Fejezet

  1 1 |           ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy
  2 1 |             Ki kit szeret, kit vesz el, mire neveli a gyereket,
  3 1 |            csendességben, és jobban el tudok merülni benne. De
  4 1 |            gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem.
  5 1 |          becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.
  6 2 |        két-három házhelyet is adott el belőle jó nagy pénzeken,
  7 2 |       titkunkat egyszer sem árultam el. Tudtam, hogy majd megint
  8 2 |       házitanítóval; akkoriban vitt el engem Klári anya a Wagner
  9 2 |        egész történeteket meséltünk el így: „Osztán, vizakmandaszdájcs,
 10 3 |    könyökölve, és néztem, hogy önti el a kert holdfénye kékes derengéssel
 11 3 |              barna árnyékok nyúltak el körülötte, mint valami olajos,
 12 3 |           kap. Jó, hogy addig vitte el az a tüdőgyulladás szegényt,
 13 4 |         azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...~
 14 4 |         anyáim csak sejtve találtak el még. Az asszonytudományt
 15 4 |       jutott eszembe egyszer -, tán el, messzire mennék innen?”...
 16 4 |            sokadalmak idején hagyta el, vasúton, úgy mondták, nem
 17 4 |     ismeretlen utak! - gondolkodtam el akkortájt néha mégis. -
 18 4 | érdeklődései milyen hirtelen tűnnek el a szűziség gyorsan megérett
 19 5 |        helyben rezegve soha egészen el nem felejtkezni önmagunkról,
 20 5 |   cérnahangján, és sietve tologatta el utunkból a székeket. „Legszebbek -
 21 5 |            szép és fiatal lány közt el is homályosulhatnék! De
 22 5 |             ütemeire röpültek volna el fölöttem, mély, édes félandalodás
 23 5 |             hogy fárad és csendesül el körültem mindenki a teremben,
 24 5 |           komód jobb sarkától indul el bal lábbal.~Nem hallgattam
 25 5 |             harsogott és rikácsolt, el is verte őket hébe-hóba;
 26 5 |      vagyonom.~Akkor először öntött el hirtelen valami keserűség
 27 6 |       észrevett lánykákat jegyeztek el csöndesen. Egy rokon fiú
 28 6 |       unottá válna, ha más foglalná el egyszer a helyem! Nekem
 29 6 |            idő volt ez megint, soha el nem felejtem. A télről ismerős
 30 6 |          télről ismerős fiúk jöttek el, vagy akik családját gyermekkorom
 31 6 |         oktalan sírhatnámság fogott el és reszketeg kíváncsiság: „
 32 6 |      vagyunk azok. Csak nem találta el, hogy mit kelljen mondani
 33 6 |         lugasban egy verset mondott el, amely úgy kezdődött: „Hová
 34 6 |             kezdődött: „Hová merült el szép szemed világa?” Könyv
 35 7 |   legközelebbi vacsoránkra nem jött el. De Vodicska ott volt, és
 36 7 |             rendesen, most sem jött el senki közülük. Pedig az
 37 7 |           testem ringott, és kábult el, a vérem káprázata szállt
 38 7 |        törődik velem, nem felejtett el, már akkor is komolyan vett,
 39 7 |           zendült, és megint ő vitt el. Néhány idevaló ismerős,
 40 7 |           lesz - magam sem képzelem el még, hogy miképpen -, de
 41 7 |          tudom én, tudom én! Hagyja el!” - Csak hát kisírtam egyszer
 42 8 |             egyébbel érhettem volna el ezt? Aztán meg a túlzott,
 43 8 |             negyven esztendeig! Így el lehet ámítani ezt a szigorúskodó
 44 8 |            hirtelen, hevesen futott el a harag érte. „Hát nem lehet
 45 8 |            nevetés csiklandozott.~- El kell tűrnöd egy ilyen öregember
 46 8 |           tenyeréből.~- Apa, hagyja el, kérem... mi tudjuk ezt...
 47 8 |             grószinak Ilka beszélte el lihegve és megbotránkozva,
 48 9 |            hogy őt ugyanaz foglalja el. Alig néztem a szemébe pedig.
 49 9 |         bérbe ad.~Ezek ürügyén járt el hozzánk Tabódy pár héten
 50 9 |            se várhatok, csak tűrjön el egy kicsit. Hogy nézzem
 51 9 |             Endre, maga...~- Váljon el, legyen az enyém!~- Endre,
 52 9 |           követni fogom, amit mond. El tudtam választani a szép
 53 9 |      megszégyenülten, ijedve löktem el magamtól.~- Menjen, most
 54 9 |      hirtelen, gyűlölködőn lódított el az útjából. Véletlenül-e,
 55 9 |              ne bántsanak! Végezzék el felőlem, amit akarnak! Ők
 56 9 |          könyvét meg máglyán égetni el a nagypiacon. Egyebet se
 57 9 |             tenyésszen. Ki is kelt, el is hullott mind a drága
 58 9 |            előtt kavarogva sötétült el egyszerre minden - lassan
 59 10|            menyecském - mosolyodott el később -, hogy kedve támad
 60 10|    akkoriban hozott, már semmi áron el nem mentem volna; pedig
 61 10|           szívét Jenő előtt. - Hidd el, ti nem is tudjátok, micsoda
 62 10|             Na, valamit mégis! Hidd el, van itt is például néhány
 63 11|         tisztiházak sora előtt visz el az út.~De az uram nagy dorgáló,
 64 11|     asszonyokra, akik máris végképp el vannak ragadtatva tőle.~
 65 11|        Meglelek itt mindent, higgye el, ami az életben érdemes!
 66 12|         Látod, csacsim, akkor aztán el is kezdünk majd őérte dolgozni,
 67 12|      gyűjteni, a kis mókusnak. Hidd el, sokat gondolkozom én ezen.
 68 12|             Magda! Mindenáron! Hidd el, máris olyan sokat költünk!~-
 69 12|    fűtőfa-megrendelést sem végeztem el magam, saját felelősségemre
 70 12|     gondoltam, egy férfival mindent el lehet érni; őáltaluk el
 71 12|             el lehet érni; őáltaluk el lehet jutni mindenhez, csak
 72 12|         Mindig Horváth Dénes látott el finom francia parfümökkel
 73 12|           vagy szándékosan temettem el. Hisz oly idegen, különálló
 74 12|     hazulról. Klára mama mesélgette el az ő színes, humoros módján,
 75 12|        asszonytól csak annyit venni el, amennyit baj nélkül lehet...
 76 13|          csak három hónap választja el a nagykorúságtól, akkor
 77 13|           Mutasd meg!~- Azt hiszem, el is dobtam már.~- Mit írnak?
 78 13|     utálatos szófortyogással intézi el az egyetlen fia életbe való,
 79 14|      kezében, én mellette állok, és el sem pillantva még a beszélő
 80 14|          elé tartani. Nekem, higgye el azt, olyan egyre megy igazába!
 81 14|         hogy ennyibe maradt. Tegyük el öregkorunkra!~A kezemre
 82 14|            elé, pedig még alig telt el egy félóra.~- Még csak magát
 83 15|           pillanat idegrohama dönti el. Ha én akkor, az utolsó
 84 15|              de egyúttal jótékonyan el is választott és tiltott
 85 15|      elgyötört zokogás fullasztotta el a szavam. És ő a legbensőbb
 86 15|         laknak, onnét terpeszkednek el közönséges, rideg és korlátolt
 87 15|     rosszakarattal. „Alig földelték el a szegény urát, a nagyravágyás
 88 15|            van az idegen házban, és el kell hallgatnia, ha kisebbítik
 89 15|        fájdalommal, sírva gondoltam el, hogy mostanában én is búcsúzom,
 90 15|            rázkódás, mostanában jön el ide a fia sírjához, és hogy
 91 15|               az én életem valahogy el nem igazodik. Nem tehetek
 92 15|      kénytelen járni. Én nem ítélek el egy független, férjetlen
 93 15|             megtart, és ha különben el tudja igazítani az életét,
 94 15|         mind kevesebb férfi...~- De el tudod csűrni-csavarni, hallod-e;
 95 15|     csűrni-csavarni, hallod-e; hadd el már! - vetette közbe anyám,
 96 15|        városhoz, mi asszonyok, hidd el, mind a kezedre járnánk,
 97 15|           haladtunk. - Én nem bírom el az életet! Olyan átmenet
 98 15|        ajkához szorította -, higgye el nekem, hogy minden gondolatom
 99 15|         nekem. Tűrjön meg, ne űzzön el az oldala mellől, úgysem
100 15|           keserűség és undor fogott el akkor ezen, holott (ma már
101 15|             érzésem azt súgja, hogy el hagytam tépni őt a szívemről.~...
102 15|            Egy világ választott már el tőlük! Ott feküdt nagyon
103 16|             jön valami; fő az, hogy el bírtam jönni most!... És
104 16|         birtoka utolját akkor verte el odalenn kártyán, amikor
105 16|         telt.~- Hát igen - tűnődött el a sógorom ebéd felett -,
106 16|             az iskolai formaságokat el lehetne igazítani valahogy.
107 16|             jöhetett, ő maga kísért el a jégre, hogy el ne maradjak.
108 16|             kísért el a jégre, hogy el ne maradjak. Február végén
109 16|        vagyok, nem merek, nem bírom el a felelősséget magamért.
110 17|         véka aszalt gyümölcsöt tett el, fölös számú tyúkot ültetett,
111 17|          ezt rejteni akarja. Mi tán el is mondtunk már egymásnak
112 17|              keserű kacajt lihegett el a végén. Szinte rám förmedt. -
113 17|         fiatalság, csak az ne múlna el soha... Igen, nekem még
114 18|           eszméje magától kallódott el, minthogy szegény Tomanóczy
115 18|           Olyan semmilyenül röppent el ez az év! Csak ott van élet
116 18|     egyetlen szem lányukat se adják el hazulról... A fiú nem kérdett
117 18|         vagyonos fiúnak hitette ott el magát!... Szerencsétlen
118 18|      gonoszkodva, kacagva suttogták el, hogy Zimán Ilka mint jár
119 19|            Holtig se viselhetsz itt el annyit! Kertbe, mezőbe bokorugrós
120 19|              hogy vonít! Nem oldták el?... Héj, az apátok hétfánfütyülő!...
121 19|             Gyere csak, Magdi, nézd el! Ne bújj mán mindig a kucikba,
122 19|            csak a képmását temették el; az, aki Szinyéren is járt
123 19|             szinte nyugodtan feküdt el a sírkövek fehér márványain,
124 19|       hajtott; és még nem jutottunk el az anyámék lakta házig.
125 19|             rémülten ott, és valami el nem felejthető vérfagyasztó
126 19|              A boltok irányába tért el.~Csudálatosan egyedül, magunkra
127 20|            rajta, hogy hol hibáztam el. Tán mindenkinek az élete
128 20|            a körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagamat
129 20|        tekintetes asszony, mér adja el ezt? Úgyse tudom én az árát
130 20|            ijedt elámulással odázta el a szóvitát, a gyűlölt háborúságot.
131 21|          Két-három esztendő siklott el, most úgy tetszik; csudálatos
132 21|             szoptattam a másodikat, el kellett választanom a harmadik
133 21|            drága egy ilyen csepp... el lehetne így nézni soká.
134 21|               Miért nincs? Én ittam el azt is? Hol vannak hamar
135 21|             Istent, elvetemült! Bár el is venné szegényeket! De
136 21|              Tizenöt szivart füstöl el a vén fogatlan napjára.
137 21|      harmadik jegyző mellől csaptak el, mert még annak se jó, jegyzősegédnek,
138 21|         ettől a három kolonctól. De el is látott az élet, de meg
139 22|            egyetlen szó sem hangzik el nyom nélkül. A gyűlölködés
140 22|            van, mennyi pénzt titkol el tőlem, hogy elmulassa...
141 22|             régi humora sem veszett el. Ő sohasem vette túlságosan
142 22|            szája; a karszéken aludt el sokszor, úgy vetkőztették,
143 23|           jött mögöttem némán, hogy el ne tévedjek a csavargós
144 23|         keze szelíden, puhán simult el az arcán, szemén. Pillanatokig
145 23|         azok az ócska vadásztrófeák el vannak rendezve a tornácajtó
146 23|           asszony mellett töltötted el az életed javát! - késztette
147 23|             Ládd, én is iszom! Vedd el hát, Bankó, mit nézel? Az
148 23|        féltem, hogy valami szavával el találja rontani ezt a szép,
149 23|       öregség, az esettség vizesíti el a szemét?... Szegény!...
150 24|       fészkelődő gond hatalmasodott el rajtam; a magam életének,
151 24|              ösztöndíjjal tűrhetően el vannak is látva; de később
152 24|            ha nagyon akarják. „Hidd el, nem sajnálom, mondta Ágnes
153 24|             beletalálja magát.~Hidd el - írja egyik levelében -,
154 24|      versírásból, férficsábításból; el nem gondolhatod, hogy mi
155 24|        álmodja vidéki asszony, hogy el merjen menni, mint valami
156 24|       mintha még sok vóna. Hát nézd el, rám ismert!... Ti mit csináltok?...
157 24|           ha már az Isten csakugyan el akarja venni, hát inkább...
158 24|     legeltet, és neve úgy terjedett el, mint drága kenetek, ki
159 24|        mintha az ellenkezőjét hinné el. De ha hitünk a hegyeket
160 24|           és megütődötten gondoltam el: hát valóban lehetséges-e,
161 24|       lehetséges-e, hogy ezzel érte el, hogy a férfiút éreztük
162 24|        előtt - ezt biztosan érzem - el fogok hívatni egy papot,
163 24|           Zsuzsival, ki önként jött el segítségre, nagy nehezen
164 24|             percben még? Hogy múlik el, hova jut az ember, mennyi
165 24|      meghalni, évek óta naponta hal el valami benne, ki tudja,
166 24|           néha), és nemrég jegyezte el magát a főnökével egy nagyobb,
167 24|    szaladnia a kenyérért... Hát így el vannak látva, jó ideje nincsen