Fejezet

  1 1 |                szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom
  2 1 |             viaskodik a gyerekekért, s azt hiszi, ez mindfogytig így
  3 1 |              ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van; ami volt,
  4 2 |                 mikor végleg bontották azt az öreg házat (most új gőzfürdő
  5 2 |          vadócon, magunkra hagyva és - azt hiszem - boldogan. Kár,
  6 2 |          jeleneteket, apró eseteket, s azt is elváltozott formában,
  7 2 |         továbbéltük minden alkalommal. Azt mondtuk, hogy mi valóságban
  8 2 |        kérdezni, hogy mondják ezt vagy azt!” - „Hogy kell kérdezni?” -
  9 3 |              hagytad.~- Nem igaz! Csak azt mondta, hogy a meghalt nénjének
 10 3 |             akadt kezembe az asztalon, azt vágtam felé a homályban.
 11 3 |            nincs vége-hossza. Jó ideig azt hittem, csak lesz már valami,
 12 3 |             Egy életen át megdupláztuk azt a keveset, amink volt, és
 13 3 |              Sokáig ugrattad, végül is azt mondtad: öreg. Özvegy volt,
 14 3 |               rendesen; mind a hármat. Azt is tudod, hogy a berei földeket
 15 3 |         vigyáztam rád... mindenképp... Azt akarom, hogy férjhez menj,
 16 4 |                Na, ügyeske máris, csak azt mondom, jó vér, eleven -
 17 4 |                 és tudtam: a szememmel azt tudok, amit akarok. Éreztem,
 18 5 | birtokrendezési ügyeskedését.~Csakhogy azt is jól tudtam, miért kel
 19 6 |           mindenkinek, nehogy most már azt gondolják: „Skrofulások24
 20 6 |           szegény kis jószág. És mégis azt írja, és néha érzem, igaza
 21 6 |                sértésnek éreztem volna azt ma, hisz tegnap már elintéződött.
 22 7 |                a férfiakkal bánásomat; azt mondta, ügyetlen vagyok,
 23 7 |             szokása háborgatni minket. Azt mondta: az egész város rosszallja
 24 7 |           szalon e csendes sarkában. - Azt hiszi, nem látom jó ideje
 25 7 |         egyebet keres. Jóságnak hívják azt, munkának, élethivatásnak,
 26 7 |                gondolkodhatom ezen!... Azt mondják, menyasszony...~-
 27 7 |                másnak mondja, ki tudja azt a harmadik megyéből? Ilyenféle
 28 7 |                temiattad a szüleivel - azt beszélte neki -, és hogy
 29 8 |          okosan hazudni. De megtanulni azt nem lehet.~- Látod, apa,
 30 8 |                 És a lakodalmunk előtt azt mondta: „Mintha temetésre
 31 8 |          rakott ébenfa dobozt is, hogy azt meg nekem adja. Ezt még
 32 8 |              Csak egy kérdést, lányom. Azt akarom, felelj meg arra,
 33 8 |        háromféle pecsenyéről, csak még azt a gizgaz virágot szeretném
 34 8 |             Nem volt igaza ebben.~- De azt másképp kellett volna megmondani.~
 35 9 |              Borzasztó!~- Jövőre meg - azt mondja - nem búzát fog vetni,
 36 9 |              földet, meg hogy mindenki azt vet. Hát ő répával fog gazdálkodni.
 37 9 |             egyebet; Klárival mindenki azt csinálhat, amit akar. Olyan
 38 9 |                 hogy elküldjétek hamar azt a szegény bolond fiút, aki
 39 10|                már apádat is gyűlölte, azt hiszed, igazi jóakaród?~-
 40 10|        bornírtság fészke az egész. Hát azt hiszed, van még a föld hátán
 41 10|          eléggé begabalyodva?... Mégis azt mondom...~- Nagy idealista
 42 10|         egyszerű katonája vagyok.~- De azt hiszem, értlek és igazad
 43 10|            enyéim közül, és a kisfiam, azt hiszem, hasonlított rá.
 44 11|                az új, franciás szót.~- Azt a kis különszobát a tornác
 45 11|            vakációra jönnek. És tudod, azt a Képíró Zsuzsit, aki a
 46 11|                a lakodalmunkon főzött, azt hallom, meg lehetne kapni
 47 11|            hogy dologgal ne terheljük, azt elintézzük, csak a neve,
 48 11|             akkor, és hogy hatott rám!~Azt hiszem, idegenszerűnek tetszett,
 49 11|              az összest oldalra húzná, azt is, ami a kalap alatt rejtőzik,
 50 11|          Nagyon fiatal koromban persze azt hittem én is, de amikor
 51 11|   csodálkozásával; eltátja a száját, s azt füllenti restelkedve, hogy
 52 11|               mégis?~- Ó, ne gondolja! Azt tudják, amit tudni kell
 53 11|             pénz nem maradós! Az ember azt hiszi, fogytig úgy lesz;
 54 12|              már a mö-betűt is ismeri; azt mondja, háromlábú!~- Okos
 55 12|            levelezte a német lexikont. Azt kérdi egyszer: „Apu, mi
 56 12|                napnál!” Nagyot néz, és azt kérdi. „A holdnál is kisebb?” „
 57 12|         milyennek rajzolnák ide?” „Hát azt is egy pontnak!” - „Azt
 58 12|                azt is egy pontnak!” - „Azt egy pólyás pontnak, ugye?”~
 59 12|                esztendő keserves volt. Azt hittem néha már, hogy mind
 60 12|               Istenem, uracskám, ha én azt elérhetném egyszer! Hogy
 61 12|                  Ej, vége annak! Anyám azt hiszi, hogy jövő őszre árvereznek.
 62 12|              min takarékoskodjam, csak azt mondd meg? Leánykoromban,
 63 12|               mindenki észrevette ezt. Azt mondták, most lettem igazán
 64 13|       adósságot; Jenőt zaklatták érte. Azt felelte, már csak három
 65 13|              heves lelkendezésbe öltem azt a nyomasztó bizonytalanságérzést,
 66 13|                   Dehogy, fiam! Sőt... azt hiszem! Jolsvay zártkörű
 67 13|          ellentétek kiegyenlítődjenek. Azt hiszem, így majd tisztázódik
 68 13|               különös!~- Mutasd meg!~- Azt hiszem, el is dobtam már.~-
 69 13|              Ha nem mondod meg rögtön, azt fogom hinni, hogy rólam
 70 13|          írjunk neki! Őszintén!~- Nem, azt nem akarom. Meg ne próbáld,
 71 14|             Bojért hívták meg közülük: azt is csak asszonya nélkül.~
 72 14|           esztendőre.~- Mit tudja maga azt az én nagy békességemet! -
 73 14|            megbicsaklik, és megáll, és azt mondja: „No, most aztán
 74 14|          letette a padkára.~- Nem kell azt így, szavakba hurcolni,
 75 14|              tartani. Nekem, higgye el azt, olyan egyre megy igazába!
 76 14|           elhatározónak kezdtem érezni azt, hogy az uram alispán legyen
 77 14|              kandidálni. Mindamellett, azt hiszem, csinos szótöbbségünk
 78 14|       megyeháza.~- Közfelkiáltás volt, azt hiszem, Jenő javára, bár
 79 15|               az életem, mindent... és azt mondani: ez új fejezet,
 80 15|             többet, semmi erőlködéssel azt a volt magamat meg nem találtam;
 81 15|            elmúlhatott, amikor egy nap azt mondta az anyám: „Most már
 82 15|            elvesztettem, önmagamat is: azt a becézett, mindennel ellátott
 83 15|        legnagyobb erkölcstelenség! Sőt azt hiszem, kifejlődőben van
 84 15|                Elküldte a kocsiját, és azt mondta, nem tízperces formavizitre
 85 15|               kényszerítve feleltem.~- Azt hiszem, mindössze valami
 86 15|               van, ugye?~- No igen, de azt...~- Te nem lakhatnád természetesen!
 87 15|             egészen rokonmód beszélek, azt mondom, amit én magam tennék
 88 15|             kalaposasszony legyek itt, azt akarják. Hát lehetséges
 89 15|                mindnyájunknál. Ma csak azt tudom, hogy végtelen szeretem!~
 90 15|       biztatgatom magam, de az érzésem azt súgja, hogy el hagytam tépni
 91 15|              vasúti kocsiban ültem, és azt mondtam magamnak: „Most
 92 16|          szomorú csökönyösséggel. - Én azt akarom, hogy Vulpaverga
 93 16|               adta, és aki ezt viseli, azt nem engedi elkárhozni. Akármilyen
 94 16|               szenvedni! Ő összegyűjti azt mind piros rózsakoszorúba,
 95 16|         jelentésében, ki tudnám önteni azt mind. Ó, lehetséges volna
 96 16|             kellene viselni; de Marika azt mondja: Pesten mindegy az,
 97 16|            Pesten mindegy az, ki tudja azt itt? Csak az elegáns világban
 98 16|             hát hogy lehetne, Gida?... Azt mondják, évekig tanulni
 99 16|              meg színházban? Özvegy? - azt mondja. - Remek alakja van.
100 16|               Szeretnék bemutatkozni - azt mondja - feleséged őnagyságának
101 16|                jogász fiától hallotta, azt beszélik már, hogy fizetett
102 16|                     Ó, istenem!~Másnap azt mondta egyszerűen és kurtán
103 17|              jószívű ötlete volt, hogy azt mondja: „Jöjj le hozzánk!”
104 17|            meglehet... de hát az jobb, azt hiszi? Különben is itt körül
105 17|              Már lestem, erre jön-e, s azt mondtam: „Üljön le a ládára!”
106 17|              is, csak próbálja utánam. Azt kívánom.~- Miért beszél
107 18|    jóindulattal elháríthatja utólag is azt a fecsegést, hogy meg legyen
108 18|               számomra is volt üzenet. Azt írta, hogyha volna kedvem
109 18|            járás mindössze a várostól.~Azt is hallottam, hogy építkezni
110 18|           valamit a pár ezrecskéjéből, azt a keveset verte itt most
111 19|                 hogy meg fogom találni azt a kiugró ablakú kerti szobát,
112 19|               dolga!~- Mit tudhatod te azt? Nincs dó’ga! Adhatok én
113 19|             Hátha csak álomkép mindez? Azt hiszem, borzasztóan ideges
114 19|       juhászokkal mennek együvé -, hát azt lakhatod, ha tetszik. Egypár
115 19|           isten ments, gondoltam, csak azt ne higgye, hogy erre pályázom.
116 19|                kicsit, hogy beszélnek. Azt mondják, messziről jött
117 19|                köztük, biztatják őket. Azt beszélik, hogy a király
118 19|               minden holmija. Telekdy, azt mondják, mentett belőle,
119 19|           Emberhalál? Jaj, ki tudhatja azt most? A népek kisereglettek
120 19|      elszántság hazárd szenvedélye, és azt gondoltam: „Ejh! Ki kellene
121 20|               a szerelemért, mit tudom azt már - mindenért!~Mintha
122 20|           rossz szóra hallgatni! Ha én azt akkor elmondtam vóna!~-
123 20|                a városon hírlik. „Jaj, azt mondja egy nagydarab szőke,
124 20|             volt a Kispipában, Trézsi, azt mondja, igaz-i, hogy az
125 20|            fiskálishó? Jaj, de le kéne azt beszélni rulla! Iszen az
126 20|             Nem igaz abbul egy szó se, azt mondom...~Ha egyedül voltam,
127 21|           hebegsz? Hol jártál? Kitépem azt a piszkos csepűkontyodat,
128 21|            kellem, gondolat van benne, azt idegenek közt adja ki. Itthon
129 21|             így értesült?~- Akárkitől! Azt hiszi, nem tud róla a fél
130 21|                 Magát felkapták, pedig azt se tudják, honnan való,
131 21|           hánytorgatni!~- Maga kezdte. Azt mondta, potyafráter vagyok;
132 21|               Miért nincs? Én ittam el azt is? Hol vannak hamar azok
133 21|            csoroszlya, a drága Ilkája. Azt hiszi, nem tudom, hogy el-ellátogat
134 21|         magamhoz rántottam magát. Csak azt csodálom, hogy elfogadja
135 21|            módra átkutatva.~- Legalább azt mentem meg a Rozmaring utcától.~-
136 21|               rá. De több gyerek: nem, azt már nem bírnám. Inkább meghalok!
137 22|            milyen fentről beszél! Csak azt csudálom, hogy hét esztendeje
138 22|             lelkét! Nekem hánytorgatja azt a falat keserves kenyeret?
139 22|                 ha megkapott volna!... Azt akarta persze... úgy, ingyen...
140 22|               persze... úgy, ingyen... azt kellett volna, más nincs
141 22|                ugyi, Klári nagymama is azt mondta. Akkor lefeküdne
142 22|            nyomorultul ment minden, és azt hittem, valahogyan egykettőre
143 22|           családjának volt rossz, csak azt vitte süllyedésbe. Nem volt
144 22|        gimnáziumba menjenek lányok is. Azt akarom velük, nem bánom,
145 23|        kezekkel ül a zongora előtt, és azt mondja: „Olyanon szeretnék
146 23|           fő-fő igazgató.~Akkor valaki azt mondta, hogy a másik kettő
147 23|           reszketeg, ősz hajú fejével. Azt mondta, hogy várt; és megörvendett
148 23|            volt hetek óta már. „Jakobi azt mondja, egy-két napról lehet
149 23|          Csendesen ültünk az ablaknál, azt hittük, alszik. Anyámtól
150 23|              vannak! Hiába!... Be kell azt várni szépen, eljön, ahogy
151 23|             Isten őrizz!~- Ki tudhatná azt, Magda?~Dénes a boros üveg
152 23|           lenne összébb húzni a vállán azt a köpönyeget, Endre! Hűvös
153 23|               kacag rajtam, asszonyom! Azt hiszi, nem magának vallok
154 23|               is?... Úgy látszik, hogy azt sem éreztük nagyon fontosnak.
155 23|              Hej, ki tudja, meddig?... Azt mondják, Magda, hogy az
156 23|             kiér szánni-bánni. Igyunk, azt a... mindenségit.~Megint
157 23|              Horváth Dénes hozta nekem azt a kottát, mikor eleinte
158 24|               kiengedni a talpuk alól, azt az alapot, amiért szegény
159 24|              jól megvagyok itt, elhidd azt. Kis hónapos szobám van
160 24|              anyád.~Utóirat. Fiam, te! Azt a hét zsák mindenféle limlom
161 24|            élet nem jelentős, és mikor azt hisszük, hogy minden mögöttünk
162 24|               enyhít és gyógyít... Hát azt hiszem, az egyház ezt jóval
163 24|             érdekel.~- Minek tenném én azt, édes Magdám? Én még másféle
164 24|              meg nem őrizhettem holtig azt a hangulatot; de bizonnyal
165 24|           lányom patikusnak ment (mert azt csak egy férfi mellett lehet? -
166 24|                pesti iskolánál. Marcsi azt hiszi, hogy szerelmes egy