Fejezet

  1 1 |               ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás.~
  2 1 |          valami így fordul vagy amúgy? Minden egyre megy!” Pedig nincs
  3 1 |      megenyhültek irántam szép lassan. Minden úgy összemosódik. Néha olyan
  4 1 |                keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e,
  5 1 |              elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen
  6 2 |          folytattuk - azaz továbbéltük minden alkalommal. Azt mondtuk,
  7 2 |                elébe tenni, beleszúrni minden mondanivalóba; egész történeteket
  8 3 |            kedves, öreg szobában, ahol minden régi időkre, a nagymama
  9 3 |          hordtak az utcai felső házból minden kimustrált darabot - itt
 10 3 |            ottománon. Ez a szoba pedig minden időben a Zimán-féle gyerekek
 11 3 |                 négy-öt fiatalember is minden este, és mind mamát veszi
 12 3 |            beszélnek és felé fordulnak minden mozdulatukkal. Milyen kedves
 13 3 |                gondoltam lázadozva, és minden átmenet nélkül a dobostorta
 14 3 |            tüdőgyulladás szegényt, míg minden utána nem ment.~Én jól láttam
 15 3 |                   Én tizenötezret adok minden leánynak. A gyerekeidnek
 16 4 |                fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett,
 17 4 |           mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon
 18 4 |              itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk
 19 4 |                elevenkedésre való volt minden tehetségem. Gyerekkortól
 20 4 |          tekintélyes, szép famíliámnak minden vonását, erejét én büszkén
 21 4 |               jókedve, könnyedén kerít minden ujjára újat. Soha olyan
 22 4 |           kényünkre, táncosan, módosan minden szépet. Szépen a szerelmet!~
 23 4 |                többet tanultak, tudnak minden tudományból, de eldurvultak
 24 4 |                mint a mi vármegyénkből minden időn. így olvastam is ezt
 25 4 |           oktalan homokszemek szerével minden tétlen, álmatag, szavakba
 26 5 |             önmagunkról, a külsőnknek, minden különbvoltunknak való tartozásról.~
 27 5 |           ilyenben bizalmasa volt. Már minden erejét lefoglalta az életeszmény:
 28 5 |         Megérezte, hogy a mi módunk és minden eszközünk erre mennyire
 29 5 |                jó ösztönnel elsimított minden apró neheztelést a vidéki,
 30 5 |             akinek furcsa szeszéllyel, minden szokások ellenére, bolondosan
 31 5 |              biztosságot és összhangot minden mozdulatomnak, ezért voltam
 32 5 |              én vagyok, egyedül én, és minden a kedvemért! Nem volt helyes
 33 5 |         magamelvesztett összeolvadását minden mozdulatomnak, a vérem lüktetésének,
 34 5 |         engedékenyen hunyorgatva -, de minden jól áll neki! Ha a kis széket
 35 5 |          cigánykereket hányna! Szépnek minden szabad!”~Négyest egy colonne19-
 36 5 |               maguk katolikus vallását minden belsőbb áhítat vagy szentesség
 37 6 |                kapott volna tavaly óta minden, fakóbb lett, megszokottabb
 38 6 |             egy-két évig! De már nincs minden úgy, mint eleinte! Éreztem
 39 6 |          zöldséges kofákkal kereskedés minden lélegzetét lefogta és elfoglalta
 40 6 |       elfoglalta a nénémnek, és közben minden évben volt kicsinyje; a
 41 6 |           élték fel, ami termett, ment minden egyformán, ahogy száz évvel
 42 6 |               durva ember volt, a falu minden parasztleányát dugdosták,
 43 6 |               elnyomorodott, megbénult minden tagja, kerekes székben tologatták
 44 7 |         katonatiszt is volt ott, de ma minden csendesebben ment, mint
 45 7 |              Zimánok. Az uradalmiaknak minden évben szokás volt a forma
 46 7 |               illatosan repült, szállt minden, a fiatalság, az öröm...
 47 7 |      Bizonytalan hosszú nóta, és annyi minden jöhet közbe. Ezek vagyonos
 48 7 |           harmadik megyéből? Ilyenféle minden leánynak van, de nem komoly
 49 8 |                tisztaság, ebéd, meleg, minden. „Mit szól majd az úr?...” -
 50 8 |              udvarban. Milyen egyforma minden, ma, tegnap, mindig! Olcsó
 51 8 |              eleven titkokat, és nekem minden befellegzett most már. Magamra
 52 8 |           mosva, súrolva, kefélve volt minden elgondolható hely. A szőnyeget
 53 8 |                ahol új, megkímélt volt minden, és az elrendezéshez, díszítéshez
 54 8 |              hagyta helyben az ura nem minden él nélkül, és az új pongyolámra
 55 9 |             soha a férfi szerelméről. „Minden szerelem testiség!” - mondják
 56 9 |              akkor a lelkembe hasított minden sejtető, lihegő szava -
 57 9 |                 legszebbek voltak, tán minden! Ülni így védetten - egy
 58 9 |             lakásunk. Benn tiszta volt minden és meleg, és a cseléd terített
 59 9 |             Magda!...~Nagyon sápadtan, minden részemben reszketve támaszkodtam
 60 9 |              tudná, milyen lakás kell. Minden béresfamíliának külön kis
 61 9 |           legyet, anyád tűri ezt is és minden egyebet; Klárival mindenki
 62 9 |        kavarogva sötétült el egyszerre minden - lassan forogni kezdett -,
 63 10|          életünk nyugodt volt most, és minden anyagi gondtól mentes. „
 64 10|        megbámulták és kikerülték, mint minden új és bátor gondolatot.
 65 10|     tisztességesebb. De hát megbuktak. Minden kormány akkor kezdi már
 66 10|           ember, ha nincs valami olyan minden érintésen felül álló bizonyosság,
 67 11|               ismert. Sok nagy várost, minden szépséget.~- Ó, istenem,
 68 11|             igazán nagyszerűek, amiket minden jövő-menő bepiszkol a csodálkozásával;
 69 12|            evése, ruházata, sétája, és minden a legpontosabban megy, Jakobi
 70 12|         lehetnék asszony! Az volna már minden, az életem legteteje, akkor
 71 12|          oktató, komolyas beszéd, mint minden ilyen bolondozás után. Jött
 72 12|              aratás előtt.~- Hogy megy minden lefelé, milyen gyorsan,
 73 12|              helyettem és ellenemre is minden gondosan, jól lesz intézve.~
 74 12|               karom. Úgy éreztem, hogy minden álmom és ambícióm teljesítve
 75 12|         alaposan, „tudományosan” - sok minden ki is kallódott már az eszéből;
 76 12|             ruháimat, a kézimunkáim és minden apró átalakítást a szobák
 77 12|               ezt csudáltam legjobban; minden rendű és rangú ember egyhangúan
 78 12|             utánoznom kellett nekem is minden külsőségben. Hogy mérgelődtem
 79 12|              ingóságokat szállították, minden község alatt megálltak,
 80 12|                Paradicsom a maga háza! Minden szép, kellemetes, jóleső
 81 12|             csúnya, vénes megalkuvása, minden asszonytól csak annyit venni
 82 13|            órákon keresztül.~Olyan sok minden összejött akkor. Csaba főhadnagy
 83 13|                a nagykorúságtól, akkor minden rendeződik. Nekünk most
 84 13|              Jenő: hogy nem lesz azért minden az uradalom füttyszava szerint
 85 13|            másik Galgóczy. Már kialudt minden lámpa, a virágok szétzilálva
 86 13|                helyzet, a mi javunkra. Minden arra mutat.~- De... valami
 87 14|                a biztosság, hogy ennyi minden: és nem zavarhat meg a folytatás
 88 14|                vagy semmi tovább, vagy minden még egyszer: de akármi is,
 89 14|             lehajtottam a fejem. - Már minden megvan.~- Pedig milyen szép
 90 14|      elgyönyörködéssel kísérte szemmel minden mozdulatom.~Akkor sajátságos,
 91 14|           palástolni az elfogultságom, minden lélekjelenlétem összeszedtem
 92 14|           feledte volna őket. Most már minden figyelem az új szenzációé
 93 14|              volt és kellemes külsejű, minden társaságban elfogadott és
 94 14|        maradtam, és csaknem elfeledtem minden aggodalmat és kívülről származó,
 95 15|             hétnek, ami rákövetkezett, minden rám szakadt robajos, rettenetes
 96 15|                 Pedig az egész lényén, minden szaván aggodalmas és odaadó
 97 15|            mint anyákra. Régen, amikor minden bőven megtermett a ház körül,
 98 15|       rendezése fölemésztette az iroda minden folyó bevételét. Sértett
 99 15|                  higgye el nekem, hogy minden gondolatom maga; tudja,
100 15|              Most megválok, elszakadok minden eddigitől, most egészen
101 16|            alattomos neszek, a falakon minden áthallik, lentről cigánymuzsika
102 16|          szalontükör előtt, meggyújtva minden gyertyát a két karos tartóban.
103 16|       csökönyös szenvedély kiáradását.~Minden álmom és minden gondolatom
104 16|            kiáradását.~Minden álmom és minden gondolatom maga. A tilalmakon,
105 16|            gyűlt fel bennem; az életem minden sivárságát, letörtségét
106 16|          gyönyörűen csinálom ezt, mint minden lábbal való táncforma, muzsikás
107 16|                 de így! Milyen ocsmány minden dolognak a másik oldala!
108 17|                türelmén ment keresztül minden e húsz év alatt; s a legnagyobb
109 17|      problémájáról, ami fél esztendeje minden ember tekintetében kérdőn
110 17|              is mondtunk már egymásnak minden elmondhatót. Nem szabad
111 17|  konfidenskedik50 a gavallérokkal; még minden jól áll neki. Tán irkált
112 18|                 megijedtem, hogy máris minden elveszett a számomra. Én
113 18|         dologhoz. Igen, ez való nekem, minden hivatal közül, mert ehhez
114 18|              élet énnekem, hiába, ahol minden kő az utcajárdán, és minden
115 18|            minden kő az utcajárdán, és minden ház és minden ablak beszélni
116 18|           utcajárdán, és minden ház és minden ablak beszélni tud.~Péter
117 18|               az volt a bolondja, hogy minden nyomtatásban olvasott újságot
118 19|               oszlopai. Bizony, mintha minden megkicsinyült, megkopott
119 19|         rokkája állt... Régi, régi itt minden, tán több száz esztendős;
120 19|              de a nagy kolera világban minden haldoklónak maga fogta le
121 19|               maga fogta le a szemét. „Minden Pórtelky fuzsitos!”51 ez
122 19|           ribillió volna a világon, ha minden igazságtalanságot így lehetne
123 19|               utcák. A maga bútora is, minden holmija. Telekdy, azt mondják,
124 19|          megtelepülve, összekeveredve; minden különködés megszűnt a veszteségek
125 19|              istenem! Hát most jöttek? Minden... majd szinte... hát látja!
126 19|               Árokpart és azon túl már minden! A szegények városa, a nádfedeles
127 19|         legelébb végigszaladt. Ott már minden üszök!~- A gazdák fertálya
128 19|           Kisvíz utcáig, a cigányvégig minden! Még ebéd után!~- Emberhalál?
129 19|               a faluk felé. Meglelte-e minden asszony a gyerekit?~Odább
130 19|         melengetett. Hideg harmat volt minden; de a nyirkos fapadok feketére
131 19|                 kiszépült, nekilendült minden itt! De az emberek élete
132 19|               a jólét meg forgalom meg minden csak nyert e csapással;
133 19|              nem történt meg közöttünk minden, ami asszony és férfi között
134 19|              életem zsákutcába került. Minden, amit a magam emberi erejével
135 19|            visszafogadtak volna engem. Minden elsimult egy időre!~Furcsa
136 20|                 hát annyi tömérdek nap minden reggelén külön felkészültem
137 20|              terhét is... És hozzá még minden háztartási gondot: olyat
138 20|                csakugyan engem illetne minden felelősség, magam is így
139 20|                   ezt látszott mondani minden gesztusa, változatlanul
140 21|            lehetett-e másképp? Hát már minden, minden csak énrajtam megy
141 21|               másképp? Hát már minden, minden csak énrajtam megy keresztül?~...
142 21|                dühöm, amiben az életem minden nyűgözöttsége, csigázott,
143 21|                ilyen férj mellett, aki minden kényelmet szultáni természetességgel
144 21|              van, híreket hall a város minden dolgáról; ami elevenség,
145 21|           gyötrött ez a talajtalanság. Minden hajlamom arra való volt,
146 21|                fiókjából, a pénztárcám minden zegét-zugát megvetéssel,
147 21|                ösztökés kötelesség.~Mi minden vár rám, míg ezek felnőnek!
148 22|          bennem egyéb emlék, mint hogy minden évszakra három pár új gyermekcipő
149 22|        elhanyagolt, asszonyhiúságom és minden érzésem mellőzéssel sértve.
150 22|           méreg, bár homályos volt már minden a fejében; de ilyenkor dúltan
151 22|            elviselhetetlen pillanatban minden.~- Alávaló, részeg nyomorult!
152 22|               Nekem dolgozik? Átkozott minden lépése! Láttuk, mire ment „
153 22|                benne; de érezték, hogy minden csepp véremmel ragaszkodom
154 22|                nehezültek a viszonyok. Minden drágult. A gyerekekre, hogy
155 22|                nagyon nyomorultul ment minden, és azt hittem, valahogyan
156 22|          vigasztalan édesapja!”~Mennyi minden, ami nem változott, amihez
157 22|                az! Tudatlanok mániája, minden alap nélkül való. Mindig
158 22|                növényéletű lény, kinek minden értéke az akaratlan báj
159 23|          egyszer össze kellett szednem minden energiám, számító okosságom,
160 23|           olyan munkába fogtam, aminek minden porcikám ellentmondott;
161 23|               és az összes filozófiát, minden nagyszerű emberi gondolatot
162 23|               Szép, tiszta, kellemetes minden körülötte; udvar, kert,
163 23| cseresznyefavirág, bimbó, csudálkozás, minden jó illat!... Fordítsa erre
164 23|               már. Valahány nagyanyjuk minden ölelése benne igéz a lánya
165 24|          Egyszer csak eltűnt mellőlünk minden, ami még áthidaló, egyensúlyozó
166 24|           híres összetartás (vagy hogy minden család így van, a kor hozza
167 24|           hozzá. Csak gond, vesződség; minden tavaszkor kivonulás az egész
168 24|          később, mint neked, Magda, de minden asszonynak kijut egyszer
169 24|            széttéphetetlen szál, azért minden új helyzetbe könnyen és
170 24|            rettegni, de hát ezen múlik minden. Még egyszer a magamrahagyatottságot,
171 24|                mikor azt hisszük, hogy minden mögöttünk van, egyszerre
172 24|         neveltek vallásosan; s a rítus minden szépsége, fantasztikuma,
173 24|              szent, ifjú szerzetes, ki minden világi tudományt, művészetet,
174 24|          fölemelt tekintet megszabadít minden szorongástól. Nolite timere60 -
175 24|      játszódása! Egyszerre a régi lett minden; cinikus beszédek, kétértelmű
176 24|              mennem sokszor, mert majd minden arramenő, ismerősök húsért