Fejezet

  1 1 |           az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb
  2 1 |          kulcsolt kézzel; ki hitte volna ezt? Ennek a kis lakásomnak
  3 1 |           volt, és hogyan lehetett volna. Mennyit eltűnődtem így,
  4 1 |     egypárszor nagyot lendíthettem volna a sorsomon, egészen másfelé...
  5 1 |          De most már úgyis mindegy volna! Azért így is sok és sokféle
  6 3 |           már megbántam, szerettem volna kérlelni, de éktelen, bömbölő
  7 3 |        Halálra ijedtem - szerettem volna odaszaladni, sírni, ezerszer
  8 3 |        Hanem a fejét is beverhette volna!~A Sándorka ágyához ment,
  9 3 |         fogok vigyázni!~- Hát igaz volna, hogy anyám a kis Kallós
 10 4 |     jeltelen órák nyoma! Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk
 11 4 |           titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog
 12 4 |       titkos malíciával integetett volna utánam a két sunyi ablak
 13 4 |         utolszor, bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -
 14 4 |      magatudót, csak ruhát kellett volna cserélnie valamelyik fiatal
 15 4 |            és belsőbb életet éltem volna.~Le-leszabadultam még néha
 16 4 |         vagy efféle, nem válhatott volna‑e belőlem is ez időben hallgatag
 17 5 |    élénkebben. - Mintha ráöntötték volna a derekatokra!...~Megfordult
 18 5 |           legelső leszek. Tán lett volna okom félni és kételkedni:
 19 5 |          keringő ütemeire röpültek volna el fölöttem, mély, édes
 20 5 |            törvény szerint ez lett volna a két fiú felekezete is.
 21 5 |            család jólétéért akarta volna anyámat. Aztán meg Vodicska!
 22 6 |          valahogy más színt kapott volna tavaly óta minden, fakóbb
 23 6 |      anyámmal élvezettel beszéltük volna meg együtt az este emlékeit,
 24 6 |          külön, idegenül hajszolta volna önző érdekeit. Néha rosszakarattal
 25 6 |          Nekem már gyilkos szégyen volna az is, ha nem lesné mindig
 26 6 |           Mintha sértésnek éreztem volna azt ma, hisz tegnap már
 27 6 |            kerek szakállát. „Hát ő volna?” - gondoltam. „De én nem
 28 6 |      mondani nekem. Mit is kellett volna?~Később a lugasban egy verset
 29 6 |            verset, mintha tetszett volna is, csak valami röstelkedésformát
 30 6 |        nagy pompával. Így hát vége volna a tilalomnak!~ ~
 31 7 |                             7~Vége volna; ezt sürgette, csodálkozta,
 32 7 |       valami, Magduska!~Nem tudtam volna megmondani hirtelen, jólesik-e
 33 7 |   gyöngédsége. De nagyon szerettem volna elsírni magam.~- Nem, semmi
 34 7 |          valami sátánfajzat lettem volna mostanig, akit most megtérít.
 35 7 |          mindezt másképpen kellett volna mondania, egyszerűbben,
 36 7 |            mintha sohase hallottam volna azelőtt. „Mint két összekötött
 37 7 |           szent búbánat. Nem adtam volna a világon semmiért.~Anyám
 38 7 |      mindez, tán magunk se bíztunk volna benne. „Egy szép álom!”
 39 7 |             Mostohaapa mellett nem volna jó tán neked sem; és a lányságból
 40 8 |           hát mi egyébbel érhettem volna el ezt? Aztán meg a túlzott,
 41 8 |        hazugság, esetlenül fordult volna ki a szájamon. Én csak az
 42 8 |            életben. Ez már sértett volna, nem is akartam! Pedig tán
 43 8 |                mintha ezt gondolta volna. Ó, a vén pöffeszkedő! Neki
 44 8 |    Kallóssal, aki gyereke lehetett volna. Csaba akadozó nyelvvel
 45 8 |       élénkség, de most nem bántam volna, ha elmarad. Grószi emlegette
 46 8 |    beszédet. Mit mondjak? Csak itt volna Jenő. Vajon van valami igaza?
 47 8 |       kicsit jobb időt kereshettél volna ki erre, bizonyos! - mondotta
 48 8 |             De azt másképp kellett volna megmondani.~Egymásra nézett
 49 9 |           színészmunkának is rossz volna az ilyen egyszerű pátosz!
 50 9 |          olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is képes
 51 9 |       ilyesmire: „Bár Ilka néni ne volna itt.” - Sőt hozzá beszéltem
 52 9 |           döntést. Az már sok lett volna nekem. De így - ez kellett.
 53 9 |         Milyen félreértés lehetett volna, ha mama nem tud mindent,
 54 10|     kenetes. Csak ne emlékeztetett volna az apjára néha!~A szülői
 55 10|           semmi áron el nem mentem volna; pedig a többiek, öregebb
 56 10|          az egész. Okos dolog lett volna az, de másképp kellett volna
 57 10|       volna az, de másképp kellett volna bizonykodni; nekik valóbban
 58 10|      bizonyos, hogy az uradalomnak volna a legnagyobb haszna. Hiába!
 59 10|             visszalép; de szándéka volna, az bizonyos.~- Valaki az
 60 10|             meglesz másutt; nekünk volna jobb, ha a miénk maradna.~-
 61 10|   mindenféle jóval, szórakoztattuk volna is, de ő lesütött szemmel
 62 10|         Talán te nem tudod még! Mi volna, ha egyszer rájönnél, hogy
 63 10|        Magamból. Mert kell! Ha nem volna igaz, nem éreznők annyian
 64 11| tiszteleteken át. Mintha megkoptak volna; vagy én fejlődtem? Így,
 65 11|         már olyan házvezetőnő-féle volna.~Hát új életörömmel, tűzzel
 66 11|          mondta neki egyszer, hogy volna nála két csinos póniló,
 67 11|         sok így is, kicsit túlzott volna, de borzasztóan hatásos.
 68 11|           könyvtárnyi tudomány sem volna elég. Egészen különös, de
 69 12|       szempilláit. Mintha ráérzett volna, megfészkelődött kicsit,
 70 12|           ott lehetnék asszony! Az volna már minden, az életem legteteje,
 71 12|    akarhatok már azután. Szerettem volna sürgetni, tolni, ösztökélni
 72 12|    társaságos életben sem lehetett volna mellőznöm már, gazdagabb
 73 12|   asszonyodnak, Jenő, most kellett volna szerelmet vallanom, de amilyen
 74 12|     hajszálnyival se többet, de az volna rendin, hogy ő akarjon,
 75 13|       megkapta a haladékot. Tudtam volna, csak egyszer mosolyogva
 76 13|   legyezgetőn! De könnyen engedett volna a nagy hivatalos tartózkodásból,
 77 13|             Csak egy intés kellett volna neki.~Az idő úgy sietett.
 78 13|        hamarabb, mintsem szerettük volna. És Tabódy Endre váltotta
 79 13|    olyanformát is említett, hogy ő volna az emberük az alispánságra.~
 80 13|             amikor legjobb alkalom volna tüntetően éreztetni az ősi
 81 13|        mindent erre a kockára tett volna fel.~Az irodába sokszor
 82 13|           háromezer forintról lett volna szó! De miért ilyen sokat?
 83 14|             Pedig milyen szép lett volna mégis!~- Nagyon szép volt!~-
 84 14|          óvni és ijeszteni érdemes volna vele magunkat vagy egymást.~
 85 14|      sorsom fordulását. Nem tudtam volna magamnak sem beszámolni,
 86 14|            másnapra mintha feledte volna őket. Most már minden figyelem
 87 15|          amilyenné talán válhattam volna akkor) sohasem volt erőm
 88 15|       kívülálló második személyről volna szó. Igen, szembe kell tudnunk
 89 15|      önmagam előtt. Hogy én lettem volna az oka?... Nem, nem, ez
 90 15|           az életét rommá tehették volna. Az öcséim pénzében volt
 91 15|           telkei árával nem tudott volna elszámolni hamarosan; de
 92 15|          istenem, egy szót kellett volna szólnia a grófnak, vagy
 93 15|         kényelmetlen és nehéz lett volna ilyet bevallani őneki, akit
 94 15|         Sándorka öcsém úgysem lett volna nagykorúsítható akkor, lelkibetegen.
 95 15|           gondolata; de kivághatta volna magát! Hanem akkor agyonizgatták
 96 15|      szörnyeteg vagyok én? Legjobb volna utánamenni nekem is!~Gyöngéd
 97 15|        Mintha valami igazolás lett volna mindkettőnknek ez, mentekezés
 98 15|           keserít, mintha már köze volna hozzám mindenkinek, mintha
 99 15|          volt perc, amikor vágytam volna gyáván kiengesztelni őket.
100 15|            fejem felett.~- Legjobb volna nekem is utánamenni! - mondogattam
101 15|           és mit magammal? Legjobb volna meghalni együtt mind a kettőnknek.~
102 15|          tennék a te helyedben. Mi volna, ha például megpróbálnád
103 15|             nem, a saját lakásodon volna egy szoba erre a célra,
104 16|           a sírás, milyen jólesett volna odabújni, megsimulni valakihez
105 16|    párnákkal; ez hát a szalon lett volna, de nekem ide hozták be
106 16|            azt mind. Ó, lehetséges volna az?... Hogy kellene ahhoz
107 16|           és uralkodva! Lehetséges volna ez?~A Horváth szép, hosszú
108 16|         felett -, a színészség nem volna éppen elvetendő. Nem lehetetlen,
109 16|          Bizonyos, hogy csak akkor volna értelme, ha igazán volna
110 16|           volna értelme, ha igazán volna erős talentumod. Érdekes
111 16|            egyszerűsíteni szerette volna.~És aztán amilyen suta volt
112 16|            mintha nem is én jöttem volna fel nagy, végső elszánással
113 17|         Mintha fölöttem is megállt volna itt az idő. Annyi robajos,
114 17|        elég. Világért sem kívántam volna az ő helyzetét magaménak,
115 17|          Igazában pedig nem tudtam volna megmondani, miért csináltam
116 17|          amihez egyébként nem lett volna elég erőm, amitől visszarémültem
117 17|        erőm, amitől visszarémültem volna a szokott, eddigi magaméreztében.
118 17|         akkor még én is beillettem volna akármilyen városi, finom
119 17|           nem is bánom. Mit vártam volna; itt megvénülni egy buga49
120 17|         tesz, mintha nagy kegyelem volna, hogy elvesz feleségül.
121 18|           visszavonhatatlanul vége volna mindennek köztünk, és erről
122 18|           üzenet. Azt írta, hogyha volna kedvem őhozzá elmenni, nem
123 19|           megkicsinyült, megkopott volna! De mégis ez az; a régi,
124 19|      mintha a jó kifejt tej nem is volna jó! Hát csak eriggy, ha
125 19|             Mintha jobb kedvű lett volna ő is, izgett-mozgott, szaporábban
126 19|           mintha semmi sem történt volna. Egyébről beszélt, parancsolgatott,
127 19|        magam újra. Nem, lehetetlen volna még egy ilyen borzasztó
128 19|           Akkor is hogy azért jött volna, mert látni akart mindent
129 19|         Hisz akkor mindig ribillió volna a világon, ha minden igazságtalanságot
130 19|       pusztán, legjobban szerettem volna a forrongók közé állni,
131 19|      tolvaj, ha akad is, nem tudta volna hová rejteni őket. Idegen
132 19|          az ő fatalizmusa átragadt volna rám. Menni és tolongni tovább
133 19|          lom, bár mind ott veszett volna már! Csudálatos nagy szabadságot,
134 19|            élete mintha elvágódott volna az emlékeiktől, a gyerekkoruktól,
135 19|    visszamenni, de nem is lehetett volna már. Az öreg elhíresztelte
136 19|           becsületet. Mit tehettem volna mást, mint hogy teljes,
137 19|        büszkébb, emberebb és úribb volna... De én nem tehettem úgy!
138 19|      Mintha csakugyan helyrehoztam volna valami hibát, kiengeszteltem
139 19|       valami hibát, kiengeszteltem volna őket valamiért, és ők jóleső-kegyesen
140 19|     jóleső-kegyesen visszafogadtak volna engem. Minden elsimult egy
141 20|        Mintha látszatra visszatért volna egy régi-régi korszak! Megint
142 20|            számon kiejteni!~- Jobb volna, ha befogná most is, vén
143 20|          jó, igazán finom és nemes volna Dénes... ilyennek eszébe
144 20|         értékét felfokozni. Tudtam volna én is ezt, de nagyon is
145 21|            elhalt - nem is kellett volna soká szenvedni, ha én akkor...
146 21|         évvel ezelőtt rá se néztek volna egy jöttmentre.~- Amilyen
147 21|          Marcsit gyógyította. Jobb volna a pezsgős, kasszírnős vacsorák
148 21|     könnyebb rész jutott.~- Ha úgy volna is! Ha kacag velem, meg
149 21|            volt, amikor be kellett volna rukkolnia. És akit most
150 22|         maga, igen... ha megkapott volna!... Azt akarta persze...
151 22|         úgy, ingyen... azt kellett volna, más nincs ilyen... ilyen
152 22|            tenné!” Ki gondolhatott volna nálunk takarékosságra, félretevésre.
153 22|         elmulassa... hogy lehettem volna szolidáris vele ilyenekben.~
154 22|        remények... hát nem mindegy volna az is már. Szinte idegen
155 22|          mindegy már, úgyis elmúlt volna! Most már csak felnevelni
156 23|           is ez! Pedig tán ez lett volna az igazi.~- Isten őrizz!~-
157 23|          egy a vége. Akárhogy lett volna dolgunk, sokkal jobban aligha
158 23|       ments, hogy mi együtt éltünk volna!... De amit így az ember
159 24|          már elképzelni sem tudtuk volna magunkat más életben.~Dénes
160 24|    dolgokról beszélni érdemes lett volna. Napról napra esett, szemmel
161 24|   lehetetlen, hogy Berét ne tudták volna megtartani emellett is,
162 24|      nagyon jó (csak ez a féreg ne volna itt annyi, verje isten),
163 24|         meg már mintha nem is lett volna; több mint fél éve hivatalba
164 24|       ösmertük. Pedig még élhetett volna! Hatvanegy éves... nem a,
165 24|          hatvankettő! Még élhetett volna szépecskén, igaz-e? Na,
166 24|       utcában, de nyilván elsimult volna az egész, nyilván diadalmaskodott
167 24|            nyilván diadalmaskodott volna igazával egy tiszta életű
168 24|      emberek vagyunk! Tán nem lett volna szabad így feladnia a harcot,
169 24| értelmességével, mintha rám ismert volna; megragadta a kezem, és