| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kaffka Margit Színek és évek IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | 1~Szép, nagy csendesség van
2 10 | 10~Mire felgyógyultam, egyéves
3 11 | 11~Akkor tavasszal került ide
4 12 | 12~A zöld ernyős kis lámpa
5 13 | 13~A málna elérett, augusztus
6 14 | 14~Fényes október délelőtt.
7 15 | 15~Igen, igen, ha most végig
8 16 | 16~Gázlámpák sűrű fényessége,
9 17 | 17~A régi jegenyefasor sudarai
10 18 | 18~Egy pokolian forró, senyvedt
11 19(52)| Nagy Iván (1824-1898) történész, genealógus.
12 19(52)| és nemzedéki táblákkal (1857-1865)~
13 19(52)| nemzedéki táblákkal (1857-1865)~
14 19(52)| Nagy Iván (1824-1898) történész, genealógus.
15 19 | 19~És megláttam újra a nagy,
16 24 | messzi, messzi élet dolgain.~~1911~ ~ ~
17 2 | 2~Ezek a virágok nyíltak a
18 20 | 20~Évek, évszakok, egymásba
19 21 | 21~Két-három esztendő siklott
20 22 | 22~Megint évek... évek!~Ezekből
21 23 | 23~Az idő telését, évek, évszakok
22 24 | 24~Egyszer csak eltűnt mellőlünk
23 3 | 3~A kertre szolgáló régi konyhaházban
24 4 | 4~Kis, régi pípes,12 magos
25 5 | 5~Elküldték Pestről a Gách-féle
26 6 | 6~Még csak a második farsangom
27 7 | 7~Vége volna; ezt sürgette,
28 8 | 8~- Magdi, szívecském, hát
29 9 | 9~A Béltekyné vacsorájára
30 5 | táncol néhány pár, és az is abbahagyja végül, és köribünk gyűlve,
31 16 | Csalódott, de már nem volt kedve abbahagyni, inkább egyszerűsíteni szerette
32 23 | rakosgatva, előszedtem meg abbahagytam a foltoznivalót; mintha
33 15 | keresett alkalomszerűségével, abbahagyva az olvasást. - Ma már mindenkinek
34 20 | szája, mint a... Nem igaz abbul egy szó se, azt mondom...~
35 4 | jelüzenetekkel kötődhet az ablakából úgy tréfaképp a fiatal megyei
36 17 | és a postahivatal nyitott ablakán alkonyi neszek szálltak
37 19 | zörgette a pusztai kastély ablakát, a szabad kéményen beszállalt
38 4 | hajtott fejjel, fél karral az ablakfának dőlve, mozdulatlanul néztem
39 5 | kevesebbet törődött velünk. Az ablakfülke emelvényén ült, mint valami
40 16 | beállított grószihoz, megállva az ablakfülke-trónus előtt, ahogy szokta, és
41 23 | és lassan felém jött az ablakig: „Már hideg!” - mondta súgva,
42 9 | uralkodó szél” irányába esik az ablakja. Ilyen barom!~- Istenem!~-
43 23 | így.~Csendesen ültünk az ablaknál, azt hittük, alszik. Anyámtól
44 19 | hogy rendszeresen lesnek az ablakomra idegen, alig ismerős sétálók
45 8 | utána, és én félreálltam az ablaktól, hogy ne lásson. A havas
46 24 | a smaragd- és rubinszínű ablaküvegeken át a fénysávok pásztás,
47 4 | óvatos, kutató tűk horgai.~Ez ablakzugok homályából évtizedeken át
48 4 | helyett. Titkos, idegen jegyű ábrákra leltem és ismeretlen számjelekre;
49 7 | drága mesekékség játszott ez ábrándképen, itt muzsika szólt, és ragyogva,
50 6 | a híréért, mert pihenés, ábrándozás, regényolvasás csak lusta,
51 4 | voltommal tudtam így eltűnődni, ábrándozásba felejtkezni, mint most,
52 8 | ölbe tett kézzel, némán ábrándozva előkelőségről, fényről,
53 19 | Faggyas, bagószagú, furcsa ábrás képes kártyából mondta a
54 3 | mely mécsvilágú jelenetet ábrázol.~- Harmincegy esztendős
55 23 | a nyűtt paplan hegykúpot ábrázolt felette; úgy feküdt ott
56 3 | Pórteleken is akkor osztoztak Ábrissal. Akkori zavaros világban
57 13 | borfoltos, szivarmocskos abroszon. Jenő lassan, szelíd-szomorúan
58 23 | az eperfa alatt. A kerti abroszra lassan hullottak elébünk
59 12 | Jaj, te kis cigányasszony! Aci-nesze! Hát mindjárt az eset után
60 17 | nyáron éjszakahosszat ott ácsingózott az ablakom alatt, és én
61 22 | könnyelműségéből is került beléjük egy adag; de nagyon szerencsés keverék
62 12 | főzeléket meg hideg húst adatni vacsorához, és nem öltözni
63 22 | vén zongorát, és órákat adattam neki. És én dolgoztam, most
64 24 | otthagytam nálatok a padláson, add oda mégis a piaristák bibliotékájának.
65 5 | ártalmas liquidumokat23 addig-addig töltögetnek rendszeresen
66 15 | jó kis meleg, szagos kávé adhat nekem. Csak az merjen ítélve
67 23 | hetek jöttek, hogy alig adhatott konyháravalót: egyszer csak
68 17 | magaméreztében. Nem tudom már, mi adhatta az első gondolatot; valószínűleg
69 18 | egyetlen szem lányukat se adják el hazulról... A fiú nem
70 8 | uram akarta, hogy vacsorát adjunk, és illett is efféle már.
71 15 | Magdusom, ha te valami olyanra adnád magad, teszem egy szép,
72 5 | beszerezni majd, amennyiért nekem adnák!” Jött Trézsi, az ócskás
73 22 | helyen fizetést, megbecsülést adnának, ha annyit dolgoznám, mint
74 15 | ha így van is, oda kell adnom. Mit tehetnék mást?~Kisírt
75 6 | csínra, divatra nem sokat adó, nagy, kellemes kényelem
76 11 | láttam. És kellemetesebben, adódóbban. Nagy emberek! A mesteremnek
77 22 | Csak úgy, szinte magától adódott, hogy egyszer mégis jártam,
78 5 | is, amik szájról szájra adódtak aztán. Sohase néztem méricskélő
79 21 | számlái fedezetét, a maga adóhátralékját, az ügyvédi kamara tagsági
80 3 | Így, régi holmik, emlékek, adomák, hogy összetapasztják a
81 18 | nem. Persze, ő összevissza adósodott ember és negyvenéves, agglegénységhez
82 22 | könnyen, szépen élt az adósságai ellenére is; és ilyen csúnya,
83 20 | irodából egészen jól, még ha az adósságait fizetgetnők is, egy kis
84 10 | Csabának sokszor kellett adósságát, apró garázdaságait elintézni.
85 22 | kegydíjból, évjáradékból, adósságból csendben eltengődtek; olvasott,
86 13 | nyakra-főre csinálta az adósságot; Jenőt zaklatták érte. Azt
87 3 | Vele csak megvettük fél adósságra. Amit az árendás fizet,
88 24 | Hisz nem lehetett oly sok adósságuk, bár egy időben csakugyan
89 23 | De nincs is egy krajcár adósságunk, isten ne is adja, a szemem
90 10 | csakugyan megterhelődnének az új adóval.~- Ejnye, a keserves istenit!
91 22 | cigánynak vagy egyébnek adta-e oda éjszaka. Meg érezte
92 11 | még, és csak vízimadárnak adtak fészket. A Megye utcához
93 12 | soha tíz forinton túl nem adtam-vettem, ennél nagyobb összeg egyszerre
94 13 | végén bizalmas vacsorát adtunk, de nagyon fényeset, impozánsat.
95 23 | zálogoshoz?... Klári kicsit affektálni szokott a cigánymuzsika
96 19 | távolabbi, Tyukodra átszármazott ág báróságot kapott, jól meggazdagodott;
97 4 | Pórtelkyek köznemesül maradt ágában; a másikat meg, a báróságba
98 1 | törtem, más, régi leanderek ágáról, amelyek mind a családomban
99 24 | oltáregyleteket szervezett, aminek az agg grófnő, az én jótevőm lett
100 11 | mennyi kalandos számítás, aggály, spekuláció gyűrűzött körülte;
101 11 | Igazán kedves vagy.~Jenő aggályoskodott ezen később magunk között.
102 23 | az öreg Vodicska, a maga aggastyáni, konok elfogultságaiban
103 15 | kérdéseimet; de érdekel és aggaszt a jövőd. Mi a terved? Lehetnék-e
104 20 | gesztusa, változatlanul agglegényes szokásai és konok emancipálódása
105 22 | voltam én. Igen... hisz ő agglegénykorában csakugyan jól, könnyen,
106 18 | adósodott ember és negyvenéves, agglegénységhez szokott, könnyen élő; nem
107 24 | járt, elfáradt lelkemet.~Aggodalmaim, rettegtető gondom közepett
108 16 | furcsán szolidáris, becsületes aggodalommal jelentette: „Nagyasszonyom...
109 24 | érünk semmit... Minek az aggódás az életgondokon, kenyéren,
110 15 | mennyire velem érez, és aggódik értem, hogy szeret. Most
111 15 | szavait, vagy csak a hangja aggódó, meleg rezgését, és olyan
112 11 | fejlődtem? Így, ügyes-bajosan, aggódón és gyámoltalanul az ügyvéd
113 16 | keveset gondolkoztam vagy aggódtam én akkor a jövőm felől.
114 7 | akiket készen találhat, ilyen Ágnes-formák például. Én csakugyan rossz
115 7 | A zongora mellett Kallós Ágneske ült, fehér ruhában, koszorúba
116 8 | István bátyám is itt volt Ágnessel, Ilkát hozták és a kisebbik
117 4 | lefoglaló huncutságait csak az ő agyafúrtsága tudja keresztülhajtani.
118 3 | beverhette volna!~A Sándorka ágyához ment, aki összegémberedve
119 3 | vendégszobából. Öblös hátú, nagy ágyaink voltak, amikben néha kopogott
120 20 | ebédlőszékekkel, a politúros ágyakkal és szekrényekkel, a ládákból
121 3 | mondta.~Megállt egy percre az ágyam fejénél.~- Ez holnaptól
122 7 | és papucsban, halkan, az ágyamhoz lépett vele.~- Nem alszol?
123 19 | nagy tavaszi esőkben az ágyamig csurgott éjszakán a víz,
124 22 | már fenn kuporogva az én ágyamon... Feltápászkodott félig,
125 3 | letette a lámpát a Csaba ágyára, aki elnémultan tűrte, hogy
126 22 | beviszem szépen... jó kis meleg ágyba, csak jöjjön!...~A kis Marcsi
127 24 | megnyugodtam, de nem mentem az ágyhoz többé; csak az ajtóküszöbről
128 22 | megszokott mellettem, a friss ágyhuzatok, a formás tálalás, a rendben
129 13 | vidéken, de ő éppen akkor ágynak esett. Régebben betegeskedett
130 15 | Utóiratban hozzátette, hogy ágyneműt vigyek, és hogy a háztartáshoz
131 24 | régi, harmincesztendős, agyoncsiszolt limlom, ami végigkísért
132 15 | volna magát! Hanem akkor agyonizgatták a választási dolgok, a kétség,
133 3 | Vérbe fagyva teszik egymást! Agyonverem ezt!~Fejvesztetten felém
134 6 | hogy mulatság után egymás ágyszélére ülve anyámmal élvezettel
135 21 | három poronttyal együtt; az agyvelőmben zakatolt, hajszolt és gyötrött
136 16 | közelében maradt. Mellé ültem az agyvelőmig reszkető, elfojtott ijedelemmel,
137 3 | ők itt fognak lakni.~- Aha! - mondta akkor mama valami
138 24 | komoly leánnyal, aki csak az áhítatnak és jótékonyságnak élt; az
139 24 | magáról mindazt, amit ő súlyos áhítatpalástul, kötelességterhül ráruházott
140 13 | rosszul palástolt bárdolatlan áhítozásával. Csak egy intés kellett
141 18 | nem arra a pár forintra áhítozik éppen, hanem az „elveit”
142 9 | tisztán - ezt akartam, erre áhítoztam, és egyébre sem talán.~Ilka
143 11 | az én apám szülői laktak, ahova én vissza tudok járni homályos
144 6 | csüggedt fejem a karján, az ajaka elől, hátrább léptem, és
145 19 | menjen! Kegyes lenni és ajándékosztó! Menjen békén, ne érezze
146 8 | édesanyja előszedte az ünnepi ajándékot. Szép, nagy, fedeles ezüstserleg
147 24 | elhivése semmi többet nem ajándékoz a léleknek, mintha az ellenkezőjét
148 13 | ahogy Csaba öcsém csúfolta, ajánlásra, arckép után kérte meg a
149 18 | tartja... ő szeretettel ajánlja fel a házát, az egyetlen,
150 5 | kaptak tőle, akik bérletre ajánlkoztak, vagy olcsó telket közvetítettek;
151 10 | felvidéki város levegőjét ajánlották az öregnek, oda költözködtek.~
152 15 | hosszasan éreztem a kesztyűn át ajka melegét. Akkor kikapcsolta
153 24 | szemekkel, és nyitva felejtett ajkai közül kiesett a csutora.
154 14 | szinte betegesen felpirosló ajkakat a sötétszőke bajusz alatt.
155 23 | redőkkel s a mély ráncokkal ajkam körül. Olyan régen nem vártam
156 8 | ezüstnyelén, a csésze porcelános ajkán. A havas világ fehér derűje
157 24 | estéken egy összerántott ajkú, komoly, lelkes szemű, halovány,
158 16 | látszott.~A kormos kefét, az ajkzsírt meg a vazelint én is utánapróbáltam
159 1 | kis lakásomnak külön kerti ajtaja van egy szűk utcácskára;
160 9 | lámpafények, a boltok sora világos ajtajai felől, messziről törtek
161 21 | zokogással, hogy visszalépjen az ajtóból, megálljon fölöttem némán,
162 9 | járkál körültem. - Majd ajtók nyílása kívül, halk és heves
163 14 | Jolsvay már betétette az ajtókat; lehet, hogy azóta már ki
164 19 | nagy, cifra kovácsoltvas ajtókilincsek után. Emlékszem az igen-igen
165 24 | az ágyhoz többé; csak az ajtóküszöbről néztem hunyt, dagadt szemét,
166 18 | Zimán Ilka mint jár most ájuldozó fájdalommal, könnyek patakfolyásával
167 15 | fullasztó és kegyetlen özöne, ájult zokogás, és mindenen valami
168 13 | felemelte a megszentelt ostyát. Ájultan esett össze úrfelmutatás
169 23 | terít a tornác előtt, a két akácfa alatt. Hát Zsuzska, mit
170 19 | mondtam a kis Promenád akácfái alatt, és hirtelen egy padra
171 1 | vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos utcát, alig járok ki, és
172 23 | őszies reggelben a sárguló akácok alatt. A lányok is közénk
173 22 | házak sora a vén, görcsös akácokkal, itt lám, ahol utolszor
174 4 | ráccsal körülvetten a nagypiac akácos, lombos sarkában. Idevaló
175 11 | barátságos emberekre lehet akadni, kedélyes az élet, tudnak
176 8 | gyereke lehetett volna. Csaba akadozó nyelvvel egyre Bankót s
177 3 | És nem csak ezért! - akadozott az öcsém félénken tovább. -
178 19 | jött elém, és sápadtan, akadozva kérdezte.~- Tetszik már
179 4 | latin fordításszövegekre akadtam, és felvágtam azokat a lapokat,
180 14 | amilyenhez nem elég az akarás, a játékkedv néha: ritka
181 8 | bennem, ez a bolond nagy akarat, amit a pokrócporolásba
182 24 | szavai és vaskemény, izzó akarata mögött? Lehet, igen... tán
183 16 | a sors haragján, a saját akaratán keresztül is szeretem végtelenül,
184 23 | sokszor ismételte utolsó akaratát. Hogy fakoporsót akar, hadd
185 3 | kérlelhetetlen, mértékes, okos akaratával - igazi monárkatermészet.11
186 22 | hogy görcsös és állandó akaraterővel dolgozom értük, és az egyetlen
187 23 | nagyra, gondom, verítékem és akaratom rájuk ment mind; és az én
188 12 | felelősségemre és szabad akaratomból. És ez azért olyan jó, meleges
189 11 | már az unalomba, gondba, akarattalan engedelmességbe!”~- Komoly
190 12 | lesz, és egyebet nem is akarhatok már azután. Szerettem volna
191 23 | dolog, mert egy a vége. Akárhogy lett volna dolgunk, sokkal
192 10 | olvasva, és déli harangszókor akárhol voltunk, akárki volt nálunk,
193 9 | valaminek jönni kell, és akármi, akárhonnét jön is, fog rajtunk: megragad.~
194 15 | lakásban! Inkább elbujdosni akárhová, hogy sohase lássanak!~Csendben
195 21 | általa legyek, tegyek és akarjak; de ez elsiklott az ujjam
196 19 | akarattal, egész erőmből ezt akarjam tőle.~Igen, itt laktam már,
197 12 | az volna rendin, hogy ő akarjon, törje magát, vagy úgy tegyen
198 14 | tenyérből jósoltam. De nem akárkinek és nem olcsón.~- Nem fél
199 21 | ócskásasszonytól így értesült?~- Akárkitől! Azt hiszi, nem tud róla
200 15 | hogyha kedvére éli világát akárkivel; ha bizonyos dekórumot megtart,
201 21 | végüket járják, most már akármiféle ember jó nekik. Hol a régi
202 18 | asszonyi vezetés. És hogy akármikor mehetek, szeptemberben vagy
203 12 | kiállni a versenyt. Hát akarnád, hogy most lemaradjak, visszavonuljunk?~-
204 15 | tanácsnál egyebet adni nekem, akarnak-e értem tenni valamit, segíteni
205 16 | amikor mindent, mindent akarnék, és az egész, nagy élettel
206 11 | idegen nyelvű leány, ha akarod, hozhatunk együtt Svájcból,
207 24 | ajkához vegye... Csókolni akarta-e, vagy harapni tán, mi volt
208 3 | a szobátokat, és oda nem akartok lányt beengedni. Csak meg
209 13 | gyomorrákja van. És mi nem, nem akartunk ezen törődni, jajgatni most,
210 12 | maga nyelvén beszélni! És akarva-akaratlan, utánoznom kellett nekem
211 20 | polgárcsalád kicsiségekbe akaszkodó gőgje, primitív önzése és
212 19 | közelben, és én ijedten karjába akaszkodva húztam odább Horváthot a
213 2 | van ott, akit fel fognak akasztani. Akkor velünk volt Kallós
214 19 | a bőrödbe!... Héjnye, az akasztófáravaló istenit annak a dögnek,
215 6 | mulatós, szép jószággal, akibe illik is így egyenként és
216 21 | róka is, a régi szeretője, akihez tán énrám, a házasságára
217 23 | enyimekkel: a lányokkal, akikhez már emberül, asszonyul,
218 13 | a falusi rokon család -, akiknél leánykoromban jártam utoljára
219 5 | kitüntetett és meghatott, akikre maga kedvéért rá se hederített
220 23 | egypár távolabbi atyámfiának, akikről mind kitudakoltam, kikerestem,
221 22 | Hogy majd azok neveljék, akiktől most jön... undok!~- Még
222 15 | hiányok” nem is voltak akkorák, hogy az életét rommá tehették
223 11 | Magdi! Hátha meg is vesszük akkorára.~- Messzi van az még! De
224 3 | két leányt férjhez adtam akkorra, apád is elhalt, az öcséd
225 10 | vármegyét csak alá kellene aknázni, bombát neki, mindenestül!
226 2 | méhesnek támasztott lajtorján; akrobatásdit játsztunk akkor, ahogy a
227 16 | vannak az irodapolcon, az aktacsomók háta megett!”~Bevezették
228 12 | kíváncsian az összetépett aktafogalmazványoknak, nyomtatványoknak, gyűrött
229 24 | esztendőkön, az idegességem is alábbhagyott, az emberek becsülését,
230 10 | igazi, nagy izgalommal. „Alábbvalók a cselédeimnél - gondoltam -,
231 11 | épített házat. A régiek alacsonyak voltak, gerendás mennyezettel
232 14 | tartották rá az ívet az aláírásokkal. Sietek vissza, hogy végre
233 24 | Rozverics járt-kelt ott; nyúlánk alakján, finom vállain az egyház
234 19 | fürtös gubába takart, vaskos alakjukat, mely feketén, egy tömegben
235 5 | előtt, így, ünnepien, sugár alakommal, fiatalságom méltóságával
236 9 | Kicsit kellett bővíteni, szív alakra kivágni, kedves, komoly
237 20 | szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez.
238 10 | gépek közös beszerzésére alakuló egyesület dolgát, amit én
239 10 | rosszaságuk palástolására alakult, összevissza házasodások
240 3 | barátokkal, ügyfelekkel vagy alantasokkal vagy mivelünk elbánt; sohasem
241 22 | Tudatlanok mániája, minden alap nélkül való. Mindig inferióris56
242 16 | évekig elhúzhatja, és itt alapítványi pénzen van, így még a legjobb
243 15 | valami élethosszig való alapítványt rendel, kicsi pénzt, évi
244 12 | nézett ő soha semmit sem alaposan, „tudományosan” - sok minden
245 24 | kiengedni a talpuk alól, azt az alapot, amiért szegény grószi egy
246 22 | felé becsmérlő szidásokat, alaptalan, képtelen, lázító vádakat,
247 23 | leckéztetésszámba ment az. - Én kérem, alássan, elsején mindig magamhó
248 8 | Hogy az ő tiszteskedő „alászolgája!”-ira mindig kurtán, kicsit
249 14 | tenyeremmel könnyedén, de merészen alátámasztottam az övét, a másik kezem ujja
250 19 | esztendőkben már zsombék fedte, víz alatti földeket is vásárolt bolond
251 21 | Kártyán is mindig veszít. Elég alávalók, hogy leülnek magával, és
252 3 | megérteni egymást. Tán nem is alázatosabbak vagy jobbak voltunk a maiaknál -
253 16 | ez a pesties kapaszkodó alázatosság!~...És azontúl is heteken
254 4 | letörülni odafenn a bőrbe kötött albumokat, az ezüst névjegytálat s
255 3 | zongora sarkán át, vagy az albumos asztalka felett; ahogy meglestem
256 24 | negyven forintommal - Isten áldja meg a szegény anyám eszit
257 24 | szépecskén, igaz-e? Na, áldjon meg az Isten, Magda! Mégis
258 5 | szaletli18 sarkában. Milyen áldott jó, szegény kis lélek volt
259 9 | hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is
260 15 | szegény urát, a nagyravágyás áldozatát, és már az udvarlójával
261 15 | lenni igaz gyöngédségnek, áldozatkész szeretetnek még, amilyen
262 13 | Azoktól kívánt legtöbb áldozatot a leendő vízszabályozás -
263 4 | az emberek úgy egy életet áldozni, egy-egy percnyi felülmaradásért
264 24 | Templomba jártam, gyóntam, áldoztam rendesen. Most nemrég, hogy
265 2 | sikoltottam ott, és félig aléltan estem le a küszöbkőre: de
266 24 | legendákat Assisi Ferencről, Alexandriai Katalinról, egyiptomi Máriáról,
267 23 | szeme soká csügg huncutkás álfigyelemmel az arcán, míg az ejtegetéssel
268 5 | lefekhetném, egyszer jót alhatnám!” - gondoltam akkor először
269 7 | és egymás jövőjéről, de alig-alig mertünk nyúlni e kérdéshez.
270 23 | volna dolgunk, sokkal jobban aligha esik a megvénülés. Isten
271 13 | elszomorkodva jelezte, hogy alighanem gyomorrákja van. És mi nem,
272 21 | gyereket váró állapotom. Alighogy szoptattam a másodikat,
273 19 | öcsém”-ezte, látogatta az alispánjelöltsége idején. Most, mondják, Melanie-val
274 13 | megy, mondja Lipi. Mint alispánnak, a vízrendezés vezetőjének
275 17 | Azért, hogy kevés híján alispánné lettem egyszer? Az már volt,
276 13 | hogy ő volna az emberük az alispánságra.~De a mi táborunk is erősen
277 14 | Mindjárt hozzuk a tekintetes alispány urat!” - kiáltott vissza
278 9 | világított már -, aztán a Várkert aljába értünk, ahol mérföldes vaskerítés
279 1 | egy csomóban - a tornác aljában a szegény kis portulák közt
280 19 | reszketve haladtunk a Várkert aljáig. Eszembe jutott hirtelen,
281 5 | és hangadók a farsangos alkalmakon. Az ablakom előtt eljáró
282 6 | most hirtelenében nincs itt alkalmasabb!”~Ha még várhatnék egy-két
283 20 | valamire, túl finomat, drágát, alkalmatlant vásárolt, és elkedvetlenedett,
284 24 | életet kezdeni, szokni, alkalmazkodni... nem nekem való az már.
285 11 | Engem nagyon szeretett, mert alkalmazkodó voltam játékához és a drága,
286 22(57)| vesz részt, melynek első alkalmazója S. Kneipp orvos volt~
287 22 | kézírásáért még ottfogják, alkalmazzák is néha, biztatják, becézik.
288 13 | kezére most, amikor legjobb alkalom volna tüntetően éreztetni
289 12 | szobalánynak öltöztette egy-egy alkalomra. „Na, majd tehetem még én
290 20 | kerti nádszék. Előrakta az alkalomszerű pólyakötőket, apró vánkoscihát,
291 15 | újságcikk silány és keresett alkalomszerűségével, abbahagyva az olvasást. -
292 22 | elkezd kísérletezni rajta alkoholellenes kúráival, ócska ruháit ráadja,
293 4 | most, elcsendesült napjaim alkonyatán rajzanak vissza, gyűlnek
294 19 | felcsapó füstfelhőket, s az alkonyatban szinte naponta felpiroslott
295 23 | betegágyra a gyönge vörhenyes alkonyatfény; az őszi, halovány sugarak
296 18 | mindenki, azután ott hűseltünk alkonyatig, pokrócokat terítve a szalmára.
297 15 | vagy ködös, nedves hidegű alkonyatokon, borongós, korai délután.
298 19 | szélben; így jött gyorsan az alkonyborulat. A lovak horkanva és ijedezve,
299 20 | hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk, hányszor
300 3 | láttam derengeni a sötét alkóvból a grószi lámpája sárga,
301 23 | anyaszívvel nem lehet ám alkudni, okoskodni!” - mondanák
302 16 | nagy hangon, veszekedve alkudott a hordárral. Marika ajtót
303 19 | ki a posta: pallérokkal alkudozott, levelezett a bácsi, mert
304 14 | az anyagrófné tréfálkozva alkuszik helyette. A férfiak egy
305 16 | bálokon, nem kínálnak, nem alkusznak, és finoman gúnyos közönnyel
306 15 | közt, az orra körül, az állán már lila-kék árnyékai a
307 10 | szállt mindig.~- Lehetetlen állapotok vannak itt, lehetetlenek! -
308 21 | kényszerített a gyereket váró állapotom. Alighogy szoptattam a másodikat,
309 20 | szót követ, és én akkor az állapotommal nagyon ideges voltam. De
310 1 | ahogy messziről látszik. Egy állapotot nem érez az ember erősebben
311 5 | a gáncsoskodó ellenséges állásfoglalása; bár úgy tett később, mintha
312 5 | támadt Sándornak, ferde állásra nyomorítva a fejet; időnként
313 22 | inferióris56 marad az asszonyi állat, nem is lehet másképpen.
314 24 | dagadt szemét, leejtett állát, felfújt hasát a takaró
315 19 | mint a rémült csorda. Az állataik elkötve szabadon lézengtek
316 22 | hagyhatnám... egy ilyen állatemberrel, mint maga? Hogy majd azok
317 5 | sztrichnint kerített az apja állatgyógyító patikaszerei közül. Hat
318 22 | fajfenntartással járó öntudatlan, állati gondok, kötöttségek, s az
319 9 | Na, hát csuda egy isten állatja még az is egyszer... Péter
320 9 | Anyádnak is már valami német állatkertből hozott újfajta tyúktojást,
321 23 | hisz nem vagyunk egészen állatok. Félig társadalmi érzés
322 24 | szorongástól. Nolite timere60 - alleluja!~Lehajtottam a fejem bólintva,
323 8 | úgyis mindenképp ki nem állhat engem. Egyszerre, türelmem
324 23 | cigánymuzsika miatt, hogy nem állhatja, de most ő is nekicsábul,
325 21 | felelősség nélkül odább állhatna innét egyszer. Sehol semmi
326 24 | gyerekek még oly sokára állhatnak a maguk lábán, ha ingyenhellyel,
327 23 | elveszett fia helyett. Hát útját állhattam-e ennek, idehozhattam-e erőszakkal
328 16 | tartott inkvizíciót, mert állítólag valami jogászforma ficsúr
329 4 | s a konyhaház eresze alá állította fel a cigányokat. „Húzzátok,
330 20 | elhozattam anyámtól, sorfalat állítottam belőlük a téglás tornác
331 23 | sírján koszorú, se virág, ne állítsanak fölébe márványjelet; haza,
332 8 | legyeskedni, lám! Nem is állna rosszul neki; kár, hogy
333 16 | fajzatai, akik majd baloldalt állnak undok testtel. De én nem
334 11 | Úgy gondoltam, hogy ketten állnánk az élén, kezdetben, persze,
335 9 | vizitszobaasztalnál, a divatos állólámpa alatt, amit rózsaszín tüllcsipkével
336 15 | egy-két hétből még.~A vasúti állomás peronján állok, egy vonat
337 18 | Ott a Délvidéken, ahol állomásozott, megszerette egy nagyon
338 17 | látszott most téltől dohos, állott pipafüstszagú szobáival,
339 3 | ajtófélfát. Ott szótlanul állta az útját grószi. Éjjeli
340 4 | gondolat, a földi távolságok álma oly meseszerű volt itt,
341 9 | pedig gondolatban vagy álmában valaha rám rohant bizonyosan -
342 3 | itt állt a grószi üveges almáriuma a belülről kiragasztott,
343 15 | keresztlábú asztalt, a pohos fiókú almáriumot, az üveges szekrényt a százesztendős
344 15 | hallgatva eszegetett egy almát a tavalyi, telegdi kert
345 12 | Meghallgatta érdekkel és álmélkodva, mint egy idegen, helyeselte
346 24 | kávéházba megyünk. Ezt se álmodja vidéki asszony, hogy el
347 23 | betegágyra.~A párna, a takaró álmodó, lágy fehérséggel vált ki
348 4 | e ritka, magános percek álmodozásaiban -, nagyon messzire való,
349 15 | jólesett ez, hogy enyhült álmodozásokba ringatott, szinte fölemelt.
350 18 | Szándékkal engedtem magam szép álmodozásoknak, forró kézszorítások, hallgatag
351 1 | élek. Mások fiatal éveikben álmodoznak; én mindig nagyon tevékeny
352 9 | Egész délután fésülködtem - álmodozva és magamban mosolygón -,
353 7 | nyáron.~Szántszándékkal álmodtam vissza a jegenyéket és a
354 12 | akarok néha forró és titkos álmokat egész végigvalókat. Az ember
355 22 | vissza-visszatérő rossz álmot. És hogy egyformán szeressenek
356 21 | A kicsik elcsendesültek, álmukban szipogva a sírás után; mi
357 22 | hajolva, kínnal húzgálva ki alóla bénult kezét, ahogy ráesett.
358 10 | darabon elsiklott volt már alólam, nehezemre esett most megvetni
359 14 | levertséggel. Mint valami álomból ocsúdtam fel láttukra. A
360 15 | Másnap határoztam.~Mint kusza álomjelenetek tűnnek eszembe életem képei
361 19 | vagyok-e én most? Hátha csak álomkép mindez? Azt hiszem, borzasztóan
362 2 | apróra kiépítettük ezt az álomvilágot, hogy a végén már nyomasztónak
363 22 | az ezüstfényesre csiszolt alpakkavillákkal és makulátlanra törült poharakkal.
364 2 | Rombertáró király. Mi csak álruhában járkálunk itt a földön,
365 4 | tekintete lesne. Ösztönből való álság volt ez, hisz tudtam, anyám
366 9 | bő, szokott háziruhában, álságos nyugalommal varrogattam
367 22(56)| alsóbbrendű (latin)~
368 5 | katrincákat, hímzett, fehér gyolcs alsószoknyát, keszkenőt; ő is letehette
369 21 | amiket reggelenként, míg alszom, szorgalmasan kiszedeget
370 21 | máshoz, férfihoz kapcsolódva, általa legyek, tegyek és akarjak;
371 15 | Péter pedig folytatta egyre általánosabban, mindinkább eltérve - mint
372 10 | részleteket. Te mindig csak az általánosságnál, az elméletnél maradsz.~-
373 21 | aki itt öli magát. Hja, alte Liebe! Neki a könnyebb rész
374 22 | hogy ne szóljál! Mintha aludnál, úgy tedd magad; ugyi, Klári
375 21 | szorosan összecsukva édes aludtában. Lám, hisz olyan drága egy
376 24 | Melanieval, és hálókocsiban aludtak, étkezőkocsiban ettek az
377 19 | Nekem bizony így esik jól az aludttéj!... Csuhaj, húgám! Az mind
378 19 | megérkeztem; egy szolgáló aludttejet hozott fel nagy cserépbögrékben,
379 3 | szolgáló régi konyhaházban aludtunk mind a hárman akkor még,
380 22 | tisztújítás jön, üresedett az alügyészség, be kellene hozni ezt a
381 8 | előráncigálta a piros kendő alul, és mókásan megrázogatta
382 22 | őrültségek okozzák, hogy alulra kerültem a kettőnk viszonyában.
383 16 | tartóban. Így világítanak alulról arcba a rivalda lámpái!
384 3 | lélegzettünk mindnyájan. - Alusznak! - mondta.~Megállt egy percre
385 21 | mégis halálosan fárasztó aluvás. Az életet éltem, a siralmasan
386 15 | fejbe ütött érezhet.~Mint az alvajáró, úgy engedtem magam karon
387 1 | kávé, takaros szoba, jóízű alvás nagyon jól tud esni; és
388 5 | igazodott, kései lefekvésünk, alvásaink és öltözködéseink szerint.
389 11 | Rendén van, gondoltam, ámbár egy nappal se lesz fiatalabb
390 12 | éreztem, hogy minden álmom és ambícióm teljesítve lesz, és egyebet
391 8 | előbb, felélénkültem és ambícióval, mert a vizsgám volt ez,
392 22 | megfürdetik, felhizlalják, egy-egy ambiciózus doktor akkor (megtudva,
393 19 | homlokzata, a reves lépcsők, s az ámbitus nagy, tömzsi oszlopai. Bizony,
394 19 | igyekezett.~Ábris bácsi az ámbituson csibukolt, amikor megérkeztem;
395 1 | nem engedi magát mellőzni, ameddig nagyon nem akarja. A komédia
396 14 | a sok eleven gondolatot, amellyel akkor, napokon át foglalkozva
397 10 | felül álló bizonyosság, amelybe megkapaszkodhat. Nem kell
398 23 | megörvendett a levelemnek, amelyben kihallgatást kértem. Maga
399 4 | napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...~Hegyes
400 19 | föld népe, a szegénység, amelyik a nádas után élt eddig,
401 12 | Alázatos és szomorú hódolatom, amelyről kell hogy tudjon, Melanie,
402 10 | betegségedre felment az a kis pénz, amennyid még lehetett!” Igen, Jenő
403 5 | Én fogom beszerezni majd, amennyiért nekem adnák!” Jött Trézsi,
404 22 | jussukat; inkább kimentek Amerikába, mind többen; itt hagytak
405 14 | a vadaskert majorjáig - amerre a vadásztársaság útja vezet
406 19 | intézkedtem többé olyasmiben, amibe ő beleártotta magát. Nem
407 8 | grószi anyás szigorúsággal, amiből a legnagyobb szolidaritás
408 16 | kezdtek azok a szórakozások, amikbe Marika olyan naivan elégedett
409 3 | hátú, nagy ágyaink voltak, amikben néha kopogott a szú; és
410 11 | könnyű dolgokat, aprókat, amikkel a három idevaló röstellne
411 1 | érzi híját olyan dolgoknak, amikre való hajlandóság kimúlt
412 14 | elintéző pillantásával -, amilyenhez nem elég az akarás, a játékkedv
413 15 | érőn elhelyezkedni tudó (amilyenné talán válhattam volna akkor)
414 9 | fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi. Miért
415 15 | Magda, ne vessen meg ezért! Amim van, a maga szolgálatára
416 7 | tükörfényes lakkcipőkig, amin drága voltuk látszott és
417 3 | megdupláztuk azt a keveset, amink volt, és éltünk, gyereket
418 24 | együttélésünk ürügye és értelme; amiről évtizedeken át hittük, hogy
419 8 | esztendeig! Így el lehet ámítani ezt a szigorúskodó öregembert!~-
420 8 | éljünk. Azért férfi, hogy ámítsuk kicsit, szeretetből! Sejtik
421 14 | bánatos hányavetiség rajta, amivel az anyámat hatalmában tartotta
422 8 | támláján selyembe szőtt, kövér amorettek trombitáltak felhők között.
423 14 | suttogták mellettem ijedező ámulat hangján.~Láttam, hogy közeledik
424 24 | nélkül jött rám, és friss ámulatba ejtette az én egyéb utakat
425 16 | szinte gyerekes, repeső ámulattal szedtem tágra nyílt, elszokott
426 15 | szakácsnéd megtarthatnád.~Ámuló idegenkedéssel, némán néztem
427 4 | levés ez első, félszeg és ámult idején. A gyerekleány sok
428 17 | esküszök.~- Férjhez megy? - ámultam rá kérdve. - Hát ezt most
429 4 | állva néha sokáig lestem, ámulva figyeltem az arcom egy-egy
430 16 | Sándorkához vitt az első utam. Az Angyalföldre. És viszontláttam szegény
431 23 | zúzmarás koronáit életem annyi-annyi napján néztem a rácson kívülről.
432 10 | volna igaz, nem éreznők annyian annak, annyi sok száz éve.
433 12 | hogy tudna más asszony annyiból öltözni, mindenütt ott lenni,
434 9 | boszorkám, betegem, egyetlen anyácskám! Ne haragudj, mindent tudok!
435 9 | Mikor mentek Telegdre, anyádékhoz?~- Nem tudom.~- Nekem bizony -
436 9 | Répával. Na, az istenit! Anyádnak is már valami német állatkertből
437 19 | másféle ember... hogy az anyagiak... ejh, majd csak lesz valahogy!
438 11 | érdemesebb nem kerül. És az anyagrófnőt megnyernők díszelnöknek.
439 4 | magamban sok olyat, amit anyáim csak sejtve találtak el
440 7 | esztendővel. És igaza van, és az anyáknak mind igazuk van, tudtam
441 15 | természet rájuk bízott mint anyákra. Régen, amikor minden bőven
442 5 | nagy, barna skatulyát. Az anyámé fűzöld lengeség volt eperpiros,
443 19 | hármunk kis jussát meg az anyámét pár esztendő alatt szedte
444 18 | neheztelt ránk, grószira, anyámra, amiért kikosarazta; rám
445 3 | beengedni. Csak meg ne mondjam anyának, mit csináltok ott.~- Én
446 3 | azok ölik ott egymást!~Az anyánk volt. Szinte örültem már,
447 16 | hozzá. Hogy én vagyok Magda, anyánktól jöttem, hogy várjuk haza,
448 23 | uramisten - a legkisebb is anyányi már! De ez, ez a középső
449 23 | kemény igazságait. Igen, az anyaság sem csupa ösztön; hisz nem
450 7 | beszélt, ilyen bölcsen, anyásan, igazán sokáig.~Másnap eljött
451 23 | bizonytalan sorsra? „Csakhogy az anyaszívvel nem lehet ám alkudni, okoskodni!” -
452 23 | Zsuzska? Ne háborgassátok most anyátokat! - És kedélyeskedő, jóízű,
453 17 | hogy nem ment, elárult az anyjának, akkor nagy hecc lett, piszkoskodtak,
454 21 | magára vajon néz-e meg az anyjára? Ő most nagyurakkal cimborál.
455 15 | ha kisebbítik előtte az anyját.~- Gyere be, kisfiam, drágám,
456 6 | gőgös szemmel mérte végig az anyjuk Vodicska Jenőt, mikor bemutattuk;
457 24 | világos utcára, moarémantillás anyóka igyekszik előttem, sebbel-lobbal
458 22 | hozzám bújt az is.~- Drága anyucim! Csak tudnál úgy tenni,
459 15 | Sokat is adok én a maga anyukájára! Nem parancsol az nekem!” -
460 23 | kendőbe kötve a fejem. „Anyukám, ki ne menj úgy!” - kiabált
461 15 | megmondom én magát az én anyukámnak!” - sírdogálta egyhangú,
462 17 | esztendeje éltem úgy, mint egy apáca, csak a pénzkuporításnak.
463 24 | hanem valami új, szelíd, apácás megadással. Egy új ábránd
464 22 | félig a szőnyegen.~- Apa... apácskám, jöjjön... beviszem szépen...
465 10 | Scherer inspektor, aki már apádat is gyűlölte, azt hiszed,
466 24 | felnőttek, vagy amiért az apáik verejtékeztek, csaltak meg
467 4 | megfinomult felettük az apáim sasos, kemény horga; a rakoncátlan,
468 14 | nézve -, hanem aztán kiadja apait-anyait. Hogy megint békén legyen
469 13 | tehetne semmit, a vagyon apámé! Csak felzaklatnók.~- De
470 9 | Te is olyan vére vagy apámnak, mint én!” Na, most meg
471 16 | a véletlen gondolat: „Az apánk ivott már, mikor a két öcsém
472 16 | velem; majd vacsora után apás szigorúsággal elővett, hogy
473 19 | Nem oldták el?... Héj, az apátok hétfánfütyülő!... Na, megájjatok!~
474 21 | Ilyen ember mellett, ilyen apától! „Én akartam őket?” - ezt
475 17 | nagyba néz engem... meg az apja-anyja is... rangos vagyok a szemükben,
476 9 | és a régi magtárat, az apjáét azért építtette újra, mert
477 9 | ezután jön. Tudod, vót az ő apjának, a vén istentelennek valami
478 12 | miért is ne lenne?~- Apjárul-anyjárul! - súgta Jenő, és egymásra
479 10 | hogy komoly a dolog. Az apját elvadították a politikától.~-
480 21 | szőke, puha hajuk (mint az apjuké), meleg, jó szagú kis testük
481 22 | kizsarolásba került, míg az apjukon mindezt meg tudtam venni!
482 9 | némán - jótevő hazugságot, ápolást, gondot; az élet szelíd,
483 22 | ünnepléssel körülvett külsőm ápolatlan, elhanyagolt, asszonyhiúságom
484 24 | okosan, finoman, komolyan ápolgatta, gyógyította a lelkemet
485 24 | kijutott, szegény asszony; ápolod, virrasztod; de ládd-é,
486 15 | végigsétálni az idegen őrültet az ápolójával.~... Végre a vasúti kocsiban
487 24 | készséggel, szánalommal ápoltam és tisztogattam a tehetetlen,
488 18 | álljon”, és dolgozzék majd az apósával a gazdaságban, mert a kaucióval
489 11 | pátoszos hangút, mint az apostolok bibliai episztolái. Tán
490 12 | Főispánné lesz hamarosan, áprilisban hozza Lajos gróf a kinevezést.~-
491 9 | drága csibe, pedig tejbe aprított gyenge salátával kínálgatták,
492 20 | az első uram gyöngéd és aprólékos gondja elszoktatott.~Hiába,
493 2 | Vulpaverga-Rombertáró-nyelven beszéltünk, és olyan apróra kiépítettük ezt az álomvilágot,
494 13 | készülődésbe, ruhaügybe, apróságon való, nagy, heves lelkendezésbe
495 8 | kacérkodva beszélt, és aprósan, csöppenként ivott az édes
496 22 | sebeit, vagy főzött neki aprózó kedvteléssel összetett,
497 12 | lexikont. Azt kérdi egyszer: „Apu, mi ez a kis golyó?” „Az
498 16 | nem is sír már anyuka, apuka után... Aznap lefekvéskor
499 17(47)| barhent szó régies alakja (arab - német)~
500 19 | őrületes, lihegő, vérszínű áradat; zsarátnokutcák, lángtornyok,
501 4 | dolgokon, mint valami zavaros áradattal birkózva - vagy fennlibegve