Fejezet

  1 1 |      gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie az időt; el
  2 1 |         érdekel, amíg benne vagyunk. Ki kit szeret, kit vesz el,
  3 1 |              a világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta
  4 1 |       akácfalombos utcát, alig járok ki, és hetek is telnek, míg
  5 1 |              ölembe kulcsolt kézzel; ki hitte volna ezt? Ennek a
  6 1 |             elölről magyarázni, hogy ki vagyok, és mi jusson élek.
  7 1 |        tevékeny voltam, most pótolom ki. Így megváltozik a természet!
  8 1 |             is sok és sokféle jutott ki nekem jóból-rosszból, van
  9 2 |       fantasztikus játékot eszeltünk ki, és folytattuk - azaz továbbéltük
 10 3 |             színben, és annak holnap ki akarják szúrni a szemét.
 11 3 |          zárt be a színbe, és holnap ki akarja szúrni a szemeit.
 12 3 |        effélét. Eleinte hagytam: éld ki a világod te is, elég rossz
 13 3 |              haza, negyedmagaddal.~- Ki volt az oka? - vont vállat
 14 3 |            ügyvédség volt a legjobb. Ki látta előre, hogy a szerzésben,
 15 3 |        voltam, nekem a küzdés dukált ki apád mellett fogytig; nem
 16 3 |            földeket azóta tisztáztam ki, mióta apád elhalt. Vele
 17 4 |           jelentőséget - ő árasztott ki ránk, az élete, esze, gőgje,
 18 4 |              érzelgő fajtából nőttem ki, és életre, elevenkedésre
 19 4 |         ispán, egyéb. Idegenes nevű, ki tudja, honnét szedődött,
 20 4 |               bennem virágzott volna ki még a mi ősi asszonyosságunk -
 21 4 |          szép, finom kultúra veszett ki az idővel - mondanák modernül -,
 22 4 |              messze idegenbe üldözte ki tanulás ürügyén az egyetlen
 23 4 |          percben. Egy Szinyéry gróf! Ki az? Ábris nagybátyám fanyar
 24 4 |        titkon, és sebten könyököltem ki pár mosolygós szóra, gyors,
 25 5 |       virágos hajékek.~Hanika szedte ki őket karcsú és szeplős,
 26 5 |                Tudod-e, kisgalambom, ki vót? Ennek a mostani, peckes
 27 5 |             is jól tudtam, miért kel ki grószi olyan heves-hirtelen
 28 6 |             a véletlenen múlik! Hogy ki van éppen kéznél? Hogy a
 29 6 |           stipendiumokat26 kilincsel ki magának, szegény kis jószág.
 30 6 |             Jenő. A szolgabíró hozta ki a kocsiján, és bemutatta
 31 7 |            felülről beszélve hozzám. Ki ő?”~- Nem - mondtam gyorsan,
 32 7 |            holnapután másnak mondja, ki tudja azt a harmadik megyéből?
 33 7 |             míg lehanyatlik a napod. Ki tudja, jön-e jobb. Az ilyen
 34 8 |           sem volt mindig. Ezzel is, ki tudja, nem mehettem volna-e
 35 8 |              esetlenül fordult volna ki a szájamon. Én csak az udvarlókkal,
 36 8 |              szinte egészben maradt. Ki bír annyit enni? És a drága
 37 8 |         tudom, hogy úgyis mindenképp ki nem állhat engem. Egyszerre,
 38 8 |              hogy elhalványulok. Már ki volt mondva, tudtam, hogyha
 39 8 |          jobb időt kereshettél volna ki erre, bizonyos! - mondotta
 40 8 |     legnagyobb szolidaritás érzik -, ki kell kísérni!~Egyszeriben
 41 8 |              rángatta már.~- Békítsd ki! - hallottam az asszony
 42 8 |                Az öreg némán kerülte ki. Akkor a fiú botlott egyet,
 43 9 |        romantika. Ilyesmi csillogott ki akkor az Ilka lelkes, mozgékony
 44 9 |            helyét mellettem jelölték ki az asztalnál.~Nem történt
 45 9 |            látni többet!~Futva értem ki a sikátorból. A Hajdúvároson
 46 9 |          cseléd beszólt, hogy menjek ki egy percre. Valaki beszélni
 47 9 |             Leültem, és szó nem jött ki belőlem a rejtegetett izgalomtól.
 48 9 |           hogy hát olyat tenyésszen. Ki is kelt, el is hullott mind
 49 10|             képviselőnek. Meglássuk, ki mit szól hozzá?~- Te...
 50 11|     Hétsastoll utca sarkán béreltünk ki egy egész, nagy, újonnan
 51 11|         öregeket végig a Váralján és ki a szőlők felé. Már nekiszelesedtem
 52 11|              rendbe szedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek,
 53 11|             így azért sokkal jobb!~- Ki volt az?~- Egy híres, nagyon
 54 11|           utazni és pihenni kellett. Ki ér rá megnézni a régi templomokat,
 55 11|           valami tó partjára szöktem ki, és három kis fiúkölyket
 56 12|          nagykorúak lesznek, pénzzel ki lehetne elégíteni. Hiszen
 57 12|            és egyre mondogatta - meg ki is érzett ez -, hogy nem
 58 12|           tudományosan” - sok minden ki is kallódott már az eszéből;
 59 12|       elbújtam, vagy cselédnek adtam ki magam. Akkor aztán tükörnek
 60 12|    érdekvadászat a család jólétéért? Ki ismerheti a férfit... az
 61 12|             is Telegdről. Az árverés ki volt tűzve. A nagypiac megetti
 62 12|           uraságot, fütykössel verik ki, „visszafoglalják” a kastélyt.
 63 12|        kataszteri hivatalra vártában ki sem mozdult az odvából: „
 64 13|      csalódtam! Válasz volt Jenőnek, ki úgy látszik, valami nagyobb
 65 14|            cserepes virágokat raktak ki, és felaggatták az esti
 66 14|              vendégek elutaztak, már ki sem mentem a vonathoz a
 67 14|       ajtókat; lehet, hogy azóta már ki is kiáltották Jenőt.~- Menjen
 68 15|             ebből a szavából éreztem ki legelőször élesen, didergetőn
 69 15|             múlt, hogy nem úgy ütött ki, ahogy vártuk és akartuk.
 70 15|              tőlem és a családomtól, ki tudja, miket beszéltek neki
 71 15|              panaszhangját hallottam ki, és belestem egy pillanatra.
 72 15|              valami húsfélét szedett ki a sercegő lábasból. Pityu
 73 15|      Borzasztó, borzasztó ez! - tört ki belőlem aznap este, mikor
 74 15|          valami okosat gondolhassunk ki együtt az én dolgom felől.
 75 16|        valami társaság szállingózott ki egy kicsit tántorogva, nők
 76 16|              derekam felé.~- Gyorsan ki! - kiáltott az ápoló, és
 77 16|         akkor! Gyere csak, öltözzünk ki szépen, menjünk a Hatvani
 78 16|           néztem, hogy milyen szépen ki tudta pimpózni magát. Ahogy
 79 16|              feszült percek zajlását ki lehet töretni, felszabadítani
 80 16|         hangárnyalások jelentésében, ki tudnám önteni azt mind.
 81 16|           mondja: Pesten mindegy az, ki tudja azt itt? Csak az elegáns
 82 16|        tömegben elvész az ember, itt ki voltam szakítva a természetes
 83 16|   bosszantottak: ahol úgy szolgálnak ki, ahogy a kotilliont táncolják
 84 16|             így kellett történni! És ki tudja, még mit szándékol
 85 16|       hazárdos próbákat! Az embernek ki kell szakadni a sok buta,
 86 16|       Megismert, ő jött oda hozzám. „Ki az a gyönyörű szép asszony,
 87 17|           korában. Ő nemigen mozdult ki; egy-egy drága selyemruhája
 88 17|           mindennek vége, és egészen ki kell innom az életem poharát.~
 89 17|               észrevétlenül zsendült ki a tavasz; langyosultak a
 90 17|             ott, Tráján? - kérdezett ki a postásné vissza se nézve. -
 91 18|         rejtett megvetéssel fizettem ki mindjárt egyhavi kosztpénzt,
 92 18|             De kívánták, hogy lépjen ki, és menjen hozzájuk, amúgy
 93 18|            dologból olyasmi érződött ki, hogy ő vagyonos fiúnak
 94 18|          Titkos sértődéssel kerültem ki gondolatban is a teljes
 95 18|          Csak október közepén mentem ki Pórtelekre, a pusztára.~ ~
 96 19|            esztendeig is alig húztam ki a lábam innét. Most vót
 97 19|              régi dolgokat, meg hogy ki, hogy s mint atyafia a másiknak;
 98 19|             faluból leveleket hozott ki a posta: pallérokkal alkudozott,
 99 19|        csárda, vagy a nádas gyulladt ki egy-egy végében. Csendőrök
100 19|      vasvillára kapnak, mi lesz itt! Ki tudja, mire épül a Pórtelky-kastély!
101 19|              sötét tömegben rajzolta ki a fák kemény árnyékát a
102 19|             után!~- Emberhalál? Jaj, ki tudhatja azt most? A népek
103 19|             vagy szekrényt rángattak ki az égő házból az enyimek
104 19|       közelében, a Cifrasoron vettem ki egy kis kétszobás udvari
105 19|         énhozzám hajnalban jöttél... ki tudja, hol jártatok reggelig;
106 19|               hol jártatok reggelig; ki tudja, hány ismerős látott
107 19|              és azt gondoltam: „Ejh! Ki kellene fizetni, elébe dobni
108 20|        elgyönyörködéssel választotta ki a legszebben kiszívott tajtékcsibukot. „
109 20|        elhagyott voltam!... Most már ki voltam szolgáltatva, és
110 20|        éreztem tehetetlenül. Sokszor ki is tört már belőlem egy-egy
111 21|            hitt rosszaságokat hozott ki belőlem.~Abban az időben
112 21|               azt idegenek közt adja ki. Itthon csak eszik, alszik,
113 21|             róla a fél város; amiért ki sem mozdulhatok, nem hallom
114 21|          szegény családja nyomorogja ki otthon. Esztendőszámra ki
115 21|            ki otthon. Esztendőszámra ki nem mozdulhatok, nincs egy
116 22|              a párnák alól lopkodtam ki egy-egy tízest; ha éjszakán
117 22|            és így, testileg dühöngik ki magukból az ingerültség
118 22|             fullánkja ártóbb, mint a ki nem tombolt szerelemvágy.~
119 22|              magam; de robbanva tört ki belőlem egy elviselhetetlen
120 22|             magát, mondja?... Nem ég ki a szeme! Az ártatlan gyerekei
121 22|         magáéban; a szerencsétlenek! Ki tudja, melyiknek ki volt
122 22| szerencsétlenek! Ki tudja, melyiknek ki volt az apja? A világ...
123 22|             hajolva, kínnal húzgálva ki alóla bénult kezét, ahogy
124 22|             ebben a szörnyű életben! Ki tanította őket arra a különös,
125 22|              rosszabb helyre tenné!” Ki gondolhatott volna nálunk
126 22|       dicsértek, hogy lám mégis hogy ki tudom teremteni a nagy,
127 22|              doktor akkor (megtudva, ki volt, mi volt) elkezd kísérletezni
128 23|         botfülűek!”~Ők nőnek, nőnek; ki törődik eközben az én szürkülő
129 23|              is adja, a szemem sülne ki. Mióta vele vagyok, kétszáz
130 23|            tandíjakat honnét kerítem ki, uramistenem... Akkor olyan
131 23|        álmodó, lágy fehérséggel vált ki a szoba estjéből, mint egy
132 23|             még mit nem!” - fakadtam ki mérgesen, és sebbel-lobbal
133 23|             kötve a fejem. „Anyukám, ki ne menj úgy!” - kiabált
134 23|           azóta se álltam vele; haj, ki tudja, mióta! Most rám emeli
135 23|              igazi.~- Isten őrizz!~- Ki tudhatná azt, Magda?~Dénes
136 23|            Ebből, ládd-e, nem jutott ki nekem! Mióta két esztendeje
137 23|          valami meleg takarót hozott ki az apja köszvényes térdére.~-
138 23|          maga két rontásos szeme néz ki abból a hamvas virágarcból,
139 23|             is zsebre rakott... Hej, ki tudja, meddig?... Azt mondják,
140 24|           lettem vóna!~Képzeld csak, ki volt ez a vén bolond; hát
141 24|          vétek leírni, de imádságban ki lehet magyarázni. Hej, ha
142 24|   jelentősége csak akkor formálódott ki bennem. És akkor ezt láttam:
143 24|       tanított. És Jézusról beszélt, ki a liliomok közt legeltet,
144 24|              el, mint drága kenetek, ki úgy láttatik, mint a hajnal;
145 24|               szent, ifjú szerzetes, ki minden világi tudományt,
146 24|        társadalmi helyzetükre nézve. Ki ruházza fel a mezők liliomát?
147 24|           fenntartás nélkül öntöttem ki önmagam az életem: érzéseim,
148 24|         harcot, gyáván menekülni; de ki tudja, mi omlott össze,
149 24|              a gyáva tanítványsereg, ki elárulta jézust. Divat volt,
150 24|         szomorún -, és az én életem! Ki tudja, melyik volt igazibb,
151 24|              Mikor Képíró Zsuzsival, ki önként jött el segítségre,
152 24|         naponta hal el valami benne, ki tudja, milyen rég... születésünk