két férjet kiszolgált.
216 24|                 nem is lett volna; több mint fél éve hivatalba se járt,
217 24|               házban csend volt, olyan, mint soha eddig életünkben. Se
218 24|               és neve úgy terjedett el, mint drága kenetek, ki úgy láttatik,
219 24|               kenetek, ki úgy láttatik, mint a hajnal; feljő, mint a
220 24|         láttatik, mint a hajnal; feljő, mint a nap, szép, mint a hold
221 24|                feljő, mint a nap, szép, mint a hold és rettenetes, mint
222 24|              mint a hold és rettenetes, mint a zászlós tábor... Emlékszem,
223 24|              lelkesített bele engem is, mint a többieket. A lányaim a
224 24|               volt egész lénye előttem, mint a szenteknek egyezsége,
225 24|                hogy rá vagyok szorulva, mint egy orvosra, vezetőre, támaszra
226 24|               és fehér; úgy világított, mint valami lágy fénypalástban,
227 24|                 is a nevetőkhöz álltak, mint a gyáva tanítványsereg,