Fejezet

  1 1 |            törekedtem valami után. Most itt ülök csendesen ebben a meleg,
  2 1 |                kis várost, ezt a zugot. Itt folyt le az életem, mindenki
  3 1 |                 a néhány pedig, aki még itt maradt az én régi embereimből -
  4 2 |                csak álruhában járkálunk itt a földön, s a grószi házában
  5 2 |        valamelyik Zimán főispán idején.~Itt, szemben egy bolthajtásos
  6 2 |                és ismerte a viszonyokat itt, Klári anya egyszer-kétszer
  7 3 |             minden kimustrált darabot - itt állt a grószi üveges almáriuma
  8 3 |                 híres bálok emlékeivel. Itt lógtak a fakult, aranyrámás,
  9 3 |                 Klári mama éppígy aludt itt a három testvérével, éppúgy
 10 3 |               diák volt még. Elfértetek itt. Nem volt gondod házra,
 11 3 |                 az emberek szája, de én itt voltam, beültem a vendégeid
 12 3 |               is él a tolószékben. Most itt van ez a Széchy. Hol van,
 13 3 |                 István megházasodik, ők itt fognak lakni.~- Aha! - mondta
 14 3 |                  mennyi van még belőle. Itt csak ruhára költöttél; igaz,
 15 3 |                 tudod, hogy lehetetlen. Itt én vigyáztam rád... mindenképp...
 16 4 |            vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden,
 17 4 |              színre lépését; az életet. Itt, a Megye utca hosszában
 18 4 |             Mert őtőle tartott mindenki itt, félték és tisztelték, s
 19 4 |        felülmaradásért nem tudnak, mint itt akkor, az ősi lápvidék,
 20 4 |        magyarázata tán. De foglalkozott itt a szerelmesek dolgaival
 21 4 |              dali parasztlegényt láttam itt életemben olyan-olyan jó
 22 4 | kotillionfigurák közé. Oly különös volt itt néha a csend! A két fiút
 23 4 |               hírét sem hallhatjuk soha itt!... majd latin fordításszövegekre
 24 4 |                 álma oly meseszerű volt itt, oly idegen mindattól, ami
 25 5 |              olyan igen másforma. „Ezek itt most már hadd csinálják
 26 5 |              többi leányt; úgy éreztem, itt én vagyok, egyedül én, és
 27 5 |             testvéröccse.~Fölényes volt itt ebben a percben, egyetlen
 28 5 |             legyen arra gondja: vagyunk itt elegen, akik megválogassuk.
 29 6 |                 most hirtelenében nincs itt alkalmasabb!”~Ha még várhatnék
 30 6 |             eladó lány mindig tanyázott itt a rokonságból, és mindennapos
 31 6 |            kellemes kényelem uralkodott itt, és falusi bőség. A vendégeket
 32 6 |                érdekes gazdálkodás ment itt, senki se fösvénykedett,
 33 6 |               ahogy száz évvel azelőtt. Itt még öntöttek gyertyát házilag
 34 7 |               ismerem magát a legjobban itt. Maga sokkal különb a környezeténél,
 35 7 |                játszott ez ábrándképen, itt muzsika szólt, és ragyogva,
 36 8 |             hogy mire visszajön délben, itt rend legyen, csín, tisztaság,
 37 8 |                 az apró polcokon, aztán itt a pohárszéken a csészéket,
 38 8 |               rá se gondol tán, hogy én itt mennyit loholok, sürgetek,
 39 8 |                elébük. István bátyám is itt volt Ágnessel, Ilkát hozták
 40 8 |            asszonyokat a vendégszobába.~Itt friss, füsttelen és jó szagú
 41 8 |             beszédet. Mit mondjak? Csak itt volna Jenő. Vajon van valami
 42 9 |                  Bár Ilka néni ne volna itt.” - Sőt hozzá beszéltem
 43 9 |             reszketve és undorodva. Hát itt most mindennek vége? Ez
 44 10|            tologattak kerekes székben - itt más gondozta őt -, a szoptatós
 45 10|                 A szülői nem laktak már itt. Nyugalomba mentek; egy
 46 10|                  hanem tudod-e, hogy én itt, Szinyéren valaki akarok
 47 10|           könnyed, természetes. Őt, míg itt volt, sokszor meghívta magához
 48 10|             Lehetetlen állapotok vannak itt, lehetetlenek! - heveskedett
 49 10|             valamit mégis! Hidd el, van itt is például néhány jófejű
 50 10|                hát jó, ez kis dolog! De itt van most a láplecsapolás
 51 10|       Meglepetéseket fog még okozni! Ha itt nem... meglesz másutt; nekünk
 52 10|                beszéddel képviselő lett itt Szinyéry Lajos gróf, Telekdy
 53 11|        barátságomra, hogy tájékoztassam itt emberek és viszonyok között.
 54 11|                szép tágas szoba elé. Ó, itt már öröm volt elhelyezkedni,
 55 11|                öröm volt elhelyezkedni, itt egyszerre felszabadulón,
 56 11|              Nőegyletet kell csinálnunk itt. Szégyen, hogy ilyen nagy
 57 11|            komoly, nemes cél összehozná itt a széthúzó elemeket. Lehetetlen,
 58 11|           kiöltöztetve.~Akkortájt hozta itt divatba Melanie a lawn38-
 59 11|                 szokatlan dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon,
 60 11|                  másnak, mint a többiek itt, és elég rokonszenvesnek;
 61 11|                    Nem fogja unni magát itt miköztünk?~- Dehogy! Meglelek
 62 11|           miköztünk?~- Dehogy! Meglelek itt mindent, higgye el, ami
 63 11|               aztán ne is mondjam, hogy itt jó aratásom kínálkozik,
 64 11|            nézze, csak hetek óta vagyok itt, és már sokkal több érdekeset,
 65 11|                 bűnbánó, szomorkás volt itt az arca, hangja. - Az olyan
 66 11|             Azután eszembe jutott, hogy itt, Szinyéren, mindig divat
 67 12|                 ide a kaszinóból jövet, itt talált engem, és valahogy
 68 12|                    Az a nap - mondom -, itt meg ez a kis pont a föld,
 69 12|                 már, hogy mind a ketten itt hagytok - asszony is, gyerek
 70 12|                az eszemben, mit lehetne itt csinálni! Esetleg a két
 71 12|          trónörökös. Hajtóvadászat lesz itt.~- Ó! Igazán? Itt, Szinyéren?~-
 72 12|    Hajtóvadászat lesz itt.~- Ó! Igazán? Itt, Szinyéren?~- De erről igazán
 73 12|                tudod, kicsit nehéz lesz itt megyei politikát csinálni;
 74 12|             efféle. De tudod, hogy most itt sokan dúlnak-fúlnak a vízszabályozás
 75 12|             semmit. Csak nyugodt életet itt, tiszta kis pöröket, jó
 76 12|           asszonyom, mindnyájunknak jut itt; még nekem is, aki ilyen
 77 12|              indulatú és titkolódzó. Ez itt, igaz, megcsendesült egy
 78 13|               szívességgel fogadtuk. És itt voltak Hiripyék is - a falusi
 79 13|             gőgös falusi menyecske volt itt - elszokott, távolodott
 80 13|                züllöttsége átragadt rá. Itt engem értett, lám, és a
 81 14|                hiányoznék semmi belőle; itt van, és mi szótlanul néztük
 82 14|            második banda cigányai, akik itt húzták mostanáig, mert Bankóék
 83 14|              meghívott, vacsorai vendég itt maradt most, és körülvettek,
 84 14|       felmagasztalásról beszéltem neki; itt a földön valóról még - bíboroskalapról,
 85 14|               köszönte meg, mint akárki itt az urak közül. A helyi újság
 86 14|                 többi Szinyér mellékiek itt vannak.~- Elég baj az!~Félénk
 87 15|         életemen, nem szabad megállanom itt; elkerülni, kihagyni annak
 88 15|       aránytalanságát; hogy különb volt itt a környezeténél, és többre
 89 15|          kacajával hivalkodón járkáltam itt a nyüzsgő ünnepi tömeg között.
 90 15|           megszállva, mikor a temetésen itt járt, és végigkísérte az
 91 15|              benne! Hogy volt lelke így itt hagyni mégis? Milyen sorsra
 92 15|            bizonyosodtam meg, hogy ezek itt most egyezségben vannak
 93 15|           felpanaszolt kenyerét! De hát itt, a tulajdon anyám otthonában
 94 15|           kézzelfoghatót? Ez a hóbortos itt, aki elgazdálkodta az anyám
 95 15|              vagy kalaposasszony legyek itt, azt akarják. Hát lehetséges
 96 16|            hagyva mögöttem! Mit keresek itt? Mindegy, majd, majd jön
 97 16|             világ szája! Akármi lesz is itt velem, nem akarok senki
 98 16|             legalább! De sohase szűnnek itt az ismeretlen, alattomos
 99 16|            párnák közé. Hát így megy ez itt?~Egy gémberedett, szomorú,
100 16|              jön, és megmenti. Csakhogy itt sokszor le akarják vetni
101 16|                De évekig elhúzhatja, és itt alapítványi pénzen van,
102 16|               szerepvivő és kiváltságos itt, az igazi nagyvilágban,
103 16|           Istenem, hogy összezsugorodik itt a provinciális elsőség e
104 16|         biztossága; milyen nagyon senki itt, aki csak lóvasúton jár,
105 16|                mindegy az, ki tudja azt itt? Csak az elegáns világban
106 16|           világban kötelező!... Bizony, itt ők, én, mink nem vagyunk „
107 16|                a múltam és családom, de itt a nagy tömegben elvész az
108 16|               tömegben elvész az ember, itt ki voltam szakítva a természetes
109 16|                Ha egyszer valahogyan... itt is fenn lehetnék, ragyogva
110 16|              arisztokratánál. Igen, hát itt az a meghívó! Beszéljétek
111 16|              Rendin van ez így? De hisz itt a nagynéném, férfi rokonom;
112 16|                végre kimondja; igen, az itt élő jogász fiától hallotta,
113 16|           vagyok előbbre semmivel. Újra itt valami ijedelmes mélység
114 17|             utána valami életválságnak; itt még nem éreztette csúnya,
115 17|                szellemét a változó idő. Itt csak az asszony őrlődött
116 17|               fölöttem is megállt volna itt az idő. Annyi robajos, nagy
117 17|             napirendre tértek fölöttem. Itt voltam, senki egy pillantással,
118 17|         rekedtes, fáradt hangján -, van itt egy ajánlott levél a papnak,
119 17|                  azt hiszi? Különben is itt körül mind házas, vén.~-
120 17|       áthelyeztek. Annak már három éve. Itt senki sincs, csak a parasztok.
121 17|               állt a pitvar közepén, én itt benn az asztalnál; úgy beszélgettünk.
122 17|                bánom. Mit vártam volna; itt megvénülni egy buga49 fővel?
123 17|         csillogott a világos lomb közt. Itt, itt akart megcsókolni egyszer
124 17|                 világos lomb közt. Itt, itt akart megcsókolni egyszer
125 18|              lesz valami” velem megint; itt hónapok óta céltalanul éltem,
126 18|             rokonaim, véreim közt, akik itt is, ott is, ha összejönnek,
127 18|      ezrecskéjéből, azt a keveset verte itt most bújában éjszakáról
128 18|        leveleket írt neki... Rossz volt itt látni; ezt a zülleni induló,
129 19|              rokkája állt... Régi, régi itt minden, tán több száz esztendős;
130 19|               bizonytalan messzeségében itt regnált, ellenszegült, nyakaskodott
131 19|              másik bolond magánosan élt itt, és egész életében sose
132 19|          összevásároltak, rendbe hoztak itt mindent; de senki sem látott
133 19|                 földigazítást kijártam; itt kezdik legelébb, a grófi
134 19|          krinolin? Holtig se viselhetsz itt el annyit! Kertbe, mezőbe
135 19|             főzök valamit, mikor zubog, itt terem az, akit a szíve kíván,
136 19|            héten jönnek a pallérok. Hát itt a nagyházba csak három szoba
137 19|                 borzasztó telet tölteni itt!... Már zsendült a fiatal
138 19|              uraim, nagy dolgok lesznek itt. Tyukodon szörnyet ellett
139 19|              nyugodjék szegény, hogy az itt bujkál a nép közt, és kitanulja
140 19|              vasvillára kapnak, mi lesz itt! Ki tudja, mire épül a Pórtelky-kastély!
141 19|                nekünk mit félteni! Így, itt együtt vagyunk legalább!...
142 19|           kiszépült, nekilendült minden itt! De az emberek élete mintha
143 19|             mondvacsinált város készült itt nemsokára, szép, egyenes
144 19|           szépség és különösség nincsen itt azóta. És ma is legjobban
145 19|              már. Az öreg elhíresztelte itt Melanie meg néhány más ismerős
146 19|                 ezt akarjam tőle.~Igen, itt laktam már, és semmi egyéb
147 19|              vagy lehetőségem nem volt. Itt laktam, hogy ő naponta járhasson
148 19|              határok nem annyira élesek itt, mint általában hiszik.
149 19|                 háztartását vezetni, és itt, itthon, Szinyéren megint.
150 20|            nyílt a leander!” Vagy ezt: „Itt van megint a karácsony;
151 21|            Úristen, meg kell bolondulni itt!...~- Te, te alávaló féreg,
152 21|                féreg, hát hol jársz te? Itt kell hagyni a két gyereket
153 21|        elfelejti? Hát miért dolgozom én itt véres verítékkel, ha még
154 21|            engem is, a jó bolondot, aki itt öli magát. Hja, alte Liebe!
155 21|                 talál kárpótlást, de én itt fogok vergődni idegesen
156 21|                 lelkű, könnyű köd-ember itt inkább az „így is, amúgy
157 21|          hivatal, munka, rang? Csakhogy itt is, ott is jól érezze magát;
158 22|            virágjában, nyaram delelőjén itt voltam; meglepve gondtól,
159 22|               részeg nyomorult! Mit jár itt, miért nem megy az odvába!
160 22|               ha annyit dolgoznám, mint itt.~- Nekem dolgozik? Átkozott
161 22|            előtt! Hát hova vigyem őket? Itt hagyhatnám... egy ilyen
162 22|                de bűnbakot keresett, és itt voltam én. Igen... hisz
163 22|                 Amerikába, mind többen; itt hagytak csapot-papot. Hát
164 22|                 vén, görcsös akácokkal, itt lám, ahol utolszor laktunk
165 22|                 azóta, hogy réges-régen itt járkáltam; Dénes karján,
166 22|         megéreztem hetekkel előre, hogy itt terem újra, és nézni kell,
167 23|            beadták hozzám a kisfiút, és itt volt akkor vagy tíz napig
168 23|               mellett. Erdei csend volt itt, és a lábam alatt suhogott,
169 23|           huszonöt évvel ezelőtt jártam itt, mikor szegény Jenő kénytelen-kelletlen
170 23|              Mink vagyunk-e most ketten itt, egymással szemközt?~- Vagy
171 23|              mind, ez szent igaz, de te itt ülsz a három szép, jó gyereked
172 23|          Micsoda „terülj, asztalom” van itt, milyen kedves, otthonos
173 23|             egészre vissza. Hát most... itt az emlékezés, itt a szép
174 23|               most... itt az emlékezés, itt a szép pillanat; egymásra
175 23|                 a kis lengyel dalt még, itt ez gikszer, újra így, ez
176 24|             csendesen, és előbb eladták itt Berét. Hisz igaz, hogy a
177 24|              csakugyan nagy lábon éltek itt, és városszerte híre volt,
178 24|           étkezőkocsiban ettek az úton. Itt, a bőség hazájában, a dúskáló
179 24|              akar, ide kell jönni neki. Itt megélnek virágcsinálásból,
180 24|                   egészen jól megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos
181 24|                csak ez a féreg ne volna itt annyi, verje isten), és
182 24|                kocsikorzót nézni; fiam, itt az ember szeme lakik jól;
183 24|            érdekes kis regényeket lehet itt megfigyelni! Hát még mikor
184 24|          csináltok idefenn, lelkem?” - „Itt lakunk már fél esztendeje!”
185 24|            harminc esztendővel. Az öreg itt újságárus, szocialista meg
186 24|                 Marcsi meg Zsuzska járt itt tegnap, mondják, hogy rosszul.
187 24|               se család, se veszekedés. Itt őriztem ezt az élőhalottat,
188 24|                penziómmal. Istenem, hát itt a vég! Miért nem lehettünk
189 24|               Két esztendeje bolondítja itt a várost, megmételyezi a
190 24|          esztendő is eltelt azóta. Most itt ülök ebben a kicsi sváb
191 24|               végigkísért az életen. De itt vannak a leanderek is, még
192 24|               akarom, hiszen nekem elég itt az én kevesem. Klári is