Fejezet

1 1 |         és ez nem nyugtalanítja többé, mert az ember nem engedi
2 9 |          semmi nem fog történni többé, és a mi kicsi regényünk
3 15|    útján, és tán nem is gondolt többé velem. Az ő jókodó, fölényes
4 19|        én pedig nem intézkedtem többé olyasmiben, amibe ő beleártotta
5 22|       akkor nem bírtam magammal többé. Pedig éreztem akkor is
6 24| megmaradt), de a hitem nem volt többé eleven felhangoltság, emelkedett,
7 24|         de nem mentem az ágyhoz többé; csak az ajtóküszöbről néztem