Fejezet

  1 3 |           Atyaúristen jobbja felől”, hát nagyon elfáradtam a térdeplésben,
  2 3 |          sorba utánad, korán kértek, hát adtalak. Tizenhat éves voltál,
  3 3 |            rángás fut végig rajta.~- Hát igen - folytatta enyhébben -,
  4 3 |         türelmetlen volt most már.~- Hát sose szóltam a dolgodba,
  5 3 |           szinte közömbösen nézte.~- Hát jó - mondta -, ne beszéljünk
  6 3 |             fiatal fejjel. Na, igen! Hát ha István megházasodik,
  7 3 |        menyemre én fogok vigyázni!~- Hát igaz volna, hogy anyám a
  8 5 |          mondogatta félig magának. - Hát pompásak, no - tette hozzá
  9 5 |            még szó sincs senkiről!~- Hát persze, persze! - nevetgélt
 10 6 |        körülnyírt, kerek szakállát. „Hát ő volna?” - gondoltam. „
 11 6 |           már, látta az apja életét, hát messzi magától tartotta
 12 6 |        eltemették nagy pompával. Így hát vége volna a tilalomnak!~ ~
 13 7 |             minket hagytak magunkra. Hát rajtam volt a sor. Néhány
 14 7 |            gondoltam keserűen -, ezt hát megcsinálták a hátunk megett!
 15 7 |            kedves, kedves kis Magda? Hát ne szégyellje a könnyes
 16 7 |         tudom én! Hagyja el!” - Csak hát kisírtam egyszer magam.~-
 17 7 |            most már belenyugodtak... Hát így van ez... Csinos, kellemetes
 18 8 |               8~- Magdi, szívecském, hát megint nem kapok rá semmi
 19 8 |          Jenő, most már meg a pille! Hát nincs azon elég? Nincs több
 20 8 |              szekrények láthatatlan, hát megetti zugai naponta, apró
 21 8 |           kitűnő és híres legyek, és hát mi egyébbel érhettem volna
 22 8 |             a régi mantillámról!33~- Hát bizony, takarékoskodtunk
 23 8 |           súgta a mama -, gyermekem, hát nem ez a fő, nem ez? Nem
 24 8 |            kívánok, főmérnök úr!”... Hát ennyi lehetett a személyes
 25 8 |             futott el a harag érte. „Hát nem lehet kiengesztelni,
 26 8 |             hogy meghallgass.~- Ó... hát hat forint volt, ha éppen...
 27 8 |         tudni. Tél közepén...~- Ejh, hát nem tudom, apa! Mit akar
 28 8 |               apa! Mit akar ezzel?~- Hát nézd, leányom, ahogy számítom -
 29 8 |       bocsátja, holtáig felemlegeti. Hát mindegy! - gondoltam akkor
 30 8 |           fiatal legény jót iszik.~- Hát a házisült-torta olcsóbb
 31 8 |        vannak pedig őköztük is, csak hát persze könnyű úgy, a gróféból!~-
 32 9 |            találkoztam Béltekyéknél.~Hát ennek úgy kellett történni.
 33 9 |          titkot őrző, régi cinkos.~- Hát boldog, ugye?~- Jó uram
 34 9 |            ilyen egyszerű pátosz! De hát vannak-e külön ismertető
 35 9 |              ismerem eléggé.~Akkor - hát akkor a lelkembe hasított
 36 9 |           igazi boldogságot látni!~- Hát igazán boldogok vagyunk,
 37 9 |              szólt fel belőle.~- Na, hát mit ír?~- Semmi különöst!~-
 38 9 |            egy szekrénynek.~- Magda, hát beszélj!~Felállt, közelebb
 39 9 |              reszketve és undorodva. Hát itt most mindennek vége?
 40 9 |             már útban van a második. Hát hiába, ez az élet!... És
 41 9 |       híreket hallok.~- Ugyan!~- Na, hát csuda egy isten állatja
 42 9 |           meg hogy mindenki azt vet. Hát ő répával fog gazdálkodni.
 43 9 |          kakastól, mikor tojta; hogy hát olyat tenyésszen. Ki is
 44 9 |         kicsit - mondta a mestere. - Hát ő ezt odahívatta magához;
 45 9 |           ennek?~- Mi lesz?...~- Te, hát téged... mi lel téged?~-
 46 10|           magam is meg voltam lepve. Hát csakugyan komolyan veszi,
 47 10|              a városi pletykákat. De hát nem így tette-e éppen az
 48 10|          bornírtság fészke az egész. Hát azt hiszed, van még a föld
 49 10|     elméletnél maradsz.~- Eh! Na, de hát jó, ez kis dolog! De itt
 50 10|            mégis tisztességesebb. De hát megbuktak. Minden kormány
 51 10|           Ejnye, a keserves istenit! Hát én nem vagyok Szinyér menti?
 52 10|            Péter, az bizonyos! - Na, hát hiszen... fellép Lajos gróf
 53 10|            családja beleviszi.~- Na, hát tudod mit? Az én parasztjaimnak
 54 10|             az ujját a homlokomon. - Hát persze, ezen igyekszünk
 55 11|            nem volt elég egy cseléd; hát behozattam a környékbeli
 56 11|       fészket. A Megye utcához közel hát, a Hétsastoll utca sarkán
 57 11|            az... nagyszerűen főz! De hát eljönne. Egy olyan Magyar
 58 11|              házvezetőnő-féle volna.~Hát új életörömmel, tűzzel fogtam
 59 11|          gyertyatartókat vásárolni. „Hát tudod, ez most már befektetés
 60 11|               Nagyon olcsón adta, és hát istálló úgyis volt a házban,
 61 11|        pazarló” életmódunkat. Pfuj! „Hát most már azért is!” - gondoltam
 62 11|            kedvére van-e a dolog. De hát miért ne? Nekünk szerepelni
 63 12|              folyton dicsér érte. És hát, hogy így, vendégesen élünk;
 64 12|           még a földnél is kisebb!” „Hát ezt milyennek rajzolnák
 65 12|           milyennek rajzolnák ide?” „Hát azt is egy pontnak!” - „
 66 12|        valamit. A vármegye, hiába!~- Hát hiszen...~Kérdve és kicsit
 67 12|              jött ma Kassáról levél? Hát igaz is, Jenő, te csak olyankor
 68 12|            csak olyankor kezded ezt! Hát min takarékoskodjam, csak
 69 12|      Melanie-val kiállni a versenyt. Hát akarnád, hogy most lemaradjak,
 70 12|              az ebédlődíványon.~- No hát a titkot!~- Hát ide figyelj!
 71 12| ebédlődíványon.~- No hát a titkot!~- Hát ide figyelj! De aztán hallgatás!~-
 72 12|         aztán hallgatás!~- Persze!~- Hát először is az üres főispáni
 73 12|             csak én tudom a gróftól. Hát akkor, tudod, kicsit nehéz
 74 12|       hangulat az urasággal szemben. Hát ezt kellene... valahogy...
 75 12|      valahogy... odáig.~- Hogy te?~- Hát én és Jolsvay és ti ketten
 76 12|            cigányasszony! Aci-nesze! Hát mindjárt az eset után novemberben
 77 12|           jött, a Jenő új kartársa. „Hát ma sem maradhatunk magunk!” -
 78 13|          órás, Feinsilber úr. Hanika hát eljegyzésre készült, várt,
 79 13|              gömbölyű libácska volt. Hát Tabódy Endre az új földesúr,
 80 13|          levél jött az öregeidtől.~- Hát az jött! Semmi különös!~-
 81 13|            mivel, hisz semmi okuk?~- Hát akkor mutasd meg az apád
 82 13|          életbe való, komoly dolgát. Hát apa az ilyen?~- Édesanyám
 83 13|                mondta Jenő halkan.~- Hát írjunk neki! Őszintén!~-
 84 13|              kis jószágom! Ölelj meg hát, nagyon! Én vigyázok, hogyne!
 85 14|            ártani egy ilyen ember!~- Hát sokáig élek-e még?~- Tovább,
 86 14|          ellene tenni is fáradságos; hát hagyom, de olyan egyre megy!~
 87 14|               Hamar!~- Még semmi! De hát ne legyen ilyen ideges!
 88 14|           kiáltották Jenőt.~- Menjen hát, tudjon biztosat az istenért!
 89 14|             az istenért! Kérem!~- Ó, hát nyugodjék meg! És ha jó
 90 14|            jobban fog bánni velem?~- Hát nem bánok jól? - kérdeztem
 91 14|            az utolsó hetek alatt. És hát idegen férfi volt és kellemes
 92 14|      ocsúdtam fel láttukra. A bukás, hát ilyen az? És éles fájással
 93 15|        fordította az egész életemet.~Hát nem tudok, nem tudok még
 94 15|           másvalaki gondoskodott. De hát tudnak-e ennél a habozó,
 95 15|          Ugye, nem igaz, lehetetlen? Hát én kergettem bele? Hát csakugyan
 96 15|               Hát én kergettem bele? Hát csakugyan ilyen nyomorult,
 97 15|            felpanaszolt kenyerét! De hát itt, a tulajdon anyám otthonában
 98 15|               nem úrinak tetszett... Hát mindenki ilyen gaz és közönséges,
 99 15|           forint. Egyéb semmi.~- Hm! Hát ez, kedvesem, nem éppen
100 15|             legyek itt, azt akarják. Hát lehetséges ez, mondja? Ilyen
101 16|              Ennek elég három hatos! Hát hogy vagy, magadhoz jöttél-e
102 16|          stikkelt apró párnákkal; ez hát a szalon lett volna, de
103 16|            idegen szagú párnák közé. Hát így megy ez itt?~Egy gémberedett,
104 16|        szeretett téged. A te Magdád, hát nézz rám!~- Nem, nem! -
105 16|           ingyenpáholyos kis népség! Hát az a nyurga, árkos szemű,
106 16|            ügyet sem vetve. Istenem, hát elég lehet nekem ez a semleges
107 16|            szeret! - gondoltam -, ez hát az életemben az igazi, nagy,
108 16|       lemondó, szerelmes tilalom! De hát tud is az igazán akarni
109 16|          sétáltam. És az idő telt.~- Hát igen - tűnődött el a sógorom
110 16|         kisül, hogy igaza volt.~- De hát hogy lehetne, Gida?... Azt
111 16|        valódi arisztokratánál. Igen, hát itt az a meghívó! Beszéljétek
112 16|           elővett, hogy mit végeztem hát magam felől, és mi a szándékom.
113 16|         emberek az utcán... istenem, hát ilyen kis fészek ez a borzasztó
114 16|       réveteg, gyámoltalan zavarral. Hát mi vagyok én már? Ilyen
115 16|          dolognak a másik oldala! De hát hogy is vagyok én ezen a
116 17|             szegült; hogy mi is lesz hát velem? Hiripy bácsinak perc
117 17|             üvegretesz mögött. „Lám, hát ez is él! Élni mindenhogy
118 17|            szegény Tomanóczy Anna.~- Hát már holnap hirdetnek először.
119 17|                 ámultam rá kérdve. - Hát ezt most mondja? Kisasszony!
120 17|          most mondja? Kisasszony! De hát kihez?~- Bizony a Trájánnal
121 17|          vóna azér... meglehet... de hát az jobb, azt hiszi? Különben
122 17|          mégis!... Hogy lehet ez?... Hát nem jobb magának így, ahogy
123 17|         valamit egész tisztességgel. Hát feleltem rá, elnevettem
124 17|        elállt előttem; az is valami! Hát most már így van. Mit néz
125 17|            már így van. Mit néz rám? Hát nem gyanította rajtam? Igen,
126 17|              beszél ilyeneket, Anna? Hát bántom én?... De hát, istenem,
127 17|           Anna? Hát bántom én?... De hát, istenem, szeretni tudja?
128 18|     belebolondult a nyalka huszárba; hát a szülők kénytelen-kelletlen
129 18|              a gyerekemre gondoltam; hát abból mi lesz? De Horváth
130 18|             is akarok férjhez menni? Hát akkor mit akarok Horváthtal?
131 19|            is kötőpamut, apróság. És hát a kocsisnak úgysincs dolga!~-
132 19|          kifejt tej nem is volna jó! Hát csak eriggy, ha mán nem
133 19|             héten jönnek a pallérok. Hát itt a nagyházba csak három
134 19|         juhászokkal mennek együvé -, hát azt lakhatod, ha tetszik.
135 19|             égett le?~- Jaj istenem! Hát most jöttek? Minden... majd
136 19|             Minden... majd szinte... hát látja! A Papszertől a Hétsastoll
137 19|       gyöngéd felindulással mondta: „Hát most már lesz, ahogy lesz!
138 20|      esztendő; szinte elcsudálkozom; hát annyi tömérdek nap minden
139 20|              egy tekintetes asszony, hát igazán így van? Istenkém,
140 20|               Istenkém, de hamar! De hát ez a sorja annak. Jobb is
141 20|           egy nulla - aszt mondgya.” Hát ugyi, milyenek az ilyen
142 20|            könyörgött, cigánykodott, hát előhozattam mégis a kávéját,
143 20|               A természete ilyen? De hát így nem maradhat... hiába...
144 20|         kellemetlen neki rágondolni, hát nem is hajlandó. „Eddig
145 20|             nagyon ideges voltam. De hát nem az ő gyermekét viseltem-e,
146 21|         felhabzsolták a fiatalságom!~Hát jó, ez rendén van! Az enyéim,
147 21|        mellől is dúsan kihajtott. De hát kellett-e azért így leromlani
148 21|             életemről; vagy ha igen, hát lehetett-e másképp? Hát
149 21|              hát lehetett-e másképp? Hát már minden, minden csak
150 21|                Te, te alávaló féreg, hát hol jársz te? Itt kell hagyni
151 21|           csepűkontyodat, te! Jaj... hát vérzik az orra! Oda nézz!
152 21|              ott lámpa se ég! Indulj hát, itthon az úr!... A tűzre
153 21|                Mi baja velem, kérem? Hát már a falatot se nyelhetem
154 21|             pénzét költi; no, mondja hát, a maga kifizetetlen legénykori
155 21|             gyermeke van, elfelejti? Hát miért dolgozom én itt véres
156 21|           gyerekit meg én akartam?~- Hát talán én? Jaj, ne kísértse
157 21|              az ura után becsülik.~- Hát hiába no! Én már ilyen megvetni
158 21|          odalök?~- Na! Hadd próbálom hát meg, szerezhetek-e reggelig
159 21|               csak sietne, pusztulna hát, ha már úgyis...” - gondoltam
160 21|             de meg is vezekeltél! De hát miért is, ugyan miért?...
161 21|              az örök szoptatásban... Hát már nekem semmi se jön,
162 21|              lankatag félhomályában. Hát ezek, ezek az enyimek az
163 22|             ártatlan gyerekei előtt! Hát hova vigyem őket? Itt hagyhatnám...
164 22|          együttlétünkben! Istenem... hát erre kellettünk mi ketten
165 22|            itt hagytak csapot-papot. Hát így, az ügyvédek sorsa nehezült;
166 22|              Vittem anyámhoz a hírt. Hát megyei asszony lettem mégiscsak,
167 22|              régi álmok, remények... hát nem mindegy volna az is
168 23|              emberien melegebbek. De hát honnét is, miért kívánhatom-e?
169 23|       fiaként elveszett fia helyett. Hát útját állhattam-e ennek,
170 23|           szedett világnézetükkel... Hát igen, én végig merem gondolni
171 23|         főzött neki; most öreg fővel hát megjutalmazta hűségét, és
172 23|              ha a miniszternek írna. Hát jó, megtettem, elmentem
173 23|            isten verje meg a dolgát, hát még mit nem!” - fakadtam
174 23|           előtt, a két akácfa alatt. Hát Zsuzska, mit nem csinál,
175 23|        surrant bele a piaci kosárba. Hát nem a kis kék kövű gyűrűjét
176 23|             is lehet rá...~- Nanana! Hát iszen csak elvagyunk jóba-rosszba! -
177 23|            mindent értenek már... de hát nem érdemes keseregni semmin.~
178 23|              majd az egészre vissza. Hát most... itt az emlékezés,
179 23|             két barázdált arcból. És hát... semmi! Érdemes volt ezért
180 23|             világ közepéig leér...~- Hát csak nézzed, Zsuzska fiam,
181 23|           Ládd, én is iszom! Vedd el hát, Bankó, mit nézel? Az apád
182 23|         istenem. Sír... Mi van vele? Hát érezni tudja ez még az ilyeneket,
183 24|              sokszor vagdostuk oda: „Hát váljon!” „Hát menjen!”...
184 24|        vagdostuk oda: „Hát váljon!” „Hát menjen!”... Most már szóba
185 24|     asszonynak kijut egyszer belőle; hát én bizony a várost szerettem
186 24|    regényeket lehet itt megfigyelni! Hát még mikor az ember otthoni
187 24|             ki volt ez a vén bolond; hát Jánoska, a Széchy valahai
188 24|            úgy, mintha még sok vóna. Hát nézd el, rám ismert!...
189 24|           esztendeje van a megyénél, hát penzionálhatják, ha nem
190 24|           csakugyan el akarja venni, hát inkább... bár ilyet vétek
191 24|               két férjet kiszolgált. Hát jobb fordulást, ég veled,
192 24|              ettől kell rettegni, de hát ezen múlik minden. Még egyszer
193 24|    életgondokon, kenyéren, pozíción? Hát fontos mindez, ha lelki
194 24|           által enyhít és gyógyít... Hát azt hiszem, az egyház ezt
195 24|          láttalak... te, te asszony! Hát, ládd-é, a templomba járók
196 24|           Úristen, de összeesett ez! Hát így elmegy az idő?...~-
197 24|              szegény emberi tetemet. Hát mégiscsak nem penzionálták,
198 24|             évi penziómmal. Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk
199 24|           megütődötten gondoltam el: hát valóban lehetséges-e, hogy
200 24|         messze a kékfehér levegőbe. „Hát ma beteljesül!” - gondoltam
201 24|             szaladnia a kenyérért... Hát így el vannak látva, jó